napkezdés

Bár a vers napkezdésről szól, de évkezdéskor is alkalmazható.

karāgre vasate lakṣmīḥ
karamadhye sarasvatī |
karamūle tu govindaḥ
prabhāte karadarśanam ||

Az ujjhegyen Laksmí lakozik,
a tenyéren Szaraszvatí,
csuklón pedig Góvinda –
pirkadatkor így nézz a kezedre.

Az élethez szükséges egy ujjhegynyi szerencse – Laksmí a szerencse istennője – ám a siker a bölcsességen, a tudáson múlik, melyeknek Szaraszvatí az irányítója. Tetteink alapja pedig Góvinda imádata legyen –a kara-mūla szó szerint a cselekvő kéz gyökerét jelenti, azaz a csuklót jelenti.

az ékesszóló és a kedves

sākṣarā viparītāścedrākṣasā eva kevalam |
saraso viparītaścet sarasatvaṁ na muṁcati ||

„Ékesszólók” (száksará) megfordítva csupán „démonok” (ráksaszá) maradnak,
(míg) a „kedves” megfordítva is „kedvesség”, ha nem is végezte (el iskoláit).

A vers szójátékon alapul. A szanszkrt nyelvben szótagokat írnak, így a szá-ksa-rá (ékesszólók) megfordítva rá-ksa-szá (emberevő démonok). Lehet valaki szépen beszélő tanult ember, ám ha ez csupán máz rajta, válságos helyzetben gonosz-mód, démonként viselkedik. Míg ha valaki természete szerint kedves, szelíd (a sza-rasza ízest, érzelmekkel telit jelent), válságos helyzetben is természete szerint viselkedik (a szarasza szó megfordítva ugyanígy hangzik), akkor is, ha nem tanult ember. Ráadásul a tudás istennőjének neve Szaraszvatí szintén e szóból ered (a -vat/-vatí képző valamivel rendelkezőt jelent), a kedves, szelíd ember képzettség nélkül is Szaraszvatíhoz tartozik.