a siker receptje 2. – mit tanuljunk el a gémtől, a kakastól és a varjútól

indriyāṇi ca saṁyamya bakavat paṇḍito naraḥ |
deśa-kāla-balaṁ jñātvā sarva-kāryāṇi sādhayet ||

A bölcs ember, a gémhez hasonlóan uralja érzékeit,
a helyet, az időt, s erejét felmérve teljesíti be minden feladatát.

A gém nyugodt mozdulatlansággal várakozik a vízben állva, míg a hal közelebb nem úszik, s akkor villámgyors mozdulattal határozottan lecsap. Uralja, s használja az ember az érzékeit ilyen céltudatosan.

pratyutthānaṁ ca yuddhaṁ ca saṁvibhāgaṁ ca bandhuṣu |
svayam ākramya bhuktaṁ ca śikṣec catvāri kukkuṭāt ||

(Korán) kel, harcos, (mindenét) megosztja a társaival,
maga szerzi az ételét – e négyet tanulja a kakastól.

A kakas harcos, azaz kiáll az igazáért, szövetségeseivel pedig megoszt mindent. Az ākram gyök jelentései: odamegy, megszerez, legyőz, a bhukta pedig evést, ételt, de élvezetet is jelent így a svayam ākramya bhuktam értelmezhető így is: „önmagát legyőzve élvezett”, azaz boldogságát abból meríti, hogy úrrá lesz önmagán.

gūḍha-maithuna-dhīratvaṁ kāle kāle ca saṁgraham |
apramattam aviśvāsaṁ pañca śikṣec ca vāyasāt ||

Titokban párosodik, állhatatos, minden időben gyűjtöget,
figyelmes és gyanakvó – ezt az ötöt tanulja a varjútól.

a pandit tulajdonságai

ātma-jñānam samārambhas
titikṣā dharma-nityatā |
yam arthān nāpakarṣanti
sa vai paṇḍita ucyate ||

Önismeret (és a lelki tudás), kezdeményezőkészség,
türelem, állhatatosság a dharma (követésében),
(és) akit céljától sohasem tántorítanak el,
azt az (embert) tartják tudós bölcsnek.

(Mbh. 5.33.16., Vidura-níti)

A paṇḍ gyök jelentése gyűjt, felhalmoz – a paṇḍita az, aki összegyűjtötte tudását. Mik jellemzik az ilyen embert?
Vidura szerint az ilyen tudós bölcs első tulajdonsága az ātma-jñāna. Az ātman szó jelentheti a lelket (egyéni lélek és Legfőbb lélek értelemben is), de visszaható névmásként is használják, így az ātma-jñāna egyszerre jelenthet önismeretet, hogy a körülöttünk lévő létezőket nem csupán anyagi formájuk, hanem lelki identitásuk szerint szemléljük, illetve jelenti a Legfelsőbbről szóló tudást is.

ellenség és barát

ālasyam hi manuṣyāṇām
śarīra-stho mahānripuḥ |
nāstyudyama-samo bandhuḥ
kṛtvā yam nāvasīdati ||

A lustaság az ember
(saját) testében lakozó nagy ellensége.
(Ám) nincs az állhatatossághoz fogható barát,
(a jól végzett munkát) megtéve nem dől romba (az életed).

a tudás

vidyā rūpam kurūpāṇām
nirdhanānām dhanam tathā |
nirbalānām balam vidyā
sādhanīyā prayatnataḥ ||

A tudás a csúnyák szépsége,
a szegények kincse,
A tudás a gyöngék ereje,
ami állhatatos erőfeszítéssel nyerhető el.

A rūpa formát, alakot, de szépséget is jelent – a ku- előtagként hitványt, rosszat, így a kurūpa jelentése: csúnya. Ám a tudás megszépíti a csúnyát, biztonságot ad a vagyontalannak, és erőt a gyöngének. A nir-bala egészen pontosan erő nélkülit, azaz erőtlent jelent, ám a vers negyedik sora miatt inkább gyöngének fordítottam – hiszen az állhatatos erőfeszítés (a prayatna kitartást és törekvést is jelent, így kapta az erőfeszítés a jelzőjét) nem az erőtlenek sajátja: a megszerzett tudás éppen az erő – bár nem a fizikai erő – jele.

milyen vállalkozásba kezdjünk

yad yat paravaśaṁ karma tat tad yatnena varjayet |
yad yadātmavaśaṁ tu syāt tat tat seveta yatnataḥ || 4.159. ||

Óvatosan kerülje mindazokat a vállalkozásokat, melyek (sikere) mástól függ,
ám állhatatosan végezze mindazokat, melyek rajta múlnak.

sarvaṁ paravaśaṁ duḥkhaṁ sarvamātmavaśaṁ sukham |
etad vidyāt samāsena lakśaṇaṁ sukhaduḥkhayoḥ || 4.160. ||

Bonyolult és nehézséget jelent mindaz, ami mástól függ, míg egyszerű az, ami rajtad múlik –
ez a rövid meghatározása a bonyolultnak és egyszerűnek.

A sznátaka az a bráhmana, aki tanulóideje végeztével rituális fürdőt (sznánam) vesz, majd hazatér otthonába, hogy immáron felnőttként a tanultak szerint éljen. A Manu-szanhitá negyedik fejezete nékik ad tanácsokat. Milyen munkát végezzen, s milyent nem?

az állhatatosság dicsérete

calanti giriyaḥ kāmaṁ
yugānta-pavanāhatāḥ |
kṛcchre ’pi na calantyeva
dhīraṇām niścalaṁ manaḥ ||

A világkorszak végi mindent elsöprő szélben megrendülnek a hegyek –
ám az állhatatos, nyugodt emberek rendületlen elméje még nehéz helyzetben sem inog meg.

A dhīra jelent józant, bátort, állhatatost, nyugodtat… a szó a dhī – értelem szóból származik.

lásd még: Atharva-véda 19.9, béke-fohász