rajtunk múlik

vidyā vivādāya dhanaṁ madāya
śaktiḥ pareṣāṁ para-pīḍanāya |
khalasya sādhor-viparītam-etaj
jñānāya dānāya ca rakṣaṇāya ||

A hitvány ember tudását a vita kedvéért, vagyonát önteltsége fokozására, erejét pedig mások elnyomására használja, míg az erényes tudása a megértést, vagyona az adományozást, ereje pedig az oltalmazást szolgálja.

A tehetség, tudás, vagyon, erő és hatalom a hindu felfogás szerint nem adomány, hanem korábbi tetteink következménye: karma. A kérdés csupán az, mit kezdünk vele, s ez a mi választásunk, felelősségünk. Ha semmit, azzal csak elsorvasztjuk... a többiről a vers szól. Ám nem csupán a többleteinkkel kell kezdenünk valamit, ugyanilyen választás és felelősség, hogy mit kezdünk a hiányainkkal. A hiány vezethet sóvárgáshoz, ám mértékletességhez is, a különbség csupán a mi döntésünk. Lehet az ügyeskedés, a korrupció melegágya, ám lehet kegyfakasztó is. Ez is csak rajtunk múlik.

dharma

āhāra-nidrā-bhaya-maithunaṁ ca
sāmānyam etad paṣubhir narāṇām |
dharmo hi teśām adhiko viṣeśo
dharmeṇa hīnāḥ paṣubhiḥ samānāḥ ||

Az ember evése, alvása, félelme és párzása akár az állaté.
Csakis a dharma különböztet meg, dharma nélkül az ember olyan, mint az állat.

A dharma szót nehéz egy szóval kifejezni magyarul: jelent vallást, erényt, kötelességet, törvényt, jogot, jámborságot... s ezt mind együtt. Talán közelebb jutunk a fogalomhoz, ha megvizsgáljuk a szó eredetét: a dhr ige jelentése "fenntart", a dharma így az az elv, ami fenntartja a mindenséget. Ebben mindenkinek megvan a maga hivatása, ez az ő saját (szva) dharmája. Tulajdonképpen nem is egyféle saját dharmánk van: férfi vagyok vagy nő, felnőtt vagy gyermek - e változó helyzetekből megannyi eltérő kötelesség, megannyi dharma fakad. S mindezen változó körülmény mögött ott az állandó, örök dharma: Isten szeretetének viszonzó részesévé válni - ez a lélek örök dharmája.

Megeshet, hogy a szubhásita Csánakja egy slókájának átirata. A Níti-darpana 17.17. verse így szól:

āhāra-nidrā-bhaya-maithunāni
samāni caitāni nṛṇāṁ paśūnām |
jñānaṁ narāṇām adhiko viśeṣo
jñānena hīnāḥ paśubhiḥ samānāḥ ||

Az ember evése, alvása, félelme és párzása akár az állaté.
Csakis a tudás különböztet meg, tudás nélkül az ember olyan, mint az állat.

a tudás értéke

na cora-hāryaṁ na ca rāja-hāryaṁ
na bhrātṛ-bhājyaṁ na ca bhārakārī |
vyaye kṛte vardhata eva nityaṁ
vidyā-dhanaṁ sarva-dhana-pradhānam ||

Nem lopható el, nem hajtható be adóként,
nem osztható fel (örökségként) a testvérek közt, és nem okoz terhet sem.
Mindig egyre csak növekszik, ha másnak adod is –
a tudás kincse minden vagyon legfőbbje.

a legfőbb

santoṣaḥ paramo lābhaḥ
satsaṅgaḥ paramā gatiḥ |
vicāraḥ paramaṁ jñānaṁ
kṣame paramaṁ sukham ||

Az elégedettség a legfőbb nyereség,
a szent társulás a legfőbb módszer,
a megfontolás a legfőbb tudás,
és a megbocsájtásban (rejlik) a legfőbb öröm.

