csak istenszeretet legyen!

anucitam ucitaṁ vā karma ko ’yaṁ vibhāgo
bhagavati param āstāṁ bhakti-yogo draḍhīyān |
kirati viṣamahīndraḥ sāndra-pīyūṣam indur
dvayam api sa maheśo nirviśeṣaṁ bibharti ||

Jó vagy rossz tettek – mi a különbség?
Csak a magasztos úr iránti szerető odaadás legyen bizonyosság!
A kígyókirály mérgét szórja szét, a Hold nektárt áraszt,
ám Siva különbséget nem téve viseli mindkettejüket.


Megjegyzés: Siva fejéke a nektárt záporozó félhold, nyakán pedig Vászuki, a kígyókirály tekergőzik.

a négy eszköz

upāya-catuṣṭaya

tuṣṭān artha-mānābhyāṃ pūjayet || 24 ||
atuṣṭān sāma-dāna-bheda-daṇḍaiḥ sādhayet || 25 ||

Az elégedetteket jutalommal és elismeréssel becsülje meg,
az elégedetleneken megegyezéssel, lekenyerezéssel, megosztással vagy erővel legyen úrra.

Az Arthasásztra 1.13. fejezetében Kautilja azt fejtegeti, hogy az uralkodónak pontosan tisztában kell lennie alattvalói hangulatával. Fürkéssze a közhangulatot, az országot járó figyelők akár provokálják is az embereket, hogy megismerjék véleményüket.

A sāman (gyöke a sām ’megnyugtat’, ’lecsöndesít’ ige) megnyugtatás, enyhítést jelent, a fenti kontextusban tárgyalásos megegyezést. A dānam (gyöke a dā ’ad’) jelentése adás, ajándékozás, az elégedetlenek megbékítéseként gondolhatunk akár megvesztegetésre, sérelemdíjra, kompenzációra is. A bhedaḥ (gyöke a bhid ’oszt’, ’vág’ ige) jelentése osztás, tagolás, itt értelemszerűen az elégedetlen tömeg megosztásáról van szó, viszály szításáról az elégedetlenek különféle csoportjai közt. A daṇḍaḥ jelentése bot, büntetés, illetve a királyi jogar, mint a hatalom és az erő szimbóluma – a katonai erő alkalmazása.

A szöveg a királyról beszél, ám az alapelv bármely embercsoport vezetőjeként fontos: a vezető legyen tisztában a csoport együttműködési hajlandóságával, erejével, tartalékaival… egyszóval állapotával. Ha nem is a vélemények kiprovokálása a megismerés kívánatos útja, mint azt Kautilja javasolja, de a visszajelzésekre való odafigyelés a jó vezető fontos ismérve.

S miként gyakorolja a megegyezést? Erről szól ez a poszt.

fohász a bhaktiért

tṛṣṇā-toye madana-pavanoddhūta-mohormi-māle
dārāvarte tanaya-sahaja-grāha-saṅghākule ca |
saṁsārākhye mahati jaladhau majjatāṁ nas tri-dhāman
pādāmbhoje vara-da bhavato bhakti-nāvaṁ prayaccha ||

A vágy vizén, hol a kéj-mámor a szél, az illúzió a magasra felcsapó hullám,
a feleség az örvény, a fiak, s testvérek a mélyben hemzsegő cápák –
e szamszárának nevezett hatalmas óceánban elmerülteknek, ó Uram,
minden áldás forrása, küldd el kérlek a lótuszlábad iránti szeretet hajóját!

(Kulasékhar: Mukunda-málá sztótram 14.)

Gítá-dzsajantí

bhāratāmṛta-sarvasvaṁ viṣṇor vaktrād viniḥsṛtam |
gītā-gaṅgodakaṁ pītvā punar-janma na vidyate ||5||

A Mahábhárata nektárjának leglényege Visnu ajkairól fakadt –
ki a Gítá e Gangeszvizét kortyolja, nem születik újra (e világban).

(Gítá-máhátmjam – a Bhagavad-gítá dicsérete)

a házas életmód dicsérete

Szerzetes barátaitoknak véletlenül se mutassátok meg a Padma-purána alábbi versét :)

na bhāryayā samaṁ mitraṁ
na ca dharmo dayā-samaḥ |
na svātaṁtrya-samaṁ saukhyaṁ
gārhasthyān nāśramo varaḥ ||

Nincs olyan jó barát, mint a feleség,
nincs az együttérzéshez fogható dharma,
nincs az önállósághoz mérhető öröm,
és nincs jobb ásram a családosnál.

