a bölcsek megbecsülése

śāstropaskṛta-śabda-sundara-giraḥ śiṣya-pradeyāgamā
vikhyātāḥ kavayo vasanti viṣaye yasya prabhor nirdhanāḥ |
taj-jāḍyaṁ vasudhādipasya kavayas tv arthaṁ vināpīśvarāḥ
kutsyāḥ syuḥ kuparīkṣakā hi maṇayo yair arghataḥ pātitāḥ ||15||

Amikor a tudással megformált szavakkal ékesen szóló, tanítványaikat tudománnyal felvértező,
neves bölcsek szegénysorban élnek, az annak a jele, hogy az ország ura
csupán ostobaságának királya. A bölcsek vagyon nélkül is tehetősek.
Ha a drágakövet leértékelik, az csak a hitvány becsüs szégyene.

A vers harmadik pádájában a királyt a föld ura (vasudhā-ādipa) kifejezés írja körül, az összetételben a földet a méhében kincseket rejtő (vasu-dhā) szó jelenti. Bár a kincsek – a bölcsek – körülötte élnek, ám nem becsüli őket kellőképp.

(Bhartrhari: Níti-satakam)

a négy eszköz

upāya-catuṣṭaya

tuṣṭān artha-mānābhyāṃ pūjayet || 24 ||
atuṣṭān sāma-dāna-bheda-daṇḍaiḥ sādhayet || 25 ||

Az elégedetteket jutalommal és elismeréssel becsülje meg,
az elégedetleneken megegyezéssel, lekenyerezéssel, megosztással vagy erővel legyen úrra.

Az Arthasásztra 1.13. fejezetében Kautilja azt fejtegeti, hogy az uralkodónak pontosan tisztában kell lennie alattvalói hangulatával. Fürkéssze a közhangulatot, az országot járó figyelők akár provokálják is az embereket, hogy megismerjék véleményüket.

A sāman (gyöke a sām ’megnyugtat’, ’lecsöndesít’ ige) megnyugtatás, enyhítést jelent, a fenti kontextusban tárgyalásos megegyezést. A dānam (gyöke a dā ’ad’) jelentése adás, ajándékozás, az elégedetlenek megbékítéseként gondolhatunk akár megvesztegetésre, sérelemdíjra, kompenzációra is. A bhedaḥ (gyöke a bhid ’oszt’, ’vág’ ige) jelentése osztás, tagolás, itt értelemszerűen az elégedetlen tömeg megosztásáról van szó, viszály szításáról az elégedetlenek különféle csoportjai közt. A daṇḍaḥ jelentése bot, büntetés, illetve a királyi jogar, mint a hatalom és az erő szimbóluma – a katonai erő alkalmazása.

A szöveg a királyról beszél, ám az alapelv bármely embercsoport vezetőjeként fontos: a vezető legyen tisztában a csoport együttműködési hajlandóságával, erejével, tartalékaival… egyszóval állapotával. Ha nem is a vélemények kiprovokálása a megismerés kívánatos útja, mint azt Kautilja javasolja, de a visszajelzésekre való odafigyelés a jó vezető fontos ismérve.

S miként gyakorolja a megegyezést? Erről szól ez a poszt.