saṁrohati agnīnā dagdhaṁ
vanaṁ paraśunā hatam |
vācā duruktaṁ bībhatsaṁ
na saṁrohati vāk-kṣatam ||
A tűzzel felperzselt, vagy a fejszével kivágott erdő (idővel) megújul,
a sértő, rosszindulatú szavak okozta sérülés nem gyógyul meg (sohasem).
A dur-ukta (szó szerint „rossz beszéd”) durva vagy sértő beszédet jelent. A bībhatsa elsősorban undorítót, de rosszindulatút, kegyetlent is.
(Mahábhárata 13.161.34., Bhísma tanítja Judhisthir királyt)