ami elveszett

naṣṭaṁ samudre patitaṁ naṣṭaṁ vākyam aśṛṇvati |
anātmani śrutaṁ naṣṭaṁ naṣṭaṁ hutam anagnikam ||40||

Elvesznek a tengerbe esett (tárgyak), elvesznek a meg nem hallgatott szavak,
a fegyelmezetlen számára elvész a Véda, ahogy elvész a felajánlás is tűz nélkül.

A vers nem a pusztába kiáltott szóról beszél, hanem a bezárt fülekkel „hallgatónak” mondottakról. Figyelmetlen? érdektelen? csökönyös? lehet bármelyik, és a szavaid is lehetnek bármilyen kedvesek és fontosak, elvesztettek, mintha a tengerbe estek volna.
Az anātman szó szerint lélek nélkülit jelent. A szó a Bhagavad-gítá 6.6. strófájában is előfordul, ott a szokásos értelmezése: az önmagát nem legyőző (Sankara kommentárjában ajitātman), az elméjét nem fegyelmező (Rámánudzsánál: ajita-manas).
A hutam a tűzbe öntött tisztított vaj felajánlását jelenti. Ám hiábavaló az olyan áldozat, amit a kialudt áldozati tűz hamujába locsolnak.

(Mbh. 5.39.40. Vidura-níti)

ó, csátaka!

cātaka dhūma samūhaṁ
dṛṣṭvā mā dhāva vāri-dhara-buddhyā |
iha hi bhaviśyati bhavataḥ
nayana-yugād eva vāriṇāṁ pūraḥ ||

Csátaka! (e) a sűrű füstöt
látva ne szaladj bele, esőfelhőnek gondolván,
mert itt a te
két szemedből patakzik (majd) csupán víz!

A költők úgy tudják, a csátaka (a könyörgőmadár) kizárólag esővizen él.

a guru szó tantrikus értelmezése

gu-śabdas tvandhakāraḥ syāt
ru-śabdas tan-nirodhakaḥ |
andhakāra-nirodhatvāt
gurur ityabhidhīyate ||

A gu hang a sötétséget jelenti,
a ru hang annak megsemmisítését.
Mert megszabadít a sötétségtől,
ezért nevezik gurunak.

Az andha-kāra szó szerint vakká-tevőt jelent.

(Kulārṇava-tantra 17.7.)

Keresgélés közben egy másik hasonló verset is találtam, ám forrásmegjelölés nélkül:

gu-kāras tvandhakāras tu
ru-kāras teja ucyate |
andhakāra-nirodhatvāt
gurur ityabhidhīyate ||

A gu hang a sötétséget jelenti,
a ru hang pedig a ragyogást.
Mert megszabadít a sötétségtől,
ezért nevezik gurunak.

rajtunk múlik

vidyā vivādāya dhanaṁ madāya
śaktiḥ pareṣāṁ para-pīḍanāya |
khalasya sādhor-viparītam-etaj
jñānāya dānāya ca rakṣaṇāya ||

A hitvány ember tudását a vita kedvéért, vagyonát önteltsége fokozására, erejét pedig mások elnyomására használja, míg az erényes tudása a megértést, vagyona az adományozást, ereje pedig az oltalmazást szolgálja.

A tehetség, tudás, vagyon, erő és hatalom a hindu felfogás szerint nem adomány, hanem korábbi tetteink következménye: karma. A kérdés csupán az, mit kezdünk vele, s ez a mi választásunk, felelősségünk. Ha semmit, azzal csak elsorvasztjuk... a többiről a vers szól. Ám nem csupán a többleteinkkel kell kezdenünk valamit, ugyanilyen választás és felelősség, hogy mit kezdünk a hiányainkkal. A hiány vezethet sóvárgáshoz, ám mértékletességhez is, a különbség csupán a mi döntésünk. Lehet az ügyeskedés, a korrupció melegágya, ám lehet kegyfakasztó is. Ez is csak rajtunk múlik.

dharma

āhāra-nidrā-bhaya-maithunaṁ ca
sāmānyam etad paṣubhir narāṇām |
dharmo hi teśām adhiko viṣeśo
dharmeṇa hīnāḥ paṣubhiḥ samānāḥ ||

Az ember evése, alvása, félelme és párzása akár az állaté.
Csakis a dharma különböztet meg, dharma nélkül az ember olyan, mint az állat.

