gondolatok, szavak és tettek egysége

yathā cittāṁ tathā vāco
yathā vācastathā kriyā |
citte vāci kriyāyāṁca
sādhunām ekarūpatā ||

Amilyen a gondolata, olyanok a szavai, s amilyen a beszéde, olyan a tette is.
A szádhuk gondolata, beszéde és cselekedete egységben van.

a népszerű tanár nem biztos, hogy jó is

agatitvam atiśraddhā
jñānābhāsena tṛptatā |
trayaḥ śiṣyaguṇā hyete
mūrkhācāryasya bhāgyajāḥ ||

A hiány, a túlzott bizalom,
és a tudás visszfényével való megelégedettség –
a tanulók e három tulajdonsága
az ostoba tanárok sikerének kovácsa.

Hiány: mert nincs más, nála jobb. Túlzott bizalom: a tanulónak nincs igazán eszköze arra, hogy felmérje a tanár kvalitásait, sőt neki egyenesen bíznia kell a tanár tudásában, illetve a tudást átadó képességeiben ahhoz, hogy tanulni tudjon. Mégis, szükséges némi óvatosság, a tanár szavainak és tetteinek összevetésével. Az ábhāsa visszfényt jelent, az összetétel végén az előtagra hasonló, ám nem az: a jñāna-ābhāsa tökéletlen, hiányos tudás. A tanuló legyen igényes, hatoljon a tudás mélyére.

(Mahāsubhāṣita-saṅgraha 169.)

kitől tanulhatunk?

ācāryāt pādam ādatte
pādam śiṣyaḥ sva-medhayā |
sa-brahmacāribhyaḥ pādam
pādam kāla-krameṇa ca ||

Egy részt a tanártól szerez meg,
egyet a maga értelmére támaszkodva,
egyet a diáktársaitól,
egyhez pedig az idő előrehaladásával (jut hozzá).

(Mahábhárata Udjóga-parva 44.16.)

A versben a részt a páda szó jelöli, ami voltaképpen lábat jelent. Mert a jószágnak négy lába van, a páda jelent negyedrészt is. Esetünkben nyilván nem pontosan 25%-ra gondol a szerző, csupán számbaveszi azokat, akiktől tudásunk származik.
Indiában hagyományosan a tanító házában laknak a növendékek (brahmacsárík), a harmadik sorban e növendékeket „modernizáltam” diáktársként.

hódolat Krsnának!

ambhodhiḥ sthalatāṁ sthalaṁ jaladhitāṁ dhūlīlavaḥ śailatāṁ
śailī mṛt-kaṇatāṁ tṛṇaṁ kuliśatāṁ vajraṁ tṛṇa-kṣīṇatām |
vahniḥ śītalatāṁ himaṁ dahanatām āyāti yasyecchayā
līlā-durlalitādbhuta-vyasanine kṛṣṇāya tasmai namaḥ ||6||

Kiszárítja az óceánt, a szárazföldet tengerré teszi. A porszemből hegy lesz,
míg a hegyből rög; a fűszálból villám, s a villámból jelentéktelen fűszál.
A tűz hűsít, a hideg perzsel, az ő kívánsága szerint –
a csodás kedvteléseinek hódoló csintalan Krsnának ajánlom hódolatom!

(forrás: Rúpa gószvámí: Padjávalí)