A svātantrya (a sva-tantra önmagától függő) önállót, függetlent, ebben az értelemben szabad akaratút jelent. A szeretet ugyanakkor az, hogy az ember bár minden tekintetben megáll a saját lábán, mégis máshoz „köti” magát.

az erény világa

vidyā dadāti vinayaṁ
vinayā dyāti pātratām |
pātratvād-dhanam āpnoti
dhanāt dharmaṁ tatas sukham ||

A tudás alázatot ad,
az alázat pedig tiszteletreméltóvá tesz.
A tiszteletből vagyon fakad,
a vagyonból erény, majd boldogság származik.

A vers egy ideális világ működését beszéli el. Amikor a tudás nem a felhalmozott ismeretek sokaságából fakadó önteltséget fokozza, hanem önismeretre vezet, s a saját korlátait látó embert szerénységre, alázatra tanítja. A világ pedig felismeri, és tiszteli ezt az alázatosságot. A pātram elsődleges jelentése csésze, ivóedény, átvitt értelemben az a személy, aki megajándékozásra méltó. A pātratā ebben az értelemben tiszteletreméltó: mert alázatos és tudós tanító, az emberek hálájuk jeleként adományaikkal gondoskodnak róla. Ez biztosítja az ilyen tanító jólétét és jól létét – ez a dhama útja a tanult ember számára, egy erényes világban.

az állhatatosság dicsérete

calanti giriyaḥ kāmaṁ
yugānta-pavanāhatāḥ |
kṛcchre ’pi na calantyeva
dhīraṇām niścalaṁ manaḥ ||

A világkorszak végi mindent elsöprő szélben megrendülnek a hegyek –
ám az állhatatos, nyugodt emberek rendületlen elméje még nehéz helyzetben sem inog meg.

A dhīra jelent józant, bátort, állhatatost, nyugodtat… a szó a dhī – értelem szóból származik.

lásd még: Atharva-véda 19.9, béke-fohász

hogyan bánjunk az emberekkel

Bhartrhari az emberekkel bánás művészetére tanít:

dākṣiṇyaṁ svajane dayā parajane śāṭhyaṁ jane durjane
prītiḥ sādhujane nayaḥ khalajane vidvajjane ārjavam |
śauryaṁ śatrujane kṣamā gurujane nārījane dhūrtatā
ye caivaṁ puruṣāḥ kalāsu kuśalās teṣveva lokasthitiḥ ||

Kedvesség az övéivel, könyörületesség az idegenekkel, fondorlatosság a gonoszokkal szemben,
szeretet a jóemberek iránt, igazságosság a hitványaknak, egyenesség a nagytudásúak felé,
bátorság az ellenséggel szemben, türelem a feljebbvalók iránt, csáberő a szépasszonyoknak –
azokon (a nagyszerű) embereken nyugszik a mindenség, akik rátermettek mindezek művészetében.

megbocsájtás

kṣamā śastraṁ kare yasya
durjanaḥ kiṁ kariṣyati |
atṝṇe patito vanhiḥ
svayam evopaśamyati ||

Akinek a megbocsájtás a fegyvere,
mit tehet azzal a gonosz?
(Száraz) fű nélkül a lehullott tűz
magától kialszik.

A megbocsájtóval szemben nehéz valódi haragot érezni… mégis lehet, ha a haragvó haragudhat a megbocsájtóról magában kialakított (hamis) képre is. Ám a nem-megbocsájtó valóban csak olyan, mint a száraz fű a tűznek: táplálék.

az idő telik… de hogyan?

kāvya-śāstra-vinodena
kālo gacchati dhīmatām |
vyasanena ca mūrkhāṇāṁ
nidrayā kalahena vā| ||

A költészetben és a tanban (való elmélyedés) örömeivel
telik a bölcsek ideje,
rossz szokásokkal az ostobáké,
lustálkodással és viszálykodással.

