a bölcsek megbecsülése

śāstropaskṛta-śabda-sundara-giraḥ śiṣya-pradeyāgamā
vikhyātāḥ kavayo vasanti viṣaye yasya prabhor nirdhanāḥ |
taj-jāḍyaṁ vasudhādipasya kavayas tv arthaṁ vināpīśvarāḥ
kutsyāḥ syuḥ kuparīkṣakā hi maṇayo yair arghataḥ pātitāḥ ||15||

Amikor a tudással megformált szavakkal ékesen szóló, tanítványaikat tudománnyal felvértező,
neves bölcsek szegénysorban élnek, az annak a jele, hogy az ország ura
csupán ostobaságának királya. A bölcsek vagyon nélkül is tehetősek.
Ha a drágakövet leértékelik, az csak a hitvány becsüs szégyene.

A vers harmadik pádájában a királyt a föld ura (vasudhā-ādipa) kifejezés írja körül, az összetételben a földet a méhében kincseket rejtő (vasu-dhā) szó jelenti. Bár a kincsek – a bölcsek – körülötte élnek, ám nem becsüli őket kellőképp.

(Bhartrhari: Níti-satakam)

és téged hol becsülnek?

svagṛhe pūjyate mūrkhaḥ svagrāme pūjyate prabhuḥ |
svadeśe pūjyate rājā vidvān sarvatra pūjyate ||

Az ostobát csupán saját otthonában, a földbirtokost saját falujában,
a királyt saját országában becsülik, míg a tudóst mindenhol tisztelik.

hazájában nincs becsülete

„A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete.” – mondta Jézus, mikor a názáreti zsinagógában tanított, s a hallgatóság értetlenkedve, megbotránkozva fogadta szavait. A gondolat szanszkrt változata:

nikaṭa-sthaṁ garīyāṁsam
api loko na manyate |
pavitram api yan martyā
na namasyanti jāhnavīm ||

A közelben élőt – legyen bármilyen tiszteletreméltó –
az emberek nem becsülik meg.
Bár megtisztítja a halandókat,
nem tisztelik a Gangeszt.

A guru melléknév súlyost vagy nagyrabecsültet, tiszteletreméltót jelent – a garīyas ennek középfokú alakja. A Gangesz mellett élők számára a folyó egyszerűen életük színtere: a legtöbben nem úgy mennek el mellette nap mint nap, hogy a Visnu lábától fakadó, bűnöket lemosó szent anyát látják.
 

lásd még: az értékek pazarlásáról