terjeszd ki a csuklyád!

nirviṣeṇāpi sarpeṇa
kartavyā mahatī phaṇā |
viṣaṁ bhavatu vā mābhūt
phaṇāṭopo bhayaṅkaraḥ ||

Még a méreg nélküli kígyó is
terjessze ki nagyra a csuklyáját.
Van mérge vagy nincs,
a csuklya kiterjesztése félelemkeltő.

Nárada muninak volt egy kígyó tanítványa. Bhakta volt, így igen jámbor, az emberek azonban visszaéltek a jóságával, és kövekkel meg botokkal támadtak rá. A kígyó nem mart meg senkit sem, guruja utasítására emlékezve. Ám mikor legközelebb találkozott vele, így panaszkodott neki: Gurudév, felhagytam azzal a rossz szokásommal, hogy megmarjam az ártatlan élőlényeket, de most ők dobálnak engem. Nárada így felelt: Ne marj meg senkit, de el ne felejtsd a csuklyádat kiterjeszteni, mintha marni akarnál! Támadóid mind elmenekülnek majd.
(A történetet Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád meséli el a Bhágavata-purána 4.11.31. verséhez fűzött kommentárjában, a vers forrása Panycsatantra 225.)

ostobát tanítani

payaḥ-pānaṁ bhujaṅgānāṁ
kevalaṁ viṣa-vardhanam |
upadeśo hi mūrkhāṇāṁ
prakopāya na śāntaye ||

Tejjel itatni a kígyót
pusztán a mérgének növelésére jó.
Az ostobát a jótanács
nem megbékíti, hanem feldühíti.

(Hitópadés 3.4.)

csak istenszeretet legyen!

anucitam ucitaṁ vā karma ko ’yaṁ vibhāgo
bhagavati param āstāṁ bhakti-yogo draḍhīyān |
kirati viṣamahīndraḥ sāndra-pīyūṣam indur
dvayam api sa maheśo nirviśeṣaṁ bibharti ||

Jó vagy rossz tettek – mi a különbség?
Csak a magasztos úr iránti szerető odaadás legyen bizonyosság!
A kígyókirály mérgét szórja szét, a Hold nektárt áraszt,
ám Siva különbséget nem téve viseli mindkettejüket.


Megjegyzés: Siva fejéke a nektárt záporozó félhold, nyakán pedig Vászuki, a kígyókirály tekergőzik.

érdemes és érdemtelen megkülönböztetése

pātrāpātra-viveko'sti
dhenu-pannagayor iva |
tṛṇāt saṁjāyate kṣīraṁ
kṣīrāt saṁjāyate viṣam ||

Az érdemes és az érdemtelen megkülönböztetése
akár a tehéné és a kígyóé:
(a tehén) fűből tejet csinál,
(míg a kígyó) tejből mérget.

Az érdemes (pātra) szó szerint ivóedényt jelent (a pā – iszik igei gyökből és a -tra eszközképzőből képzett szó), továbbá áldozati edényt, átvitt értelemben pedig befogadót, illetve érdemes embert (akinek az edényébe helyes adományt tenni).