Jasódá gyanakszik

jagdho’tha datto navanīta-piṇḍo
gṛhe yaśodā vicikitsayantī |
uvāca satyaṁ vada he murāre
govinda dāmodara mādhaveti ||17||

Valaki megette a vajgombócokat!
Jasódá gyanakodva így faggatózik:
mondd meg nekem az igazat, Murári!
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

(Bilvamangal: Góvinda-Dámódar-sztótram)

sóvárgás

viṣasya viṣayāṇāñca
dūram atyantam antaram |
upabhuktaṁ viṣaṁ hanti
viṣayāḥ smaraṇād api ||

A méreg (viṣa) és az érzéktárgyak (viṣaya)
közt mérhetetlen a különbség:
a méreg megöl, mikor megeszed,
ám az érzéktárgyak csupán az odagondolással is (elpusztítanak).

olvasás megértés nélkül

yathā kharaś candana-bhāravāhī
bhārasya vettā na tu candanasya |
evaṁ hi śāstrāṇi bahūnyadhītya
artheṣu mūḍhāḥ kharavad vahanti ||

Mint a szantálfa terhét cipelő szamár
(csupán) a terhet ismeri, s nem a szantálfát,
olyanok a temérdek írást tanulmányozó,
ám azok jelentését (fel nem ismerő) ostobák: szamárként hurcolják (a felhalmozott ismereteket).


A szubhásita más változatban:

yathā kharaś candana-bhāravāhī
bhārasya vettā na tu candanasya |
tathaiva lokā bahu-śāstra-yuktāḥ
dharmeṇa hīnāḥ paśubhiḥ samānāḥ ||

Mint a szantálfa terhét cipelő szamár
(csupán) a terhet ismeri, s nem a szantálfát,
olyanok azok az emberek, akik bár sok írást birtokolnak,
dharma (követése) híján olyanok, akár az állatok.

születésnapi áldás

„Légy az, kiből árad a nyugalom.
Légy az, kire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet.
S menj oda, hol fázik a szeretet.”
(Gárdonyi Géza)

kire hallgat a világ?

kasya vaśe prāṇi-gaṇaḥ
satya-priya-bhāṣiṇo vinītasya |
kva sthātavyaṁ
nyāyye pathi dṛṣṭādṛṣṭa-lābhāḍhye ||

Kire hallgat mindenki?
Aki alázatos, igaz és kedvesen beszél.
Hol állapodjon meg az ember?
A helyes ösvényen, mely bővelkedik a látható és nemlátható eredményekben.

Megjegyzések: Az első kérdés eredeti formájában: kinek a befolyása (vaśe) alatt állnak az élőlények? Ám vaśa szónak nincs negatív felhangja, nem manipulatív ráhatásról van szó, pusztán a függő viszony létéről. Olykor talán rosszkedvünk mást mondat velünk, mert úgy látszik, inkább az erőszakos, hazug rábeszélők irányítják élőlénytársainkat. Ám végül az igazság, és egyedül az igazság győzedelmeskedik, nem hamisság (Mundaka-upanisad 3.1.6. satyam eva jayate, nānṛtam)

(Sankara: Kérdések és válaszok ékköveinek füzére)

„Kálija mérgének tüze megint égeti a Jamuná vizét!”

eredetileg úgy terveztem, ezzel a verssel köszöntöm születésnapján Krsnát.

 

barhāpīḍaṁ naṭa-vara-vapuḥ karṇayoḥ karṇikāraṁ

bibhrad vāsaḥ kanaka-kapiśaṁ vaijayantīṁ ca mālām |

randhrān veṇor adhara-sudhayāpūrayan gopa-vṛndair

vṛndāraṇyaṁ sva-pada-ramaṇaṁ prāviśad gīta-kīrtiḥ ||

 

Pávatollas fejdísszel ékesen, kék karnikára-virágot tűzve füle mögé, aranyszínben pompázó ruhában, vaidzsajantí virágfüzérrel a nyakában (Krsna) mint a legkiválóbb táncos lépett Vrndávan erdejébe, lábnyomaival szentelve meg azt. Fuvolájának nyílásait ajkainak nektárja töltötte csordultig, a pásztorfiúk pedig a dicsőségét zengték.

(Bhág. 10.21.5.)

 

ám tegnap mégis úgy adódott, hogy egy másik vers kívánkozott elő... nem tehetek róla, a gópík madarat küldtek:

 

mathurā-pathika murārer

upageyaṁ dvāri vallavī-vacanam |

punar api yamunā-salile

kāliya-garalānalo jvalati ||

 

Ó, Mathurába utazó! Murári ajtajához lépve egy pásztorlányka így kiáltott:

„Kálija mérgének tüze megint égeti a Jamuná vizét!”

