kik dicsérnek?

yaṁ praśaṁsanti kitavā
yaṁ praśaṁsanti cāraṇāḥ |
yaṁ praśaṁsanti bandhakyo
na sa jīvati mānavaḥ ||

Akit csalók dicsérnek,
akit csavargók dicsérnek,
akit szajhák dicsérnek,
az az ember nem él (soká).

A cāraṇa vándort – vándorkomédiást, vagy kémet jelent.

(Mahābhārata 5.38.42., Vidura és Dhṛtarāṣṭra király beszélget az erényről)

ki minek gondol…

dveṣyo na sādhur bhavati
na medhāvī na paṇḍitaḥ |
priye śubhāni karmāṇi
dveṣye pāpāni bhārata ||

A gyűlölt nem lesz szádhu,
sem bölcs, sem pandit.
A kedvelt tettei tartják jónak,
a gyűlöltét csak bűnnek, Bhárata!

Annak szemében sosem leszel jó ember, aki nem szeret, vagy tisztel téged.

(Mahābhārata 5.39.4., Vidura tanítja Dhṛtarāṣṭra királyt)

a boldogság záloga

ahiṁsā satya-vacanaṁ
sarvabhūteṣu cārjavam |
kṣamā caivāpramādaśca
yasyaite sa sukhī bhavet ||

Erőszakmentesség, igaz beszéd,
egyenesség mindenki felé,
türelem és óvatosság –
az (ezeket birtokló) boldog lesz.

Az ārjavam jelentése egyenesség, őszinteség, nyíltszívűség, míg az apramāda óvatosságot, és gondosságot is jelent.

(Mahāsubhāṣita-saṅgraha 4093.)

Lókanáth – a világ ura

ahaṁ ca tvaṁ ca rājendra lokanāthāvubhāvapi |
bahuvrīhir ahaṁ rājan ṣaṣṭhi-tatpuruṣo bhavān ||

Ó, király, a te neved, s az én nevem is Lókanáth (Világ-ura) –
míg te a világ ura vagy, felettem a világ uralkodik.

A fordítás szó szerint így hangzik: „én is, te is lókanáthok vagyunk, óh, király, / én bahuvríhi, te pedig hatodik tatpurusa”. A szanszkrt nyelvben a szóösszetételek nem annyira kötöttek, mint a magyarban, sok esetben a szövegösszefüggés mutatja meg, mit is jelentenek pontosan. A lokanātha összetett szó, a loka jelentése világ, emberiség, régió, a nātha pedig urat jelent. Kézenfekvő és szokásos értelmezésben: a világ ura, ami birtokos esetet jelentő (ez a hatodik eset a szanszkrt főnévragozásban) tatpurusa szóösszetétel. Ám – szól a költő – esetemen ez a szóösszetétel bahuvríhi szóösszetételként értelmezendő, így a szóösszetétel jelentése világ-uras, akinek egy egész világ az ura.

a megfelelő vőlegény

kanyā varayate rūpaṁ mātā vittaṁ pitā śrutam |
bāndhavāḥ kulam icchanti miṣṭānnam itare janāḥ ||

A leány a jóképű vőlegényt keresi, az anya a gazdagot, az apa a hírnevest,
a rokonok a jó családból származót, míg a többiek csak az esküvői lakomára várnak.

önfegyelmezés

ahiṁsā satya-vacanam
ānṛśaṁsyaṁ damo ghṛṇā |
etat tapo vidur dhīrā
na śarīrasya śoṣaṇam ||

Erőszakmentesség, igaz beszéd,
kedvesség, önmérséklet, könyörület –
a bölcsek ezeket tekintik önfegyelmezésnek,
nem a test sorvasztását.

(Mahāsubhāṣita-saṅgraha 4094.)

összehasonlíthatatlan

gaganam gaganākāraṁ
sāgaraḥ sāgaropamaḥ |
rāma-rāvaṇayor yuddhaṁ
rāma-rāvaṇayoriva ||

Az égbolt ég-alakú,
a tenger (is csak) a tengerre hasonlít,
Ráma és Rávana csatája
olyan, mint Ráma és Rávana (párviadala).

Sem az égboltnak, sem a tengernek nincs párja, nem hasonlítható semmihez. Ilyen páratlan Ráma és Rávana összecsapása is.

ha nem is kérdik…

śubhaṁ vā yadi vā pāpaṁ
dveṣyaṁ vā yadi vā priyam
apṛṣṭas tasya tad brūyād
yasya necchet parābhavam ||

Ha erényes vagy bűnös,
ha utálatos vagy ha kedves,
ha nem is kérdik, mondja annak,
akinek nem kívánja romlását.

(Mahābhārata 5.34.4., Vidura-níti, Vidura tanítja Dhṛtarāṣṭra királyt)

az élet prioritásai

śataṁ vihāya bhoktavyaṁ
sahasraṁ snānam ācaret |
lakṣaṁ vihāya dātavyaṁ
koṭiṁ tyaktvā hariṁ bhajet ||

Száz (más teendőt) adjon fel az étkezésért,
ezret a fürdés kedvéért,
százezret adjon fel az adományozásért,
tízmilliót elhagyva imádja Harit!

körberajonganak? jusson eszedbe…

kāryārthī bhajate lokaḥ
yāvat kāryaṁ na sidhyati |
uttīrṇe ca pare pāre
naukāyāḥ kiṁ prayojanam ||

A dolgos embert rajongja a világ,
míg a munka el nem végeztetik.
Miután átért a túlpartra,
ugyan mi haszna a csónaknak?