Az elégedettség annak a tudata, hogy az ember a helyén van a világban, s az ebből fakadó béke és derű.
A gati szó gyöke a gam – megy, jár ige, a gati a cselekvést megnevező fogalom: menés, járás, mozgás, haladás. Átvitt értelemben módszer, haladás, folyamat, valaminek az elérése, segítség, oltalom. A sat-saṅga (szent társulás) elsődleges értelemben egy szent ember közelségét jelenti, másodlagos értelemben a nemes minőségű társulást, amiben a résztvevők egymás iránti figyelme a szentség kulcsa.

a négy életrend

prathame nārjitā vidyā
dvitīye nārjitaṁ dhanam |
tṛtīye nārjitaṁ puṇyaṁ
caturthe kiṁ kariṣyati ||

Az elsőben nem szerzett tudást,
a másodikban nem jutott vagyonhoz,
a harmadikban nem gyűjtött erényt –
ugyan mit tesz majd a negyedikben?

A vers szépen mutat rá az életszakaszok céljára. Ifjúként önmagunk felépítése a cél: a tudás gyűjtése. Aztán házasemberként a család felépítése: vagyongyűjtés – mondja a vers. A szűkebb család biztonságának megalapozása után helyes, ha az ember figyelme a nagyobb közössége felé fordul, s így, önzetlen jótettek végzésével gyűjt erényeket.

kincseink

videśeṣu dhanaṁ vidyā
vyasaneṣu dhanaṁ matiḥ |
paraloke dhanaṁ dharmaḥ
śīlaṁ tu nikhilaṁ dhanam ||

Idegenben kincset ér a tudás,
nehéz időkben kincset ér az értelem,
a másvilágon kincset ér a dharma,
ám a jó természet mindenhol kincset érő.

a tudás

vidyā rūpam kurūpāṇām
nirdhanānām dhanam tathā |
nirbalānām balam vidyā
sādhanīyā prayatnataḥ ||

A tudás a csúnyák szépsége,
a szegények kincse,
A tudás a gyöngék ereje,
ami állhatatos erőfeszítéssel nyerhető el.

A rūpa formát, alakot, de szépséget is jelent – a ku- előtagként hitványt, rosszat, így a kurūpa jelentése: csúnya. Ám a tudás megszépíti a csúnyát, biztonságot ad a vagyontalannak, és erőt a gyöngének. A nir-bala egészen pontosan erő nélkülit, azaz erőtlent jelent, ám a vers negyedik sora miatt inkább gyöngének fordítottam – hiszen az állhatatos erőfeszítés (a prayatna kitartást és törekvést is jelent, így kapta az erőfeszítés a jelzőjét) nem az erőtlenek sajátja: a megszerzett tudás éppen az erő – bár nem a fizikai erő – jele.

adományozás

anna-dānaṁ paraṁ dānaṁ
vidyā-dāna mataḥ param |
annena kṣaṇikā tṛptiḥ
yāvaj-jīvaṁ ca vidyayā ||

Az étel-adomány a legnagyobb ajándék,
ám a tudás átadása ennél is nagyobb,
mert étellel nyert elégedettség átmeneti,
ám a tudással elnyert egy életen át elkísér.

Az éhezőnek hálót adj, ne halat – mondják, s ez fontos szempont is, ám így még nem teljes a kép. Mert az étel alapvető létszükséglet, s amíg az éhező csak erre a hiányra képes fókuszálni, nem tud megtanulni halászni sem. Valójában mindkettőre szükség van: „Adj halat az éhezőnek, és aznap megmented a haláltól. Tanítsd meg halászni: így örök életre jóllakott lesz, és sem ő, sem családja nem szenved majd hiányt.”

napkezdés

Bár a vers napkezdésről szól, de évkezdéskor is alkalmazható.

karāgre vasate lakṣmīḥ
karamadhye sarasvatī |
karamūle tu govindaḥ
prabhāte karadarśanam ||

Az ujjhegyen Laksmí lakozik,
a tenyéren Szaraszvatí,
csuklón pedig Góvinda –
pirkadatkor így nézz a kezedre.