 

Boldog Dzsanmástamít!

oltalmaz, mint egy anya... a tudás

māteva rakśati piteva hitaṁ niyuṅkte
kānteva cāpi ramayatyapanīya khedaṁ |
lakśmīṁ tanoti vitanoti ca dikśu kīrtiṁ
kiṁ kiṁ na sādhayati kalpalateva vidyā ||

Oltalmaz, mint egy anya, jóra ösztönöz, mint egy apa,
megörvendeztet, és elűzi a gyötrelmet, mint kedves feleség,
gazdaggá tesz, hírneved minden irányban elterjeszti,
vajon mit nem visz tökélyre – akár egy kívánságteljesítő lián – a tudás?

érdemes és érdemtelen megkülönböztetése

pātrāpātra-viveko'sti
dhenu-pannagayor iva |
tṛṇāt saṁjāyate kṣīraṁ
kṣīrāt saṁjāyate viṣam ||

Az érdemes és az érdemtelen megkülönböztetése
akár a tehéné és a kígyóé:
(a tehén) fűből tejet csinál,
(míg a kígyó) tejből mérget.

Az érdemes (pātra) szó szerint ivóedényt jelent (a pā – iszik igei gyökből és a -tra eszközképzőből képzett szó), továbbá áldozati edényt, átvitt értelemben pedig befogadót, illetve érdemes embert (akinek az edényébe helyes adományt tenni).

előre gondolkodás

na kūpa-khananaṁ yuktaṁ
pradīpte vahninā gṛhe |
cintanīyā hi vipadām
ādāveva pratikriyā ||

Ne az égő házunk lángjainál ássuk a kutat,
az ember gondoljon már jó időben a bajok elhárítására.

az anyagi lét perzselő tüzének enyhítője

Tikkasztó forróságban jólesik egy kis hűs. Vajon mi enyhíti leginkább az anyagi lét perzselő tüzét?

candanaṁ śītalaṁ loke
candanād api candramā |
candra-candanayor madhye
śītalā sādhu-saṅgatā ||

A szantálpép (kellemesen) hűsít ebben a világban,
a szantálpépnél hűsítőbb a Hold.
Ám a szantálpépnél és a Holdnál is
hűsítőbb a szentek társasága.

rossz tanácsadó

ekaṁ viṣarasaṁ hanti
śastreṇaikaśca vadhyate |
sarāṣṭraṁ saprajaṁ hanti
rājanaṁ mantra-viplavaḥ ||

A mérgezett ital egy embert öl meg,
ahogy a fegyver is egy ember halálát okozza,
ám az egész királyságot, annak népét,
s magát a királyt is elpusztítja a rossz tanácsadó.

Rossz tanácsadó: A szövegben mantra-viplavaḥ. A mantra szó elsősorban védahimnuszt, szent fohászt jelent, ám a kormányzást, a király belső köréhez tartozó tanácsadókat is. A viplava jelentése káosz, kibékíthetetlen ellentét, illetve bűn, züllöttség. Jelenthet tehát viszályt, káoszt a király tanácsosai között, de züllött, gonosz tanácsadót is.

mi lehetne ennél csodálatosabb?

ahany-ahani bhūtāni
gacchantīha yamālayam |
śeṣāḥ sthāvaram icchanti
kim āścaryam ataḥ param ||

E világban nap mint nap lények
sokasága távozik a Halál birodalmába,
ám a többiek mégis változatlanságra vágynak –
mi lehetne ennél csodálatosabb?

(Mahábhárata, Vana-parva 313.116.)

A Mahábhárata egyik történetében Judhisthir királyt vizsgáztatja a tó szelleme - száz kérdést tesz fel neki, életről, halálról, erényről s a világ működéséről. Mi a csodálatos? - hangzik egyik kérdése, s Judhisthir válasza gondolkodásunk egyik vakfoltjára mutat rá.

a kellemetlen igazság

sulabhāḥ puruṣā rājan
satataṁ priyavādinaḥ |
apriyasya tu pathyasya
vaktā śrotā ca durlabhaḥ ||

Ó, király, könnyedén (találsz) olyan embert, aki mindig kedvesen szól,
a hasznosat, ám kellemetlent kimondó és meghallgató a ritka (kincs).

(Rámájana 3.37.2.)

