ki minek gondol…

dveṣyo na sādhur bhavati
na medhāvī na paṇḍitaḥ |
priye śubhāni karmāṇi
dveṣye pāpāni bhārata ||

A gyűlölt nem lesz szádhu,
sem bölcs, sem pandit.
A kedvelt tettei tartják jónak,
a gyűlöltét csak bűnnek, Bhárata!

Annak szemében sosem leszel jó ember, aki nem szeret, vagy tisztel téged.

(Mahābhārata 5.39.4., Vidura tanítja Dhṛtarāṣṭra királyt)

a boldogság záloga

ahiṁsā satya-vacanaṁ
sarvabhūteṣu cārjavam |
kṣamā caivāpramādaśca
yasyaite sa sukhī bhavet ||

Erőszakmentesség, igaz beszéd,
egyenesség mindenki felé,
türelem és óvatosság –
az (ezeket birtokló) boldog lesz.

Az ārjavam jelentése egyenesség, őszinteség, nyíltszívűség, míg az apramāda óvatosságot, és gondosságot is jelent.

(Mahāsubhāṣita-saṅgraha 4093.)

Lókanáth – a világ ura

ahaṁ ca tvaṁ ca rājendra lokanāthāvubhāvapi |
bahuvrīhir ahaṁ rājan ṣaṣṭhi-tatpuruṣo bhavān ||

Ó, király, a te neved, s az én nevem is Lókanáth (Világ-ura) –
míg te a világ ura vagy, felettem a világ uralkodik.

A fordítás szó szerint így hangzik: „én is, te is lókanáthok vagyunk, óh, király, / én bahuvríhi, te pedig hatodik tatpurusa”. A szanszkrt nyelvben a szóösszetételek nem annyira kötöttek, mint a magyarban, sok esetben a szövegösszefüggés mutatja meg, mit is jelentenek pontosan. A lokanātha összetett szó, a loka jelentése világ, emberiség, régió, a nātha pedig urat jelent. Kézenfekvő és szokásos értelmezésben: a világ ura, ami birtokos esetet jelentő (ez a hatodik eset a szanszkrt főnévragozásban) tatpurusa szóösszetétel. Ám – szól a költő – esetemen ez a szóösszetétel bahuvríhi szóösszetételként értelmezendő, így a szóösszetétel jelentése világ-uras, akinek egy egész világ az ura.