a siker receptje 3. – mit tanuljunk el a kutyától és a szamártól

bahvāśī svalpa-santuṣṭaḥ sunidro laghu-cetanaḥ |
svāmi-bhaktaś ca śūraś ca ṣaḍ ete śvānato guṇāḥ ||

Sokra vágyik, de nagyon kevéssel is beéri, mélyen alszik, ám könnyen feleszmél,
hűséges a gazdájához és bátor – e hat a kutya jó tulajdonsága.

suśrānto’pi vahed bhāraṁ śītoṣṇau na ca paśyati |
santuṣṭaś carate nityaṁ trīṇi śikṣec ca gardabhāt ||

Viszi a terhét, még ha nagyon kimerült is, tekintet nélkül hidegre-melegre,
s mindig elégedett – e hármat tanulja meg a szamártól.

ya etān viṁśati-guṇān ācariṣyati mānavaḥ |
kāryāvasthāsu sarvāsu ajeyaḥ sa bhaviṣyati ||

Az az ember, aki e húsz tulajdonság szerint cselekszik,
minden helyzetben győzedelmeskedik.

forma és/vagy tartalom?

vāṅ-mādhuryāt sarva-loka-priyatvaṁ
vāk-pāruṣyāt sarvalokopakāri |
kiṁ vā loke kokilenopanītaṁ
ko vā loke rāsabhenāparādhaḥ ||

(Az egyiket) szavai édessége miatt mindenki kedveli,
(míg a másik) nyers beszéde miatt mindenki ellensége.
Ám vajon mit adott a világnak a kakukkmadár?
s ugyan mi a bűne szamárnak?

amikor a hitványak egymást magasztalják

vānarāṇāṁ vivāheṣu
gardabhāḥ tatra gāyakāḥ |
parasparaṁ praśaṁsanti
aho rūpam aho dhvaniḥ ||

A majmok menyegzőjén,
hol a szamarak az énekesek,
egymást dicsérgetik:
micsoda szépség! micsoda hang!