A Rámájanában Marícsa figyelmezteti ekképpen Rávanát. Egy vezetőnek különösen fontos, hogy ne csak bólógatójánosokkal vegye magát körbe, hanem keressen olyan megbízható társakat, akiknek szemszögéből reális és jóakaró külső szemmel láthatja magát. Ritka kincs az ilyen társ, becsülje meg őket jól. És ne törje össze a tükröt, ha nem tetszik, amit hall. Különben könnyen Rávana sorsára juthat.

oktatás

mātṛ-pitṛ-kṛtābhyāso
guṇitāmeti bālakaḥ |
na garbha-cyuti-mātreṇa
putro bhavati paṇḍitaḥ ||

Az anya és apa által biztosított
képzés teszi jellemessé a gyereket,
csupán az anyaméhből kipottyanva
senkiből nem lesz tudós.

(Hitópadés)

Az oktatás fontosságáról nem lehet elégszer megemlékezni.
A bālaka szó szerint gyerekest jelent, a szó jelenthet kisfiút, de tudatlan, vagy infantilis személyt is.

együttérzés

sajjanasya hṛdayaṁ navanītaṁ
yad vadanti kavayas tad alīkam |
anya-deha-vilasat-paritāpāt
sajjano dravati no navanītam ||

A jó emberek szíve akár a vaj –
mondják a költők, ám ez így nem helyes:
mások szenvedésének izzásától
a jók szíve megolvad, ám a vaj nem.

A szanszkrt vers finom szójáték: a paritāpa egyszerre jelent perzselő hőséget, kánikulát, és kínt, szenvedést is. A mást érő hőtől nem olvad meg a vaj… mások szenvedése meglágyítja az igaz emberek szívét.

amikor a hitványak egymást magasztalják

vānarāṇāṁ vivāheṣu
gardabhāḥ tatra gāyakāḥ |
parasparaṁ praśaṁsanti
aho rūpam aho dhvaniḥ ||

A majmok menyegzőjén,
hol a szamarak az énekesek,
egymást dicsérgetik:
micsoda szépség! micsoda hang!

az aggodalmaskodásról

citā ciṁtā samāproktā
bindu-mātraṁ viśeṣatā |
sajīvaṁ dahate ciṁtā
nirjīvaṁ dahate citā ||

A máglya (citā) és az aggodalom (ciṁtā) között
csupán egy apró pont a különbség,
a holtat a halotti máglya égeti,
ám az élőt az aggodalom perzseli.

Az aggodalom és a halotti máglya közt szinte semmi különbség sincs: erre emlékeztet a citā ( चिता ) és a ciṁtā ( चिंता ) írásképe is, az eltérés csupán egy apró pontocska a szavak tetején húzódó vonal felett. Az aggodalmaskodás, a szorongás és önvád csak a sírba dönt. S mi az aggodalmaskodás ellentéte? A bizalom.

az imádandó anya és apa

sarva-tīrtha-mayī mātā
sarva-deva-maya pitā |
mātaraṁ pitaraṁ tasmāt
sarva-yatnena pūjayet ||

Az anya minden zarándokhely megtestesítője,
az apa pedig az összes isten megtestesülése.
Ezért anyját és apját
imádja az ember teljes állhatatossággal.

passzív tudás

pustaka-sthā tu yā vidyā
parahasta-gataṁ dhanam |
kāryakāle samutpanne
na sā vidyā na tad-dhanam ||

A könyvekben megbúvó tudás olyan,
akár a vagyon más kezében:
a szükség idején (éppen)
az a tudás, az a vagyon (hiányzik majd).

a SWOT elemzés ősi változata

kaḥ kālaḥ kāni mitrāṇi
ko deśaḥ kau vyayāgamau |
kaścāhaṁ kā ca me śaktir
iti cintyaṁ muhurmuhuḥ ||

Melyik az alkalmas idő? Kik a szövetségeseim?
Melyik az ideális helyszín? Mik a várható nyereségek, s ezért milyen árat kell fizetnem?
S ki vagyok én? Mik az erősségeim?
Ezt fontolja meg az ember újra meg újra.

A SWOT elemzés a stratégiaalkotás egy mozzanata. Felméri az erősségeket (Strengths) és gyengeségeket (Weaknesses), azaz azokat a belső tényezőket, melyekre befolyásunk lehet, továbbá a lehetőségeket (Opportunities) és veszélyeket (Threats) mint olyan külső tényezőket, melyekre nincs befolyásunk, ám számolnunk kell velük. Az elemzés neve az angol szavak kezdőbetűiből áll.
A fenti vers ennek a vizsgálódásnak az ősi változata. Mielőtt az ember bármely új dologba kezd, fontolja meg az alkalmas helyszínt és időpontot, tartson önvizsgálatot, vizsgálja meg erősségeit és gyengeségeit.

