tudás és bölcsesség

yasya nāsti svayaṁ prajñā
śāstraṁ tasya karoti kim |
locanābhyāṁ vihīnasya
darpaṇaḥ kiṁ kariṣyati ||

Akinek nincs józan esze,
mit ér annak a sásztra?
Szemek híján
mit ér a tükör?

(Hitópadés 3.119.)

A sásztra jelent tant, tudományt (szakrálist és profánt is), illetve a tannal kapcsolatos írásművet. A vaknak haszontalan eszköz a tükör – éppen így természetes bölcsesség, ahogy mondani szokták a józan paraszti ész (a szanszkrtban: svayaṁ prajñā, ami saját értelmet, természetes megkülönböztetőképességet jelent) nélkül haszontalan, sőt káros bármilyen tan, vagy írás. A könyvekből a saját értelmünk szűrőjén átengedett gondolatokat fogunk fel.

ostobát tanítani

payaḥ-pānaṁ bhujaṅgānāṁ
kevalaṁ viṣa-vardhanam |
upadeśo hi mūrkhāṇāṁ
prakopāya na śāntaye ||

Tejjel itatni a kígyót
pusztán a mérgének növelésére jó.
Az ostobát a jótanács
nem megbékíti, hanem feldühíti.

(Hitópadés 3.4.)

a szeretet jelei

mukhaṁ prasannaṁ vimalā ca dṛṣṭiḥ
kathānurāgo madhurā ca vāṇī |
sneho'dhikaḥ sambhrama-darśanaṁ ca
sadānuraktasya janasya lakṣma ||

Elégedett arc, tiszta tekintet,
figyelmesen hallgat és kedves szavakat szól,
rengeteg gyöngédség, és a buzgalom, hogy lássátok egymást –
ezek jelzik, ha valaki (téged) mindig szereti.

(Hitópadés 1.115.)

a vér nem válik vízzé

yaḥ svabhāvo hi yasyāsti
sa nityaṁ duratikramaḥ |
śvā yadi kriyate rājā
sa kiṁ nāśnātyupānaham ||

Az ember saját természete
mindig megváltozhatatlan marad.
Ha a kutyát megteszik királynak,
vajon nem rágja meg a cipőt többé?

(Hitopadeśa 3.60.)

oktatás

mātṛ-pitṛ-kṛtābhyāso
guṇitāmeti bālakaḥ |
na garbha-cyuti-mātreṇa
putro bhavati paṇḍitaḥ ||

Az anya és apa által biztosított
képzés teszi jellemessé a gyereket,
csupán az anyaméhből kipottyanva
senkiből nem lesz tudós.

(Hitópadés)

Az oktatás fontosságáról nem lehet elégszer megemlékezni.
A bālaka szó szerint gyerekest jelent, a szó jelenthet kisfiút, de tudatlan, vagy infantilis személyt is.