megbocsájtás

kṣamā śastraṁ kare yasya
durjanaḥ kiṁ kariṣyati |
atṝṇe patito vanhiḥ
svayam evopaśamyati ||

Akinek a megbocsájtás a fegyvere,
mit tehet azzal a gonosz?
(Száraz) fű nélkül a lehullott tűz
magától kialszik.

A megbocsájtóval szemben nehéz valódi haragot érezni… mégis lehet, ha a haragvó haragudhat a megbocsájtóról magában kialakított (hamis) képre is. Ám a nem-megbocsájtó valóban csak olyan, mint a száraz fű a tűznek: táplálék.

az idő telik… de hogyan?

kāvya-śāstra-vinodena
kālo gacchati dhīmatām |
vyasanena ca mūrkhāṇāṁ
nidrayā kalahena vā| ||

A költészetben és a tanban (való elmélyedés) örömeivel
telik a bölcsek ideje,
rossz szokásokkal az ostobáké,
lustálkodással és viszálykodással.

Jasódá gyanakszik

jagdho’tha datto navanīta-piṇḍo
gṛhe yaśodā vicikitsayantī |
uvāca satyaṁ vada he murāre
govinda dāmodara mādhaveti ||17||

Valaki megette a vajgombócokat!
Jasódá gyanakodva így faggatózik:
mondd meg nekem az igazat, Murári!
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

(Bilvamangal: Góvinda-Dámódar-sztótram)