alázat

namanti phalino vṛkṣā
namanti guṇino janāḥ |
śuṣka-kāṣṭhāś ca mūrkhāś ca
na namanti kadācana ||

Meghajolnak a gyümölcsöktől roskadozó fák,
meghajolnak a jó emberek.
(Csak) a száraz ágak, és az ostobák
nem hajolnak meg sohasem.

ne kívánd a másét

mātṛvat paradāreṣu
paradravyeṣu loṣṭavat |
ātmavat sarvabhūteṣu
yaḥ paśyati saḥ paṇḍitaḥ ||

Más feleségére anyaként (tekint)
más dolgaira göröngyként,
magára (pedig úgy,) mint minden (más) teremtményre –
aki (így) lát, az a (valódi) bölcs.

az erény világa

vidyā dadāti vinayaṁ
vinayā dyāti pātratām |
pātratvād-dhanam āpnoti
dhanāt dharmaṁ tatas sukham ||

A tudás alázatot ad,
az alázat pedig tiszteletreméltóvá tesz.
A tiszteletből vagyon fakad,
a vagyonból erény, majd boldogság származik.

A vers egy ideális világ működését beszéli el. Amikor a tudás nem a felhalmozott ismeretek sokaságából fakadó önteltséget fokozza, hanem önismeretre vezet, s a saját korlátait látó embert szerénységre, alázatra tanítja. A világ pedig felismeri, és tiszteli ezt az alázatosságot. A pātram elsődleges jelentése csésze, ivóedény, átvitt értelemben az a személy, aki megajándékozásra méltó. A pātratā ebben az értelemben tiszteletreméltó: mert alázatos és tudós tanító, az emberek hálájuk jeleként adományaikkal gondoskodnak róla. Ez biztosítja az ilyen tanító jólétét és jól létét – ez a dhama útja a tanult ember számára, egy erényes világban.