a siker receptje 3. – mit tanuljunk el a kutyától és a szamártól

bahvāśī svalpa-santuṣṭaḥ sunidro laghu-cetanaḥ |
svāmi-bhaktaś ca śūraś ca ṣaḍ ete śvānato guṇāḥ ||

Sokra vágyik, de nagyon kevéssel is beéri, mélyen alszik, ám könnyen feleszmél,
hűséges a gazdájához és bátor – e hat a kutya jó tulajdonsága.

suśrānto’pi vahed bhāraṁ śītoṣṇau na ca paśyati |
santuṣṭaś carate nityaṁ trīṇi śikṣec ca gardabhāt ||

Viszi a terhét, még ha nagyon kimerült is, tekintet nélkül hidegre-melegre,
s mindig elégedett – e hármat tanulja meg a szamártól.

ya etān viṁśati-guṇān ācariṣyati mānavaḥ |
kāryāvasthāsu sarvāsu ajeyaḥ sa bhaviṣyati ||

Az az ember, aki e húsz tulajdonság szerint cselekszik,
minden helyzetben győzedelmeskedik.

a vér nem válik vízzé

yaḥ svabhāvo hi yasyāsti
sa nityaṁ duratikramaḥ |
śvā yadi kriyate rājā
sa kiṁ nāśnātyupānaham ||

Az ember saját természete
mindig megváltozhatatlan marad.
Ha a kutyát megteszik királynak,
vajon nem rágja meg a cipőt többé?

(Hitopadeśa 3.60.)