az élet prioritásai

śataṁ vihāya bhoktavyaṁ
sahasraṁ snānam ācaret |
lakṣaṁ vihāya dātavyaṁ
koṭiṁ tyaktvā hariṁ bhajet ||

Száz (más teendőt) adjon fel az étkezésért,
ezret a fürdés kedvéért,
százezret adjon fel az adományozásért,
tízmilliót elhagyva imádja Harit!

árulkodó jelek

ācāraḥ kulam ākhyāti
deśam ākhyāti bhāṣanam |
sambhramaḥ sneham ākhyāti
vapur ākhyāti bhojanam ||

Szokásaid a családodról árulkodnak,
beszéded a vidékről (ahol felnőttél),
buzgalmad a szeretetedről beszél,
míg a tested az étrendedről.

(Csánakja: Níti-darpana)

A sambrahma szó gyöke a bhram – barangol, forog ige. A sam-bhrama körforgást, buzgólkodást jelent – ami körül a figyelmünk állandóan forog – s ha ezt önkéntes elhatározásból tesszük, valóban megmutatja, mit szeretünk igazán. A sambrahma átvitt értelemben tiszteletet is jelent.

adományozás

anna-dānaṁ paraṁ dānaṁ
vidyā-dāna mataḥ param |
annena kṣaṇikā tṛptiḥ
yāvaj-jīvaṁ ca vidyayā ||

Az étel-adomány a legnagyobb ajándék,
ám a tudás átadása ennél is nagyobb,
mert étellel nyert elégedettség átmeneti,
ám a tudással elnyert egy életen át elkísér.

Az éhezőnek hálót adj, ne halat – mondják, s ez fontos szempont is, ám így még nem teljes a kép. Mert az étel alapvető létszükséglet, s amíg az éhező csak erre a hiányra képes fókuszálni, nem tud megtanulni halászni sem. Valójában mindkettőre szükség van: „Adj halat az éhezőnek, és aznap megmented a haláltól. Tanítsd meg halászni: így örök életre jóllakott lesz, és sem ő, sem családja nem szenved majd hiányt.”