élj a jelenben

gataśokaṁ na kurvīta
bhaviṣyaṁ naiva cintayet |
vartamāneśu kāryeśu
vartayanti vicakśanāḥ ||

Ne aggodalmaskodj a múlt miatt,
s ne latolgasd a jövőt,
a jelen munkájával
foglalkoznak mind a bölcsek.

hazájában nincs becsülete

„A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete.” – mondta Jézus, mikor a názáreti zsinagógában tanított, s a hallgatóság értetlenkedve, megbotránkozva fogadta szavait. A gondolat szanszkrt változata:

nikaṭa-sthaṁ garīyāṁsam
api loko na manyate |
pavitram api yan martyā
na namasyanti jāhnavīm ||

A közelben élőt – legyen bármilyen tiszteletreméltó –
az emberek nem becsülik meg.
Bár megtisztítja a halandókat,
nem tisztelik a Gangeszt.

A guru melléknév súlyost vagy nagyrabecsültet, tiszteletreméltót jelent – a garīyas ennek középfokú alakja. A Gangesz mellett élők számára a folyó egyszerűen életük színtere: a legtöbben nem úgy mennek el mellette nap mint nap, hogy a Visnu lábától fakadó, bűnöket lemosó szent anyát látják.
 

lásd még: az értékek pazarlásáról

ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna

A "ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna" - egyébként latin eredetű - szólás szanszkrt változata:

kākaḥ kṛṣṇaḥ pikaḥ kṛṣṇaḥ
ko bhedaḥ pikakākayoḥ |
vasantasamaye prāpte
kākaḥ kākaḥ pikaḥ pikaḥ ||

A varjú fekete, s fekete a kakukk is.
Mi hát a különbség a kakukk és a varjú között?
Kiderül, ha eljön a tavasz.
A varjú varjú, a kakukk pedig kakukk.

amit ma megtehetsz...

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. A szólás kétféle változatban is:

śvaḥ-kāryamadya kurvīta
pūrvāhṇe cāparāhṇikam |
na hi pratīkṣate mṛtyuḥ
kṛtam vāsya na vā kṛtam ||

A holnap munkáját végezd el ma,
s még délelőtt a délutánét,
mert a halál nem várja meg,
megtetted-e vagy sem.


na kaścidapi jānāti
kiṁ kasya śvo bhaviṣyati |
ataḥ śvaḥ karaṇīyāni
kuryād adhyaiva buddhimān ||

Senki nem tudja, mit hoz a holnap,
ezért a bölcs a holnap feladatát végezze el ma.

az öt legdrágább kincs

jananī janma-bhūmiś ca
jāhnavī ca janārdanaḥ |
janakaḥ pañcamaś-caiva
jakārāḥ pañca-durlabhāḥ ||

Az anya, a szülőföld,
a Gangesz, Isten (Dzsanárdana),
s ötödikként a nemzőatya –
az öt legdrágább kincs (neve dzsa betűvel kezdődik).

Legdrágább kincs: szó szerint dur-labham azaz nehezen elérhető. A fogalmat akkor is használják, amikor valami elérhetetlen, nagyon ritka, a kategóriájában kimagasló, vagy nagyon kedvelt. Ami könnyen elérhető, mindennapi dolog, annak fontosságáról nem is tudatosulunk, csak ha már elérhetetlenné távolodott. (lásd a mesét, amiben a leány úgy szereti az apját, mint az emberek a sót).

Nepál címerének felirata: jananī janmabhūmiś ca svargād api garīyasī – az anya és a szülőföld a mennyországnál is fontosabb.

Dzsáhnaví: a Gangesz e nevének jelentése: Dzsahnu leánya. Dzsahnu egy ősi király, kinek az mennyekből a földre alázúduló Gangesz elmosta az áldozati terét. A nagyhatalmú király haragjában mind kiitta a Gangesz vizét. Később, haragja csillapult, s a vizet fülén át engedte ki – így lett a Gangesz Dzsahnu leánya.

