vigyázzunk szavainkra

saṁrohati agnīnā dagdhaṁ
vanaṁ paraśunā hatam |
vācā duruktaṁ bībhatsaṁ
na saṁrohati vāk-kṣatam ||

A tűzzel felperzselt, vagy a fejszével kivágott erdő (idővel) megújul,
a sértő, rosszindulatú szavak okozta sérülés nem gyógyul meg (sohasem).

A dur-ukta (szó szerint „rossz beszéd”) durva vagy sértő beszédet jelent. A bībhatsa elsősorban undorítót, de rosszindulatút, kegyetlent is.

(Mahábhárata 13.161.34., Bhísma tanítja Judhisthir királyt)

az ékesszóló és a kedves

sākṣarā viparītāścedrākṣasā eva kevalam |
saraso viparītaścet sarasatvaṁ na muṁcati ||

„Ékesszólók” (száksará) megfordítva csupán „démonok” (ráksaszá) maradnak,
(míg) a „kedves” megfordítva is „kedvesség”, ha nem is végezte (el iskoláit).

A vers szójátékon alapul. A szanszkrt nyelvben szótagokat írnak, így a szá-ksa-rá (ékesszólók) megfordítva rá-ksa-szá (emberevő démonok). Lehet valaki szépen beszélő tanult ember, ám ha ez csupán máz rajta, válságos helyzetben gonosz-mód, démonként viselkedik. Míg ha valaki természete szerint kedves, szelíd (a sza-rasza ízest, érzelmekkel telit jelent), válságos helyzetben is természete szerint viselkedik (a szarasza szó megfordítva ugyanígy hangzik), akkor is, ha nem tanult ember. Ráadásul a tudás istennőjének neve Szaraszvatí szintén e szóból ered (a -vat/-vatí képző valamivel rendelkezőt jelent), a kedves, szelíd ember képzettség nélkül is Szaraszvatíhoz tartozik.

tessék választani!

nāsti lobha-samo vyādhi
nāsti krodhasamo ripu |
nāsti dāridrayavad dukhaṁ
nāsti jñānātparaṁ sukham ||

Nincs a mohósághoz fogható betegség,
nincs a haraghoz fogható ellenség,
nincs a szegénységhez mérhető szenvedés,
és nincs a tudásnál nagyobb öröm.