ami elveszett

naṣṭaṁ samudre patitaṁ naṣṭaṁ vākyam aśṛṇvati |
anātmani śrutaṁ naṣṭaṁ naṣṭaṁ hutam anagnikam ||40||

Elvesznek a tengerbe esett (tárgyak), elvesznek a meg nem hallgatott szavak,
a fegyelmezetlen számára elvész a Véda, ahogy elvész a felajánlás is tűz nélkül.

A vers nem a pusztába kiáltott szóról beszél, hanem a bezárt fülekkel „hallgatónak” mondottakról. Figyelmetlen? érdektelen? csökönyös? lehet bármelyik, és a szavaid is lehetnek bármilyen kedvesek és fontosak, elvesztettek, mintha a tengerbe estek volna.
Az anātman szó szerint lélek nélkülit jelent. A szó a Bhagavad-gítá 6.6. strófájában is előfordul, ott a szokásos értelmezése: az önmagát nem legyőző (Sankara kommentárjában ajitātman), az elméjét nem fegyelmező (Rámánudzsánál: ajita-manas).
A hutam a tűzbe öntött tisztított vaj felajánlását jelenti. Ám hiábavaló az olyan áldozat, amit a kialudt áldozati tűz hamujába locsolnak.

(Mbh. 5.39.40. Vidura-níti)

önfegyelmezés

agnir dahati tāpena
sūryo dahati raśmibhiḥ |
rājā dahati daṇḍena
tapasā brāhmaṇo dahet ||

A tűz hőséggel gyötör,
a Nap a sugaraival,
a király büntetéssel gyötör,
a bráhmana önfegyelemmel perzselődjék.

A dah igei gyök jelentése: ég, perzsel, fölemészt, gyötör. A tűz a Nap, az uralkodó külső gyötrők… a bráhmanák önfegyelmező gyakorlatai a belső tűz, ami felperzsel minden kedvezőtlent. A dahet ragozott alak a szentenciák szokásos buzdítását fejezi ki: így tesz az ember, ha jól akar cselekedni.

(Mahāsubhāṣita-saṅgraha 202.)

a tűz, a hitel és az ellenség

agniśeṣam ṛṇaśeṣaṁ
śatruśeṣaṁ tathaiva ca |
punaḥ punaḥ pravardheta
tasmāt seṣaṁ na kārayet ||

A tűz maradéka, az adósság maradéka,
és az ellenség maradéka
újra meg újra megerősödnek majd,
ezért ne hagyj hátra belőlük (semmit).