az élet prioritásai

śataṁ vihāya bhoktavyaṁ
sahasraṁ snānam ācaret |
lakṣaṁ vihāya dātavyaṁ
koṭiṁ tyaktvā hariṁ bhajet ||

Száz (más teendőt) adjon fel az étkezésért,
ezret a fürdés kedvéért,
százezret adjon fel az adományozásért,
tízmilliót elhagyva imádja Harit!

a szerető odaadás dicsérete

anucitam ucitaṁ vā karma ko ’yaṁ vibhāgo
bhagavati param āstāṁ bhakti-yogo draḍhīyān |
kirati viṣamahīndraḥ sāndra-pīyūṣam indur
dvayam api sa maheśo nirviśeṣaṁ bibharti ||9||

Jó vagy rossz tettek – mi a különbség?
Csak a magasztos úr iránti szerető odaadás legyen bizonyosság!
A kígyókirály mérgét szórja szét, a Hold nektárt áraszt,
ám Siva különbséget nem téve viseli mindkettejüket.

Siva fejéke a nektárt záporozó félhold, nyakán pedig Vászuki, a kígyókirály tekergőzik.

(Visnupurí költeménye, forrás: Rúpa gószvámí: Padjávalí)

szanszkrt - szandhi 1

Kaptam egy kérdést: hallottam, hogy a bhakti szó gyöke a bhaj – imád, oszt jelentésű – igei gyök. Miként lesz belőle bhakti?

A válasz előtt egy nyelvi jelenségről kell szót ejtsünk, a szanszkrtban a neve szandhi (sam-dhi – összeillesztés). Ne gondoljunk valami különleges szanszkrt rejtélyre, a jelenség ismerős más nyelvekben is: a szövegben egymás mellé kerülő szavak, szóelemek találkozásakor a találkozó hangzók megváltoznak. Például a 'barát' szó után illesztjük az elvont főnevet képző -ség képzőt, lesz belőle 'barátság', ám ha kimondjuk, a t és s hangok dupla cs-vé simulnak össze a kiejtésben, s a szó így hangzik: baráccság. A magyar nyelvben a szavak leírásakor arra emlékeztetünk, miként képződtek, ám a szanszkrtban az írás célja az elhangzottak minél pontosabb rögzítése, ezért ott úgy írjuk le, ahogy hallottuk is: példa egy hasonló hangzóváltozásra: a te (tvad) erőd (śakti) = tvacchakti.

Ez történik a bhakti szó esetében is. A -ti képző a cselekvés megnevezését képzi az igéből, például dṛṣ – néz, lát, => dṛṣṭi – nézés, látás, śru – hall => śruti – hallás, smṛ – emlékezik => smṛti – emlékezés. Természetesen a szavaknak lehetnek további jelentései is, a dṛṣṭi (látás) jelent továbbá szemet, tekintetet, de ismeretet, bölcsességet is, a śruti (hallás) jelent fület, hangot, védai kinyilatkoztatást, a smṛti pedig hagyományt. A bhakti esetében a bhaj + ti szóelemek egymás mellé kerülésekor a j és a t nehezen volna egymás mellett kiejthető, összesimul a két hang, az imént szandhival leírt jelenség következik be. A j hang zöngés, a t zöngétlen... a két hang találkozásakor a j zöngétlenné válik. Hasonló zöngétlenedés következik be, ha azt mondjuk: fogkő, vagy lúdtalp (bocsánat a profán példákért). Nem bicsaklik meg a nyelvünk, hanem a g vagy a d hangot zöngétlenül ejtjük... és k lesz belőle, azt halljuk: fokkő, lúttalp.

Mellékelek egy táblázatot a szanszkrt nyelv mássalhangzóiról... az elrendezés Páninitől való. A táblázat sorai a hang képzésének helyét mutatják sorban, toroktól az ajkakig. Apró különlegesség, hogy a második sor, a szájüreg hátsó részén képzett hangok zöngétlenedéskor nem c, hanem k hanggá válnak. 

Így lesz a bhaj – oszt, osztoz, imád, kegyel, szeret (és még sok más) igéből => bhakti – osztás, osztozás, imádás, kegyelés, szeretés. Néhány további példa: bhid – tör => bhitti – törés, muc – megszabadul => mukti – megszabadulás, yuj – egyesít, csatol => yukti – egyesülés (kombináció).

egy az Isten

ākāśāt patitaṁ toyaṁ
yathā gacchati sāgaram |
sarva-deva-namaskāraḥ
keśavaṁ pratigacchati ||

Miként az égből hulló víz
az óceánba jut –
éppígy bármely istennek ajánlott hódolat is
elér Késavához.

csak istenszeretet legyen!

anucitam ucitaṁ vā karma ko ’yaṁ vibhāgo
bhagavati param āstāṁ bhakti-yogo draḍhīyān |
kirati viṣamahīndraḥ sāndra-pīyūṣam indur
dvayam api sa maheśo nirviśeṣaṁ bibharti ||

Jó vagy rossz tettek – mi a különbség?
Csak a magasztos úr iránti szerető odaadás legyen bizonyosság!
A kígyókirály mérgét szórja szét, a Hold nektárt áraszt,
ám Siva különbséget nem téve viseli mindkettejüket.


Megjegyzés: Siva fejéke a nektárt záporozó félhold, nyakán pedig Vászuki, a kígyókirály tekergőzik.

fohász a bhaktiért

tṛṣṇā-toye madana-pavanoddhūta-mohormi-māle
dārāvarte tanaya-sahaja-grāha-saṅghākule ca |
saṁsārākhye mahati jaladhau majjatāṁ nas tri-dhāman
pādāmbhoje vara-da bhavato bhakti-nāvaṁ prayaccha ||

A vágy vizén, hol a kéj-mámor a szél, az illúzió a magasra felcsapó hullám,
a feleség az örvény, a fiak, s testvérek a mélyben hemzsegő cápák –
e szamszárának nevezett hatalmas óceánban elmerülteknek, ó Uram,
minden áldás forrása, küldd el kérlek a lótuszlábad iránti szeretet hajóját!

(Kulasékhar: Mukunda-málá sztótram 14.)