mértékletesség

ati-tṝṣṇā na kartavyā
tṝṣṇāṁ naiva parityajeta |
śanaiḥ śanaiś ca bhoktavyaṁ
svayaṁ vittam upārjitam ||

A túlzott vágy kerülendő,
de a vággyal ne hagyjatok fel teljesen.
Élvezze az ember apránként,
ahogy vagyonát is maga szerzi.

a boldogság kulcsa

lobha-mūlāni pāpāni
rasa-mūlāni vyādhayaḥ |
iṣṭa-mūlāni śokāni
trīṇi tyaktvā sukhī bhava ||

A bűnök a kapzsiságban gyökereznek,
a betegségek az ízek (tobzódásában),
a bánat gyökere a vágy,
e hármat elhagyva boldog leszel!

fohász a bhaktiért

tṛṣṇā-toye madana-pavanoddhūta-mohormi-māle
dārāvarte tanaya-sahaja-grāha-saṅghākule ca |
saṁsārākhye mahati jaladhau majjatāṁ nas tri-dhāman
pādāmbhoje vara-da bhavato bhakti-nāvaṁ prayaccha ||

A vágy vizén, hol a kéj-mámor a szél, az illúzió a magasra felcsapó hullám,
a feleség az örvény, a fiak, s testvérek a mélyben hemzsegő cápák –
e szamszárának nevezett hatalmas óceánban elmerülteknek, ó Uram,
minden áldás forrása, küldd el kérlek a lótuszlábad iránti szeretet hajóját!

(Kulasékhar: Mukunda-málá sztótram 14.)

sóvárgás

viṣasya viṣayāṇāñca
dūram atyantam antaram |
upabhuktaṁ viṣaṁ hanti
viṣayāḥ smaraṇād api ||

A méreg (viṣa) és az érzéktárgyak (viṣaya)
közt mérhetetlen a különbség:
a méreg megöl, mikor megeszed,
ám az érzéktárgyak csupán az odagondolással is (elpusztítanak).

mi lehetne ennél csodálatosabb?

ahany-ahani bhūtāni
gacchantīha yamālayam |
śeṣāḥ sthāvaram icchanti
kim āścaryam ataḥ param ||

E világban nap mint nap lények
sokasága távozik a Halál birodalmába,
ám a többiek mégis változatlanságra vágynak –
mi lehetne ennél csodálatosabb?

(Mahábhárata, Vana-parva 313.116.)

A Mahábhárata egyik történetében Judhisthir királyt vizsgáztatja a tó szelleme - száz kérdést tesz fel neki, életről, halálról, erényről s a világ működéséről. Mi a csodálatos? - hangzik egyik kérdése, s Judhisthir válasza gondolkodásunk egyik vakfoltjára mutat rá.

zengd Hari nevét!

kiṁ mitram ante sukṛtaṁ na lokāḥ
kiṁ dhyeyam īśasya padaṁ na śokāḥ |
kiṁ kāmyam avyāja-sukhaṁ na bhogāḥ
kiṁ jalpanīyaṁ harināma nānyat ||

Ki marad barátod végül? a jótetteid, nem az emberek.
Min meditálj? Az úr lábain, ne a bajokon.
Mire vágyj? az egyszerű örömre, ne az élvezetekre.
S mit zengj? Hari neveit, semmi mást!

Az emberek (loka) szó a lok – néz, lát igei gyökből származik. A loka jelenthet világot is: körülnézünk, és amit magunk körül látunk, világ, emberek, vagy ami profán. A versben a szó többes számban áll, ez teszi egyértelművé, hogy nem a világokról van szó, hanem a környezetünkről, a körülöttünk élő emberekről.