a szeretet módjai

priyo bhavati dānena
priya-vādena cāparaḥ |
mantraṁ mūla-balenānyo
yaḥ priyaḥ priya eva saḥ ||

(Az egyik) ajándéktól válik kedvessé,
a másik a kedves szavaktól,
a harmadik mantra, vagy gyökér erejétől,
(ám) aki kedves, az kedves igazán.

(Mahābhārata 5.39.3., Vidura tanítja Dhṛtarāṣṭra királyt)

kik dicsérnek?

yaṁ praśaṁsanti kitavā
yaṁ praśaṁsanti cāraṇāḥ |
yaṁ praśaṁsanti bandhakyo
na sa jīvati mānavaḥ ||

Akit csalók dicsérnek,
akit csavargók dicsérnek,
akit szajhák dicsérnek,
az az ember nem él (soká).

A cāraṇa vándort – vándorkomédiást, vagy kémet jelent.

(Mahābhārata 5.38.42., Vidura és Dhṛtarāṣṭra király beszélget az erényről)

ki minek gondol…

dveṣyo na sādhur bhavati
na medhāvī na paṇḍitaḥ |
priye śubhāni karmāṇi
dveṣye pāpāni bhārata ||

A gyűlölt nem lesz szádhu,
sem bölcs, sem pandit.
A kedvelt tettei tartják jónak,
a gyűlöltét csak bűnnek, Bhárata!

Annak szemében sosem leszel jó ember, aki nem szeret, vagy tisztel téged.

(Mahābhārata 5.39.4., Vidura tanítja Dhṛtarāṣṭra királyt)

ha nem is kérdik…

śubhaṁ vā yadi vā pāpaṁ
dveṣyaṁ vā yadi vā priyam
apṛṣṭas tasya tad brūyād
yasya necchet parābhavam ||

Ha erényes vagy bűnös,
ha utálatos vagy ha kedves,
ha nem is kérdik, mondja annak,
akinek nem kívánja romlását.

(Mahābhārata 5.34.4., Vidura-níti, Vidura tanítja Dhṛtarāṣṭra királyt)

a pandit tulajdonságai

ātma-jñānam samārambhas
titikṣā dharma-nityatā |
yam arthān nāpakarṣanti
sa vai paṇḍita ucyate ||

Önismeret (és a lelki tudás), kezdeményezőkészség,
türelem, állhatatosság a dharma (követésében),
(és) akit céljától sohasem tántorítanak el,
azt az (embert) tartják tudós bölcsnek.

(Mbh. 5.33.16., Vidura-níti)

A paṇḍ gyök jelentése gyűjt, felhalmoz – a paṇḍita az, aki összegyűjtötte tudását. Mik jellemzik az ilyen embert?
Vidura szerint az ilyen tudós bölcs első tulajdonsága az ātma-jñāna. Az ātman szó jelentheti a lelket (egyéni lélek és Legfőbb lélek értelemben is), de visszaható névmásként is használják, így az ātma-jñāna egyszerre jelenthet önismeretet, hogy a körülöttünk lévő létezőket nem csupán anyagi formájuk, hanem lelki identitásuk szerint szemléljük, illetve jelenti a Legfelsőbbről szóló tudást is.

isteni oltalom

na devā daṇḍam ādāya rakṣanti paśupālavat |
yaṁ tu rakṣitum icchanti buddhyā saṁvibhajanti tam ||

Az istenek nem bottal védenek meg, mint a pásztorok –
akit meg akarnak oltalmazni, annak értelmet adnak.

(Mbh. 5.35.33., Vidura-níti)