a siker receptje 2. – mit tanuljunk el a gémtől, a kakastól és a varjútól

indriyāṇi ca saṁyamya bakavat paṇḍito naraḥ |
deśa-kāla-balaṁ jñātvā sarva-kāryāṇi sādhayet ||

A bölcs ember, a gémhez hasonlóan uralja érzékeit,
a helyet, az időt, s erejét felmérve teljesíti be minden feladatát.

A gém nyugodt mozdulatlansággal várakozik a vízben állva, míg a hal közelebb nem úszik, s akkor villámgyors mozdulattal határozottan lecsap. Uralja, s használja az ember az érzékeit ilyen céltudatosan.

pratyutthānaṁ ca yuddhaṁ ca saṁvibhāgaṁ ca bandhuṣu |
svayam ākramya bhuktaṁ ca śikṣec catvāri kukkuṭāt ||

(Korán) kel, harcos, (mindenét) megosztja a társaival,
maga szerzi az ételét – e négyet tanulja a kakastól.

A kakas harcos, azaz kiáll az igazáért, szövetségeseivel pedig megoszt mindent. Az ākram gyök jelentései: odamegy, megszerez, legyőz, a bhukta pedig evést, ételt, de élvezetet is jelent így a svayam ākramya bhuktam értelmezhető így is: „önmagát legyőzve élvezett”, azaz boldogságát abból meríti, hogy úrrá lesz önmagán.

gūḍha-maithuna-dhīratvaṁ kāle kāle ca saṁgraham |
apramattam aviśvāsaṁ pañca śikṣec ca vāyasāt ||

Titokban párosodik, állhatatos, minden időben gyűjtöget,
figyelmes és gyanakvó – ezt az ötöt tanulja a varjútól.

a férfiember öt ismérve

pātre tyāgī guṇe rāgī
saṁvibhāgī ca bandhuṣu |
śāstre boddhā raṇe yoddhā
puruṣaḥ pañcalakṣaṇaḥ ||

Ad a méltónak, ragaszkodik az erényhez,
osztozik mindenben a barátaival,
értelmes a tan (művelésében), harcos a csatában –
ez az öt (tulajdonság) jellemzi férfit.

A hindu tradícióban az adományozás a dharma egyik alappillére. A vagyon olyan, akár a folyóvíz – mondják – ha megáll, megposhad. Ám az adományozáshoz nem kell feltétlenül nagy vagyon. Indiában a nagyobb templomok mellett gyakran láthatunk kis pénzváltó-helyeket: ahol a látogatók aprópénzt válthatnak, hogy adhassanak valamit a templom előtt ülő koldusoknak. A szegényebbek ugyanitt vásárolhatnak egy zacskó mogyorót, s ha mást nem, egy-egy szem mogyorót tehetnek a koldusok tálkáiba.
Az adományozást a Bhagavad-gítá a kötőerők szerint jellemzi, az érdemes személynek, ellenszolgáltatás reményétől mentesen, kötelességtudatból adott adomány a kívánatos:

20. Ki tudja: adni mindig kell,
s jó helyen, jókor, jónak ad
– bár viszonzást nem is várhat –,
a szent összhang szerint adott.

21. Ki viszonzás reményében,
saját hasznát keresve ad
– vagy épp kelletlenül-resten –,
a szenvedély szerint adott.

22. Ki tiszteletlenül-nyeglén,
rossz helyen, rossz időben ad
– vagy méltatlant jutalmaz csak –,
a sötétség szerint adott.

(Lakatos István megverselésében a Gítá 17. fejezetéből)

A pātra szó ivóedényt jelent, átvitt értelemben azonban az adományozásra méltó személyt, aki az edényébe kapja az adományt.
A rászorulónak adni jó… ám nincs értelme adni annak, akinek már van, vagy aki rosszul használja az adományt.

A bandhu olyasvalakit jelent, akivel kapcsolatban vagyunk (a szó gyöke a bandh – köt ige), lehet barát, vagy rokon.

A konfliktusok – azt gondolom, a versben a raṇa (harc) szót értelmét nyugodt szívvel tágíthatjuk így – megoldásában bátor harcosként áll helyt.

Megjegyzés: a szöveg nyelvtani szerkezete szó szerint: „a méltó személy iránt (pātre) adományozó (tyāgī)…”