mukhaṁ prasannaṁ vimalā ca dṛṣṭiḥ
kathānurāgo madhurā ca vāṇī |
sneho'dhikaḥ sambhrama-darśanaṁ ca
sadānuraktasya janasya lakṣma ||
Elégedett arc, tiszta tekintet,
figyelmesen hallgat és kedves szavakat szól,
rengeteg gyöngédség, és a buzgalom, hogy lássátok egymást –
ezek jelzik, ha valaki (téged) mindig szereti.
(Hitópadés 1.115.)