Isten nevének zengése

viceyāni vicāryāṇi
vicintyāni punaḥ punaḥ |
kṛpaṇasya dhanānīva
tvan-nāmāni bhavantu naḥ ||30||

Gyűjtsük és számláljuk,
gondoljunk rá újra meg újra –
mint fösvénynek a vagyon,
hadd legyenek olyanok nékünk a neveid!

(Bhavánanda költeménye, forrás: Rúpa gószvámí: Padjávalí)

napkezdés

Bár a vers napkezdésről szól, de évkezdéskor is alkalmazható.

karāgre vasate lakṣmīḥ
karamadhye sarasvatī |
karamūle tu govindaḥ
prabhāte karadarśanam ||

Az ujjhegyen Laksmí lakozik,
a tenyéren Szaraszvatí,
csuklón pedig Góvinda –
pirkadatkor így nézz a kezedre.

Az élethez szükséges egy ujjhegynyi szerencse – Laksmí a szerencse istennője – ám a siker a bölcsességen, a tudáson múlik, melyeknek Szaraszvatí az irányítója. Tetteink alapja pedig Góvinda imádata legyen –a kara-mūla szó szerint a cselekvő kéz gyökerét jelenti, azaz a csuklót jelenti.

zengd Hari nevét!

kiṁ mitram ante sukṛtaṁ na lokāḥ
kiṁ dhyeyam īśasya padaṁ na śokāḥ |
kiṁ kāmyam avyāja-sukhaṁ na bhogāḥ
kiṁ jalpanīyaṁ harināma nānyat ||

Ki marad barátod végül? a jótetteid, nem az emberek.
Min meditálj? Az úr lábain, ne a bajokon.
Mire vágyj? az egyszerű örömre, ne az élvezetekre.
S mit zengj? Hari neveit, semmi mást!

Az emberek (loka) szó a lok – néz, lát igei gyökből származik. A loka jelenthet világot is: körülnézünk, és amit magunk körül látunk, világ, emberek, vagy ami profán. A versben a szó többes számban áll, ez teszi egyértelművé, hogy nem a világokról van szó, hanem a környezetünkről, a körülöttünk élő emberekről.

Isten egy

eka īśvara bhaktera dhyāna-anurūpa |
eka-i vigrahe kare nānākāra rūpa ||

Isten egy. Ám hívei meditációját követve
ez az egy formájú számtalan alakban jelenik meg.

(Csaitanja-csaritámrta. 2.9.155.)