Lókanáth – a világ ura

ahaṁ ca tvaṁ ca rājendra lokanāthāvubhāvapi |
bahuvrīhir ahaṁ rājan ṣaṣṭhi-tatpuruṣo bhavān ||

Ó, király, a te neved, s az én nevem is Lókanáth (Világ-ura) –
míg te a világ ura vagy, felettem a világ uralkodik.

A fordítás szó szerint így hangzik: „én is, te is lókanáthok vagyunk, óh, király, / én bahuvríhi, te pedig hatodik tatpurusa”. A szanszkrt nyelvben a szóösszetételek nem annyira kötöttek, mint a magyarban, sok esetben a szövegösszefüggés mutatja meg, mit is jelentenek pontosan. A lokanātha összetett szó, a loka jelentése világ, emberiség, régió, a nātha pedig urat jelent. Kézenfekvő és szokásos értelmezésben: a világ ura, ami birtokos esetet jelentő (ez a hatodik eset a szanszkrt főnévragozásban) tatpurusa szóösszetétel. Ám – szól a költő – esetemen ez a szóösszetétel bahuvríhi szóösszetételként értelmezendő, így a szóösszetétel jelentése világ-uras, akinek egy egész világ az ura.

a megfelelő vőlegény

kanyā varayate rūpaṁ mātā vittaṁ pitā śrutam |
bāndhavāḥ kulam icchanti miṣṭānnam itare janāḥ ||

A leány a jóképű vőlegényt keresi, az anya a gazdagot, az apa a hírnevest,
a rokonok a jó családból származót, míg a többiek csak az esküvői lakomára várnak.

önfegyelmezés

ahiṁsā satya-vacanam
ānṛśaṁsyaṁ damo ghṛṇā |
etat tapo vidur dhīrā
na śarīrasya śoṣaṇam ||

Erőszakmentesség, igaz beszéd,
kedvesség, önmérséklet, könyörület –
a bölcsek ezeket tekintik önfegyelmezésnek,
nem a test sorvasztását.

(Mahāsubhāṣita-saṅgraha 4094.)

összehasonlíthatatlan

gaganam gaganākāraṁ
sāgaraḥ sāgaropamaḥ |
rāma-rāvaṇayor yuddhaṁ
rāma-rāvaṇayoriva ||

Az égbolt ég-alakú,
a tenger (is csak) a tengerre hasonlít,
Ráma és Rávana csatája
olyan, mint Ráma és Rávana (párviadala).

Sem az égboltnak, sem a tengernek nincs párja, nem hasonlítható semmihez. Ilyen páratlan Ráma és Rávana összecsapása is.

ha nem is kérdik…

śubhaṁ vā yadi vā pāpaṁ
dveṣyaṁ vā yadi vā priyam
apṛṣṭas tasya tad brūyād
yasya necchet parābhavam ||

Ha erényes vagy bűnös,
ha utálatos vagy ha kedves,
ha nem is kérdik, mondja annak,
akinek nem kívánja romlását.

(Mahābhārata 5.34.4., Vidura-níti, Vidura tanítja Dhṛtarāṣṭra királyt)

az élet prioritásai

śataṁ vihāya bhoktavyaṁ
sahasraṁ snānam ācaret |
lakṣaṁ vihāya dātavyaṁ
koṭiṁ tyaktvā hariṁ bhajet ||

Száz (más teendőt) adjon fel az étkezésért,
ezret a fürdés kedvéért,
százezret adjon fel az adományozásért,
tízmilliót elhagyva imádja Harit!

körberajonganak? jusson eszedbe…

kāryārthī bhajate lokaḥ
yāvat kāryaṁ na sidhyati |
uttīrṇe ca pare pāre
naukāyāḥ kiṁ prayojanam ||

A dolgos embert rajongja a világ,
míg a munka el nem végeztetik.
Miután átért a túlpartra,
ugyan mi haszna a csónaknak?

a haszontalan ember

amantram akśaraṁ nāsti
nāsti mūlam anauśadham |
ayogya puruśaḥ nāsti
yojakas tatra durlabhaḥ ||

Nincs betű, mely ne volna mantrába foglalható,
nincs gyökér, mely ne volna gyógyszer,
hasonlóképpen nincs haszontalan ember,
legfeljebb a jó szervező található meg nehezen.

A jó szervező az, aki a mások szerint haszontalannak tűnő ember számára is megtalálja a hozzáillő, s a tulajdonságait leginkább kibontakoztató feladatot – mindenkinek megvan a maga feladata a világ jobbításában. A vers hasonlata a gyógyítás klasszikus eszköztárát sorolja: a gyógyfű, a mantra (és harmadikként a drágakő) az óind orvoslásban használatos eszközök. A szervező szó (a szanszkrtban: jódzsaka) töve ismerős lehet a jógázóknak is: a jóga jelentése összekapcsolás, a jódzsaka, a szervező a feladathoz kapcsolja azok beteljesítőit.

Isten nevének zengése

viceyāni vicāryāṇi
vicintyāni punaḥ punaḥ |
kṛpaṇasya dhanānīva
tvan-nāmāni bhavantu naḥ ||30||

Gyűjtsük és számláljuk,
gondoljunk rá újra meg újra –
mint fösvénynek a vagyon,
hadd legyenek olyanok nékünk a neveid!

(Bhavánanda költeménye, forrás: Rúpa gószvámí: Padjávalí)

a szerető odaadás dicsérete

anucitam ucitaṁ vā karma ko ’yaṁ vibhāgo
bhagavati param āstāṁ bhakti-yogo draḍhīyān |
kirati viṣamahīndraḥ sāndra-pīyūṣam indur
dvayam api sa maheśo nirviśeṣaṁ bibharti ||9||

Jó vagy rossz tettek – mi a különbség?
Csak a magasztos úr iránti szerető odaadás legyen bizonyosság!
A kígyókirály mérgét szórja szét, a Hold nektárt áraszt,
ám Siva különbséget nem téve viseli mindkettejüket.

Siva fejéke a nektárt záporozó félhold, nyakán pedig Vászuki, a kígyókirály tekergőzik.

(Visnupurí költeménye, forrás: Rúpa gószvámí: Padjávalí)