barátság

āture vyasane prāpte
durbhikṣe śatru-saṅkaṭe |
rāja-dvāre śmaśāne ca
yas tiṣṭhati sa bāndhavaḥ ||

Betegségben, amikor elér a baj,
éhínségben, ellenségek közt,
a királyi udvarban és a sír szélén
aki (melletted) áll, az a barátod.

(Csánakja: Artha-sásztra)

Barátod az, aki – jöhet bármilyen nehézség – melletted áll. A bāndhava jelent rokont és barátot is – akihez szoros kötelék (a szó a bandh – köt gyökből származik) fűz.

śatru-saṅkaṭe – a śatru jelentése ellenség, míg a saṅkata: melléknévként: keskeny, áthatolhatatlan, valamivel teli, főnévként: szűk átjáró, veszély.
rāja-dvāra – királyi udvar. Aki a hatalommal szemben is melletted áll, arra bízvást számíthatsz minden helyzetben.
śmaśāna – a szó temetőt jelent. Gondolhatunk arra is, hogy az oldalunkon áll, mikor mi temetjük hozzátartozóinkat, és azt is, amikor bennünket temetnek.

Ráadás kérdés:
Honnan való az idézet? (plusz pont, ha keresőprogram használata nélkül van meg):
„Ha három évig feléje se nézel,
a rokonsággal akkor ugyan végzel.”

a férfiember öt ismérve

pātre tyāgī guṇe rāgī
saṁvibhāgī ca bandhuṣu |
śāstre boddhā raṇe yoddhā
puruṣaḥ pañcalakṣaṇaḥ ||

Ad a méltónak, ragaszkodik az erényhez,
osztozik mindenben a barátaival,
értelmes a tan (művelésében), harcos a csatában –
ez az öt (tulajdonság) jellemzi férfit.

A hindu tradícióban az adományozás a dharma egyik alappillére. A vagyon olyan, akár a folyóvíz – mondják – ha megáll, megposhad. Ám az adományozáshoz nem kell feltétlenül nagy vagyon. Indiában a nagyobb templomok mellett gyakran láthatunk kis pénzváltó-helyeket: ahol a látogatók aprópénzt válthatnak, hogy adhassanak valamit a templom előtt ülő koldusoknak. A szegényebbek ugyanitt vásárolhatnak egy zacskó mogyorót, s ha mást nem, egy-egy szem mogyorót tehetnek a koldusok tálkáiba.
Az adományozást a Bhagavad-gítá a kötőerők szerint jellemzi, az érdemes személynek, ellenszolgáltatás reményétől mentesen, kötelességtudatból adott adomány a kívánatos:

20. Ki tudja: adni mindig kell,
s jó helyen, jókor, jónak ad
– bár viszonzást nem is várhat –,
a szent összhang szerint adott.

21. Ki viszonzás reményében,
saját hasznát keresve ad
– vagy épp kelletlenül-resten –,
a szenvedély szerint adott.

22. Ki tiszteletlenül-nyeglén,
rossz helyen, rossz időben ad
– vagy méltatlant jutalmaz csak –,
a sötétség szerint adott.

(Lakatos István megverselésében a Gítá 17. fejezetéből)

A pātra szó ivóedényt jelent, átvitt értelemben azonban az adományozásra méltó személyt, aki az edényébe kapja az adományt.
A rászorulónak adni jó… ám nincs értelme adni annak, akinek már van, vagy aki rosszul használja az adományt.

A bandhu olyasvalakit jelent, akivel kapcsolatban vagyunk (a szó gyöke a bandh – köt ige), lehet barát, vagy rokon.

A konfliktusok – azt gondolom, a versben a raṇa (harc) szót értelmét nyugodt szívvel tágíthatjuk így – megoldásában bátor harcosként áll helyt.

Megjegyzés: a szöveg nyelvtani szerkezete szó szerint: „a méltó személy iránt (pātre) adományozó (tyāgī)…”

a házas életmód dicsérete

Szerzetes barátaitoknak véletlenül se mutassátok meg a Padma-purána alábbi versét :)

na bhāryayā samaṁ mitraṁ
na ca dharmo dayā-samaḥ |
na svātaṁtrya-samaṁ saukhyaṁ
gārhasthyān nāśramo varaḥ ||

Nincs olyan jó barát, mint a feleség,
nincs az együttérzéshez fogható dharma,
nincs az önállósághoz mérhető öröm,
és nincs jobb ásram a családosnál.

A svātantrya (a sva-tantra önmagától függő) önállót, függetlent, ebben az értelemben szabad akaratút jelent. A szeretet ugyanakkor az, hogy az ember bár minden tekintetben megáll a saját lábán, mégis máshoz „köti” magát.

közeli az, aki a szívedben lakozik

dūrastho'pi samīpasthaḥ
yo yasya hṛdi vartate |
yo yasya hṛdaye nāsti
samīpastho'pi dūragaḥ ||

Ha távol is van, közeli az,
aki a szívedben lakozik,
ám aki nincs a szívedben,
messzi az, még ha a szomszédságban él is.

(Subhāṣita-ratna-bhāṇḍāgāra – Szubhásiták ékköveinek tárháza)

zengd Hari nevét!

kiṁ mitram ante sukṛtaṁ na lokāḥ
kiṁ dhyeyam īśasya padaṁ na śokāḥ |
kiṁ kāmyam avyāja-sukhaṁ na bhogāḥ
kiṁ jalpanīyaṁ harināma nānyat ||

Ki marad barátod végül? a jótetteid, nem az emberek.
Min meditálj? Az úr lábain, ne a bajokon.
Mire vágyj? az egyszerű örömre, ne az élvezetekre.
S mit zengj? Hari neveit, semmi mást!

Az emberek (loka) szó a lok – néz, lát igei gyökből származik. A loka jelenthet világot is: körülnézünk, és amit magunk körül látunk, világ, emberek, vagy ami profán. A versben a szó többes számban áll, ez teszi egyértelművé, hogy nem a világokról van szó, hanem a környezetünkről, a körülöttünk élő emberekről.