udaye savitā raktaḥ
raktaḥ ca astamaye tathā |
sampattau ca vipattau ca
mahatām eka-rūpatā ||
Vörös a Nap amikor felkel, és vörös akkor is, mikor nyugovóra tér.
A nagyszerű emberek sikerben-kudarcban egyaránt ugyanazok.
Az átlagember a sikernek úgy örül, hogy elveszti a fejét, míg a kudarc idején letargiába esik. A bölcs kiegyensúlyozott marad. Ahogy a Gítában (2.38.) is mondja Krsna Ardzsunának:
sukha-duḥkhe same kṛtvā lābhālābhau jayājayau |
tato yuddhāya yujyasva naivaṁ pāpam avāpsyasi ||
Legyen lelkednek egyforma öröm s bú, győzelem s bukás,
ha így indulsz a harctérre, akkor sohase vétkezel.
(Szerdahelyi István megverselésében)