mikor ellensége a szülő gyermekének?

mātā śatruḥ pitā vairī
yena bālo na pāṭhita |
na śobhate sabhā-madhye
haṁsa-madhye bako yathā ||

Az anya ellenség, és az apa is ellenség,
ha nem tanítja gyermekét,
mert nem tündököl majd a gyülekezetben,
ahogy a hattyúk közt sem tündököl a gém.

A gém az álszentség, míg a hattyú a makulátlan tisztaság, és a kristálytiszta ítélőképesség megtestesítője. A gém úgy áll a vízben, mint egy vezeklő szent, ám csak azt lesi, hogy mikor úszik arra egy termetesebb hal, akire lecsaphat. A hattyú pedig – a költők szerint – a vízzel kevert tejből is képes kiszűrni a tejet.

hajnalban a bráhmanák…

vihāya nidrām aruṇodaye ca
vidhāya kṛtyāni ca vipramukhyāḥ |
vedāvasāne prapaṭhanti nityaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||22||

Hajnalban, álmaikat maguk mögött hagyva
s kötelességeiknek eleget téve a bráhmanák gyöngyei
a védamantrák zengése után mindig ezt recitálják:
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

(Bilvamangal: Góvinda-Dámódar-sztótram)