az ostoba

atiśaucam aśaucaṁ vā
atinindā atistutiḥ |
atyācāram anācāraṁ
ṣaḍvidhaṁ mūrkhalakṣaṇam ||

Túl tiszta, vagy tisztátalan,
túlságosan sértő, túl magasztaló,
a szokásokhoz túlságosan ragaszkodó, vagy azokat figyelmen kívül hagyó –
e hat jellemzi az ostobát.

(Mahāsubhāṣita-saṅgraha 618.)

önfegyelmezés

agnir dahati tāpena
sūryo dahati raśmibhiḥ |
rājā dahati daṇḍena
tapasā brāhmaṇo dahet ||

A tűz hőséggel gyötör,
a Nap a sugaraival,
a király büntetéssel gyötör,
a bráhmana önfegyelemmel perzselődjék.

A dah igei gyök jelentése: ég, perzsel, fölemészt, gyötör. A tűz a Nap, az uralkodó külső gyötrők… a bráhmanák önfegyelmező gyakorlatai a belső tűz, ami felperzsel minden kedvezőtlent. A dahet ragozott alak a szentenciák szokásos buzdítását fejezi ki: így tesz az ember, ha jól akar cselekedni.

(Mahāsubhāṣita-saṅgraha 202.)

a szeretet módjai

priyo bhavati dānena
priya-vādena cāparaḥ |
mantraṁ mūla-balenānyo
yaḥ priyaḥ priya eva saḥ ||

(Az egyik) ajándéktól válik kedvessé,
a másik a kedves szavaktól,
a harmadik mantra, vagy gyökér erejétől,
(ám) aki kedves, az kedves igazán.

(Mahābhārata 5.39.3., Vidura tanítja Dhṛtarāṣṭra királyt)