a megbocsátás nagy erő

ekaḥ kṣamāvatāṁ doṣo dvitīyo nopalabhyate |
yadenaṁ kṣamayā yuktamaśaktaṁ manyate janaḥ ||47||

so'sya doṣo na mantavyaḥ kṣamā hi paramaṁ balam |
kṣamā guṇo hyaśaktānāṁ śaktānāṁ bhūṣaṇaṁ tathā ||

A megbocsátó embereknek csupán egyetlen hibájuk van (második nélkül):
a (közönséges) emberek gyöngének vélik megbocsátót.
Ez azonban nem említhető hibaként, mert a megbocsátás nagy erő.
A megbocsátás a gyöngék erénye, az erősek ékessége.

(Mbh. 5.33.47. Vidura-níti)

A kṣamā türelmet és megbocsátást is jelent. A szöveg folytatásának kontextusában szól inkább a megbocsátásról.
A háborút megelőzendő Dhrtarástra király kocsihajtóját és bizalmas szolgáját, Szandzsaját küldte követségbe Judhisthir és testvérei gyülekezetébe. Álmatlanul forgolódott ágyában a válaszra várakozva. Hogy az éjszaka óráit elűzze, Vidurát hívatta, hogy szavaiból, bölcs tanácsaiból vigaszt merítsen – a Vidura-níti a Mahábhárata Dhrtarástra király és Vidura éjszakai beszélgetését magába foglaló nyolc fejezete. A király legyen türelmes és megbocsátó – ez a gondolat újra meg újra fölmerül benne.