Az élethez szükséges egy ujjhegynyi szerencse – Laksmí a szerencse istennője – ám a siker a bölcsességen, a tudáson múlik, melyeknek Szaraszvatí az irányítója. Tetteink alapja pedig Góvinda imádata legyen –a kara-mūla szó szerint a cselekvő kéz gyökerét jelenti, azaz a csuklót jelenti.

az erény világa

vidyā dadāti vinayaṁ
vinayā dyāti pātratām |
pātratvād-dhanam āpnoti
dhanāt dharmaṁ tatas sukham ||

A tudás alázatot ad,
az alázat pedig tiszteletreméltóvá tesz.
A tiszteletből vagyon fakad,
a vagyonból erény, majd boldogság származik.

A vers egy ideális világ működését beszéli el. Amikor a tudás nem a felhalmozott ismeretek sokaságából fakadó önteltséget fokozza, hanem önismeretre vezet, s a saját korlátait látó embert szerénységre, alázatra tanítja. A világ pedig felismeri, és tiszteli ezt az alázatosságot. A pātram elsődleges jelentése csésze, ivóedény, átvitt értelemben az a személy, aki megajándékozásra méltó. A pātratā ebben az értelemben tiszteletreméltó: mert alázatos és tudós tanító, az emberek hálájuk jeleként adományaikkal gondoskodnak róla. Ez biztosítja az ilyen tanító jólétét és jól létét – ez a dhama útja a tanult ember számára, egy erényes világban.

olvasás megértés nélkül

yathā kharaś candana-bhāravāhī
bhārasya vettā na tu candanasya |
evaṁ hi śāstrāṇi bahūnyadhītya
artheṣu mūḍhāḥ kharavad vahanti ||

Mint a szantálfa terhét cipelő szamár
(csupán) a terhet ismeri, s nem a szantálfát,
olyanok a temérdek írást tanulmányozó,
ám azok jelentését (fel nem ismerő) ostobák: szamárként hurcolják (a felhalmozott ismereteket).


A szubhásita más változatban:

yathā kharaś candana-bhāravāhī
bhārasya vettā na tu candanasya |
tathaiva lokā bahu-śāstra-yuktāḥ
dharmeṇa hīnāḥ paśubhiḥ samānāḥ ||

Mint a szantálfa terhét cipelő szamár
(csupán) a terhet ismeri, s nem a szantálfát,
olyanok azok az emberek, akik bár sok írást birtokolnak,
dharma (követése) híján olyanok, akár az állatok.

oltalmaz, mint egy anya... a tudás

māteva rakśati piteva hitaṁ niyuṅkte
kānteva cāpi ramayatyapanīya khedaṁ |
lakśmīṁ tanoti vitanoti ca dikśu kīrtiṁ
kiṁ kiṁ na sādhayati kalpalateva vidyā ||

Oltalmaz, mint egy anya, jóra ösztönöz, mint egy apa,
megörvendeztet, és elűzi a gyötrelmet, mint kedves feleség,
gazdaggá tesz, hírneved minden irányban elterjeszti,
vajon mit nem visz tökélyre – akár egy kívánságteljesítő lián – a tudás?

passzív tudás

pustaka-sthā tu yā vidyā
parahasta-gataṁ dhanam |
kāryakāle samutpanne
na sā vidyā na tad-dhanam ||

A könyvekben megbúvó tudás olyan,
akár a vagyon más kezében:
a szükség idején (éppen)
az a tudás, az a vagyon (hiányzik majd).

tessék választani!

nāsti lobha-samo vyādhi
nāsti krodhasamo ripu |
nāsti dāridrayavad dukhaṁ
nāsti jñānātparaṁ sukham ||

Nincs a mohósághoz fogható betegség,
nincs a haraghoz fogható ellenség,
nincs a szegénységhez mérhető szenvedés,
és nincs a tudásnál nagyobb öröm.

az alkalmasság a tudásból fakad

dānena pāṇir na tu kaṁkaṇena |
snānena śuddhir na tu candanena |
mānena tṛptir na tu bhojanena |
jñānena yuktir na tu maṇḍanena ||

A kezet az adományozás (ékesíti), nem a karkötő,
(miként) a tisztaságot is a fürdés teszi, nem a szantálpép.
Az elégedettség a megbecsülésből fakad, nem a jóllakottságból,
(ahogy) az alkalmasság is a tudásból, nem a cicomából.