A dharma szót nehéz egy szóval kifejezni magyarul: jelent vallást, erényt, kötelességet, törvényt, jogot, jámborságot... s ezt mind együtt. Talán közelebb jutunk a fogalomhoz, ha megvizsgáljuk a szó eredetét: a dhr ige jelentése "fenntart", a dharma így az az elv, ami fenntartja a mindenséget. Ebben mindenkinek megvan a maga hivatása, ez az ő saját (szva) dharmája. Tulajdonképpen nem is egyféle saját dharmánk van: férfi vagyok vagy nő, felnőtt vagy gyermek - e változó helyzetekből megannyi eltérő kötelesség, megannyi dharma fakad. S mindezen változó körülmény mögött ott az állandó, örök dharma: Isten szeretetének viszonzó részesévé válni - ez a lélek örök dharmája.

Megeshet, hogy a szubhásita Csánakja egy slókájának átirata. A Níti-darpana 17.17. verse így szól:

āhāra-nidrā-bhaya-maithunāni
samāni caitāni nṛṇāṁ paśūnām |
jñānaṁ narāṇām adhiko viśeṣo
jñānena hīnāḥ paśubhiḥ samānāḥ ||

Az ember evése, alvása, félelme és párzása akár az állaté.
Csakis a tudás különböztet meg, tudás nélkül az ember olyan, mint az állat.

az ostoba

atiśaucam aśaucaṁ vā
atinindā atistutiḥ |
atyācāram anācāraṁ
ṣaḍvidhaṁ mūrkhalakṣaṇam ||

Túl tiszta, vagy tisztátalan,
túlságosan sértő, túl magasztaló,
a szokásokhoz túlságosan ragaszkodó, vagy azokat figyelmen kívül hagyó –
e hat jellemzi az ostobát.

(Mahāsubhāṣita-saṅgraha 618.)

önfegyelmezés

agnir dahati tāpena
sūryo dahati raśmibhiḥ |
rājā dahati daṇḍena
tapasā brāhmaṇo dahet ||

A tűz hőséggel gyötör,
a Nap a sugaraival,
a király büntetéssel gyötör,
a bráhmana önfegyelemmel perzselődjék.

A dah igei gyök jelentése: ég, perzsel, fölemészt, gyötör. A tűz a Nap, az uralkodó külső gyötrők… a bráhmanák önfegyelmező gyakorlatai a belső tűz, ami felperzsel minden kedvezőtlent. A dahet ragozott alak a szentenciák szokásos buzdítását fejezi ki: így tesz az ember, ha jól akar cselekedni.

(Mahāsubhāṣita-saṅgraha 202.)

a szeretet módjai

priyo bhavati dānena
priya-vādena cāparaḥ |
mantraṁ mūla-balenānyo
yaḥ priyaḥ priya eva saḥ ||

(Az egyik) ajándéktól válik kedvessé,
a másik a kedves szavaktól,
a harmadik mantra, vagy gyökér erejétől,
(ám) aki kedves, az kedves igazán.

(Mahābhārata 5.39.3., Vidura tanítja Dhṛtarāṣṭra királyt)

a mester küszöbe fölé akasztott lámpás

ātmanaḥ paritoṣāya kaveḥ kāvyaṁ tathāpi tat |
svāmino dehalī-dīpa-samaṁ anyopakārakaṁ ||

Bár a költészet a költő a saját elégedettségére való,
– a mester küszöbe fölé akasztott lámpáshoz hasonlatosan – másokat is szolgál.

kedves beszéd

priya-vākya-pradānena
sarve tuṣyanti jantavaḥ |
tasmāt tad eva vaktavyaṁ
vacane kā daridratā ||

A kedves szavak adománya
minden embert elégedetté tesz.
Ezért csak így kell beszélni
miért fukarkodnánk a szavakkal?

A vers utolsó negyede szó szerint: „a beszédben mi végett (volna) szegénység?”