a három kincs

prīṇāti yaḥ sucaritaiḥ pitaraṁ sa putro
yad bhartur eva hitam icchati tat kalatram |
tan mitram āpadi sukhe ca sama-kriyaṁ yad
etat trayaṁ jagati puṇya-kṛto labhante ||68||

Fiú, aki szép tetteivel megörvendezteti apját,
feleség, aki csak jót akar férjének,
barát, aki ugyanúgy viselkedik balsorsban és örömben –
e hármat nyeri el a jámbor a világban.

(Bhartrhari: Níti-satakam)

fohász a bhaktiért

tṛṣṇā-toye madana-pavanoddhūta-mohormi-māle
dārāvarte tanaya-sahaja-grāha-saṅghākule ca |
saṁsārākhye mahati jaladhau majjatāṁ nas tri-dhāman
pādāmbhoje vara-da bhavato bhakti-nāvaṁ prayaccha ||

A vágy vizén, hol a kéj-mámor a szél, az illúzió a magasra felcsapó hullám,
a feleség az örvény, a fiak, s testvérek a mélyben hemzsegő cápák –
e szamszárának nevezett hatalmas óceánban elmerülteknek, ó Uram,
minden áldás forrása, küldd el kérlek a lótuszlábad iránti szeretet hajóját!

(Kulasékhar: Mukunda-málá sztótram 14.)

a házas életmód dicsérete

Szerzetes barátaitoknak véletlenül se mutassátok meg a Padma-purána alábbi versét :)

na bhāryayā samaṁ mitraṁ
na ca dharmo dayā-samaḥ |
na svātaṁtrya-samaṁ saukhyaṁ
gārhasthyān nāśramo varaḥ ||

Nincs olyan jó barát, mint a feleség,
nincs az együttérzéshez fogható dharma,
nincs az önállósághoz mérhető öröm,
és nincs jobb ásram a családosnál.

A svātantrya (a sva-tantra önmagától függő) önállót, függetlent, ebben az értelemben szabad akaratút jelent. A szeretet ugyanakkor az, hogy az ember bár minden tekintetben megáll a saját lábán, mégis máshoz „köti” magát.

oltalmaz, mint egy anya... a tudás

māteva rakśati piteva hitaṁ niyuṅkte
kānteva cāpi ramayatyapanīya khedaṁ |
lakśmīṁ tanoti vitanoti ca dikśu kīrtiṁ
kiṁ kiṁ na sādhayati kalpalateva vidyā ||

Oltalmaz, mint egy anya, jóra ösztönöz, mint egy apa,
megörvendeztet, és elűzi a gyötrelmet, mint kedves feleség,
gazdaggá tesz, hírneved minden irányban elterjeszti,
vajon mit nem visz tökélyre – akár egy kívánságteljesítő lián – a tudás?