kincseink

videśeṣu dhanaṁ vidyā
vyasaneṣu dhanaṁ matiḥ |
paraloke dhanaṁ dharmaḥ
śīlaṁ tu nikhilaṁ dhanam ||

Idegenben kincset ér a tudás,
nehéz időkben kincset ér az értelem,
a másvilágon kincset ér a dharma,
ám a jó természet mindenhol kincset érő.

alázat

namanti phalino vṛkṣā
namanti guṇino janāḥ |
śuṣka-kāṣṭhāś ca mūrkhāś ca
na namanti kadācana ||

Meghajolnak a gyümölcsöktől roskadozó fák,
meghajolnak a jó emberek.
(Csak) a száraz ágak, és az ostobák
nem hajolnak meg sohasem.

múlandóság és a kedvesség

nalinī-dala-gata-jalavat-taralaṁ kiṁ
yauvanaṁ dhanaṁ cāyuḥ |
kathaya punaḥ ke śaśinaḥ
kiraṇa-samāḥ saj-janā eva ||

Mi múlandó, akár a lótuszlevélen lepergő vízcsepp?
Az ifjúság, a vagyon és az élet.
És mondd, kik olyanok, akár a holdsugár?
Csak a jó emberek.

Megjegyzés: a Hold a kedvesség, nyájasság szimbóluma, egyben a nektár forrása.

(Sankara: Kérdések és válaszok ékköveinek füzére)

együttérzés

sajjanasya hṛdayaṁ navanītaṁ
yad vadanti kavayas tad alīkam |
anya-deha-vilasat-paritāpāt
sajjano dravati no navanītam ||

A jó emberek szíve akár a vaj –
mondják a költők, ám ez így nem helyes:
mások szenvedésének izzásától
a jók szíve megolvad, ám a vaj nem.

A szanszkrt vers finom szójáték: a paritāpa egyszerre jelent perzselő hőséget, kánikulát, és kínt, szenvedést is. A mást érő hőtől nem olvad meg a vaj… mások szenvedése meglágyítja az igaz emberek szívét.