az ostoba

pūrṇe taṭāke tṛṣitaḥ sadaiva
bhṛte'pi gehe kṣudhitaḥ sa mūḍhaḥ |
kalpadrume satyapi vai daridraḥ
gurvādiyoge'pi hi yaḥ pramādī ||

A vízzel teli tó mellett örökkön szomjúhozó,
vagy jól felszerelt házban éhező éppúgy ostoba,
mint aki kívánságteljesítő fa alatt szegény,
gurujával s más tanítókkal hanyag.

az ostoba

atiśaucam aśaucaṁ vā
atinindā atistutiḥ |
atyācāram anācāraṁ
ṣaḍvidhaṁ mūrkhalakṣaṇam ||

Túl tiszta, vagy tisztátalan,
túlságosan sértő, túl magasztaló,
a szokásokhoz túlságosan ragaszkodó, vagy azokat figyelmen kívül hagyó –
e hat jellemzi az ostobát.

(Mahāsubhāṣita-saṅgraha 618.)

ostobát tanítani

payaḥ-pānaṁ bhujaṅgānāṁ
kevalaṁ viṣa-vardhanam |
upadeśo hi mūrkhāṇāṁ
prakopāya na śāntaye ||

Tejjel itatni a kígyót
pusztán a mérgének növelésére jó.
Az ostobát a jótanács
nem megbékíti, hanem feldühíti.

(Hitópadés 3.4.)

a hitvány ember

anāhūtaḥ praviśati
apṛṣṭo bahu bhāṣate |
aviśvaste viśvasiti
mūḍha-cetā narādhamaḥ ||

Belép, bár nem hívták,
sokat beszél, bár nem kérdezték,
megbízhatatlan emberekbe veti hitét
ilyen az ostoba, a hitvány.

és téged hol becsülnek?

svagṛhe pūjyate mūrkhaḥ svagrāme pūjyate prabhuḥ |
svadeśe pūjyate rājā vidvān sarvatra pūjyate ||

Az ostobát csupán saját otthonában, a földbirtokost saját falujában,
a királyt saját országában becsülik, míg a tudóst mindenhol tisztelik.

minőség, nem mennyiség

varameko guṇī putro
na ca mūrkha-śatāny-api |
ekaś-candras-tamo hanti
na ca tārā-gaṇo'pi ca ||

Egyetlen erényes fiú
jobb száz ostobánál.
Egyetlen Hold oszlatja el a sötétséget,
s nem a csillagok sokasága.

alázat

namanti phalino vṛkṣā
namanti guṇino janāḥ |
śuṣka-kāṣṭhāś ca mūrkhāś ca
na namanti kadācana ||

Meghajolnak a gyümölcsöktől roskadozó fák,
meghajolnak a jó emberek.
(Csak) a száraz ágak, és az ostobák
nem hajolnak meg sohasem.

adományozás

mūrkho na hi dadāti artha
naro daridraya-śaṅkayā |
prājñaḥ tu vitarati artha
naro daridraya-śaṅkayā ||

Az ostoba nem adományoz –
attól tart, hogy elszegényedik.
A bölcs viszont adományoz–
attól tart, hogy elszegényedik.

szinte mindenki szenved

ye ca mūḍhatamāḥ loke
ye ca buddhe paraṁ patāḥ |
te eva sukham edhante
madhyamaḥ kliśyate janaḥ ||

Akik ebben a világban a legostobábbak,
és akiknek fennen szárnyal értelme,
csupán az ő örömük gyarapodik.
Mindenki más szenved.

(Mahábhárata 12.25.28.)