Dzsanárdana: Isten neve, az újjászületések elpusztítója. (lásd: https://slokamala.blogspot.com/2009/12/janardana-nev-szoosszetetel-jana-ardana.html)

nők

yatra nāryas tu pūjyante
ramante tatra devatāḥ |
yatraitās tu na pūjyante
sarvās tatrāphalāḥ kriyāḥ ||3.56 ||

Ahol tisztelik a nőket, örvendeznek ott az istenek,
ám ahol nem tisztelik őket, minden rítus eredménytelen marad.

A kriyā Medhātithi kommentárja szerint áldozatokat, és adományozást jelent. A szó maga tettet jelent, így helyénvaló a ’bármilyen tett eredménytelen marad’ fordítás is. Az eredménytelen szó szerint gyümölcstelen (a-phala).

(Manu-szanhitá 3.56.)

vigyázzunk szavainkra

saṁrohati agnīnā dagdhaṁ
vanaṁ paraśunā hatam |
vācā duruktaṁ bībhatsaṁ
na saṁrohati vāk-kṣatam ||

A tűzzel felperzselt, vagy a fejszével kivágott erdő (idővel) megújul,
a sértő, rosszindulatú szavak okozta sérülés nem gyógyul meg (sohasem).

A dur-ukta (szó szerint „rossz beszéd”) durva vagy sértő beszédet jelent. A bībhatsa elsősorban undorítót, de rosszindulatút, kegyetlent is.

(Mahábhárata 13.161.34., Bhísma tanítja Judhisthir királyt)

az ékesszóló és a kedves

sākṣarā viparītāścedrākṣasā eva kevalam |
saraso viparītaścet sarasatvaṁ na muṁcati ||

„Ékesszólók” (száksará) megfordítva csupán „démonok” (ráksaszá) maradnak,
(míg) a „kedves” megfordítva is „kedvesség”, ha nem is végezte (el iskoláit).

A vers szójátékon alapul. A szanszkrt nyelvben szótagokat írnak, így a szá-ksa-rá (ékesszólók) megfordítva rá-ksa-szá (emberevő démonok). Lehet valaki szépen beszélő tanult ember, ám ha ez csupán máz rajta, válságos helyzetben gonosz-mód, démonként viselkedik. Míg ha valaki természete szerint kedves, szelíd (a sza-rasza ízest, érzelmekkel telit jelent), válságos helyzetben is természete szerint viselkedik (a szarasza szó megfordítva ugyanígy hangzik), akkor is, ha nem tanult ember. Ráadásul a tudás istennőjének neve Szaraszvatí szintén e szóból ered (a -vat/-vatí képző valamivel rendelkezőt jelent), a kedves, szelíd ember képzettség nélkül is Szaraszvatíhoz tartozik.

tessék választani!

nāsti lobha-samo vyādhi
nāsti krodhasamo ripu |
nāsti dāridrayavad dukhaṁ
nāsti jñānātparaṁ sukham ||

Nincs a mohósághoz fogható betegség,
nincs a haraghoz fogható ellenség,
nincs a szegénységhez mérhető szenvedés,
és nincs a tudásnál nagyobb öröm.

a ruha teszi az embert?

kiṁ vāsasā tatra vicāraṇīyaṁ
vāsaḥ pradhānaṁ khalu yogyatāya|
pītāmbaraṁ vīkśya dadau sva kanyāṁ
digambaraṁ vīkśya viṣaṁ samudraḥ ||

Mire a ruha? fontoljuk meg jól,
az öltözék fontos jele a rátermettségnek.
A sárgaruhást látván saját leányát adta,
míg az égruhájúnak csupán mérget adott az Óceán.

A vers finoman ironikus. Visnu és Siva mindketten felettébb kiválóak, egyikük sincs híján a rátermettségnek. Ám a világ mégis az öltözék alapján ítél, miként a Tejóceán köpülésekor a tigrisbőrbe burkolt, szinte meztelen Sivának a méreg jutott, míg az elegáns Visnu Laksmít kapta meg.

közeli az, aki a szívedben lakozik

dūrastho'pi samīpasthaḥ
yo yasya hṛdi vartate |
yo yasya hṛdaye nāsti
samīpastho'pi dūragaḥ ||

Ha távol is van, közeli az,
aki a szívedben lakozik,
ám aki nincs a szívedben,
messzi az, még ha a szomszédságban él is.

(Subhāṣita-ratna-bhāṇḍāgāra – Szubhásiták ékköveinek tárháza)