tudás és bölcsesség

yasya nāsti svayaṁ prajñā
śāstraṁ tasya karoti kim |
locanābhyāṁ vihīnasya
darpaṇaḥ kiṁ kariṣyati ||

Akinek nincs józan esze,
mit ér annak a sásztra?
Szemek híján
mit ér a tükör?

(Hitópadés 3.119.)

A sásztra jelent tant, tudományt (szakrálist és profánt is), illetve a tannal kapcsolatos írásművet. A vaknak haszontalan eszköz a tükör – éppen így természetes bölcsesség, ahogy mondani szokták a józan paraszti ész (a szanszkrtban: svayaṁ prajñā, ami saját értelmet, természetes megkülönböztetőképességet jelent) nélkül haszontalan, sőt káros bármilyen tan, vagy írás. A könyvekből a saját értelmünk szűrőjén átengedett gondolatokat fogunk fel.

a kellemetlen igazság

sulabhāḥ puruṣā rājan
satataṁ priyavādinaḥ |
apriyasya tu pathyasya
vaktā śrotā ca durlabhaḥ ||

Ó, király, könnyedén (találsz) olyan embert, aki mindig kedvesen szól,
a hasznosat, ám kellemetlent kimondó és meghallgató a ritka (kincs).

(Rámájana 3.37.2.)

A Rámájanában Marícsa figyelmezteti ekképpen Rávanát. Egy vezetőnek különösen fontos, hogy ne csak bólógatójánosokkal vegye magát körbe, hanem keressen olyan megbízható társakat, akiknek szemszögéből reális és jóakaró külső szemmel láthatja magát. Ritka kincs az ilyen társ, becsülje meg őket jól. És ne törje össze a tükröt, ha nem tetszik, amit hall. Különben könnyen Rávana sorsára juthat.