a népszerű tanár nem biztos, hogy jó is

agatitvam atiśraddhā
jñānābhāsena tṛptatā |
trayaḥ śiṣyaguṇā hyete
mūrkhācāryasya bhāgyajāḥ ||

A hiány, a túlzott bizalom,
és a tudás visszfényével való megelégedettség –
a tanulók e három tulajdonsága
az ostoba tanárok sikerének kovácsa.

Hiány: mert nincs más, nála jobb. Túlzott bizalom: a tanulónak nincs igazán eszköze arra, hogy felmérje a tanár kvalitásait, sőt neki egyenesen bíznia kell a tanár tudásában, illetve a tudást átadó képességeiben ahhoz, hogy tanulni tudjon. Mégis, szükséges némi óvatosság, a tanár szavainak és tetteinek összevetésével. Az ábhāsa visszfényt jelent, az összetétel végén az előtagra hasonló, ám nem az: a jñāna-ābhāsa tökéletlen, hiányos tudás. A tanuló legyen igényes, hatoljon a tudás mélyére.

(Mahāsubhāṣita-saṅgraha 169.)

az aggodalmaskodásról

citā ciṁtā samāproktā
bindu-mātraṁ viśeṣatā |
sajīvaṁ dahate ciṁtā
nirjīvaṁ dahate citā ||

A máglya (citā) és az aggodalom (ciṁtā) között
csupán egy apró pont a különbség,
a holtat a halotti máglya égeti,
ám az élőt az aggodalom perzseli.

Az aggodalom és a halotti máglya közt szinte semmi különbség sincs: erre emlékeztet a citā ( चिता ) és a ciṁtā ( चिंता ) írásképe is, az eltérés csupán egy apró pontocska a szavak tetején húzódó vonal felett. Az aggodalmaskodás, a szorongás és önvád csak a sírba dönt. S mi az aggodalmaskodás ellentéte? A bizalom.