a ruha teszi az embert?

kiṁ vāsasā tatra vicāraṇīyaṁ
vāsaḥ pradhānaṁ khalu yogyatāya|
pītāmbaraṁ vīkśya dadau sva kanyāṁ
digambaraṁ vīkśya viṣaṁ samudraḥ ||

Mire a ruha? fontoljuk meg jól,
az öltözék fontos jele a rátermettségnek.
A sárgaruhást látván saját leányát adta,
míg az égruhájúnak csupán mérget adott az Óceán.

A vers finoman ironikus. Visnu és Siva mindketten felettébb kiválóak, egyikük sincs híján a rátermettségnek. Ám a világ mégis az öltözék alapján ítél, miként a Tejóceán köpülésekor a tigrisbőrbe burkolt, szinte meztelen Sivának a méreg jutott, míg az elegáns Visnu Laksmít kapta meg.

közeli az, aki a szívedben lakozik

dūrastho'pi samīpasthaḥ
yo yasya hṛdi vartate |
yo yasya hṛdaye nāsti
samīpastho'pi dūragaḥ ||

Ha távol is van, közeli az,
aki a szívedben lakozik,
ám aki nincs a szívedben,
messzi az, még ha a szomszédságban él is.

(Subhāṣita-ratna-bhāṇḍāgāra – Szubhásiták ékköveinek tárháza)