rajtunk múlik

vidyā vivādāya dhanaṁ madāya
śaktiḥ pareṣāṁ para-pīḍanāya |
khalasya sādhor-viparītam-etaj
jñānāya dānāya ca rakṣaṇāya ||

A hitvány ember tudását a vita kedvéért, vagyonát önteltsége fokozására, erejét pedig mások elnyomására használja, míg az erényes tudása a megértést, vagyona az adományozást, ereje pedig az oltalmazást szolgálja.

A tehetség, tudás, vagyon, erő és hatalom a hindu felfogás szerint nem adomány, hanem korábbi tetteink következménye: karma. A kérdés csupán az, mit kezdünk vele, s ez a mi választásunk, felelősségünk. Ha semmit, azzal csak elsorvasztjuk... a többiről a vers szól. Ám nem csupán a többleteinkkel kell kezdenünk valamit, ugyanilyen választás és felelősség, hogy mit kezdünk a hiányainkkal. A hiány vezethet sóvárgáshoz, ám mértékletességhez is, a különbség csupán a mi döntésünk. Lehet az ügyeskedés, a korrupció melegágya, ám lehet kegyfakasztó is. Ez is csak rajtunk múlik.

a tudás

vidyā rūpam kurūpāṇām
nirdhanānām dhanam tathā |
nirbalānām balam vidyā
sādhanīyā prayatnataḥ ||

A tudás a csúnyák szépsége,
a szegények kincse,
A tudás a gyöngék ereje,
ami állhatatos erőfeszítéssel nyerhető el.

A rūpa formát, alakot, de szépséget is jelent – a ku- előtagként hitványt, rosszat, így a kurūpa jelentése: csúnya. Ám a tudás megszépíti a csúnyát, biztonságot ad a vagyontalannak, és erőt a gyöngének. A nir-bala egészen pontosan erő nélkülit, azaz erőtlent jelent, ám a vers negyedik sora miatt inkább gyöngének fordítottam – hiszen az állhatatos erőfeszítés (a prayatna kitartást és törekvést is jelent, így kapta az erőfeszítés a jelzőjét) nem az erőtlenek sajátja: a megszerzett tudás éppen az erő – bár nem a fizikai erő – jele.

Hanumán dzsajanti

buddhir balaṁ yaśo dhairyaṁ nirbhayatvam arogitā |
ajāḍyaṁ vākpaṭutā ca hanumat-smaraṇād bhavet ||

Értelem, erő, hírnév, higgadtság, félelemnélküliség és egészség,
friss ész és a beszédben való ügyesség – mindez Hanumánra emlékezésből fakad.

A jaḍa jelentése hideg, lassú, tompa… az ajāḍya ennek ellentéte: friss, éles értelem. A felsorolt tulajdonságokon túl Hanumán elsősorban Ráma és Szítá iránti szívbéli elkötelezettségéről nevezetes – így a fentieken túl az Úr iránti szerető odadás is fakad a Hanumánra emlékezésből.
Boldog születésnapot Hanumán, és boldog Hanumán-dzsajantit az Úr minden hívének!

a négy eszköz

upāya-catuṣṭaya

tuṣṭān artha-mānābhyāṃ pūjayet || 24 ||
atuṣṭān sāma-dāna-bheda-daṇḍaiḥ sādhayet || 25 ||

Az elégedetteket jutalommal és elismeréssel becsülje meg,
az elégedetleneken megegyezéssel, lekenyerezéssel, megosztással vagy erővel legyen úrra.

Az Arthasásztra 1.13. fejezetében Kautilja azt fejtegeti, hogy az uralkodónak pontosan tisztában kell lennie alattvalói hangulatával. Fürkéssze a közhangulatot, az országot járó figyelők akár provokálják is az embereket, hogy megismerjék véleményüket.

A sāman (gyöke a sām ’megnyugtat’, ’lecsöndesít’ ige) megnyugtatás, enyhítést jelent, a fenti kontextusban tárgyalásos megegyezést. A dānam (gyöke a dā ’ad’) jelentése adás, ajándékozás, az elégedetlenek megbékítéseként gondolhatunk akár megvesztegetésre, sérelemdíjra, kompenzációra is. A bhedaḥ (gyöke a bhid ’oszt’, ’vág’ ige) jelentése osztás, tagolás, itt értelemszerűen az elégedetlen tömeg megosztásáról van szó, viszály szításáról az elégedetlenek különféle csoportjai közt. A daṇḍaḥ jelentése bot, büntetés, illetve a királyi jogar, mint a hatalom és az erő szimbóluma – a katonai erő alkalmazása.

A szöveg a királyról beszél, ám az alapelv bármely embercsoport vezetőjeként fontos: a vezető legyen tisztában a csoport együttműködési hajlandóságával, erejével, tartalékaival… egyszóval állapotával. Ha nem is a vélemények kiprovokálása a megismerés kívánatos útja, mint azt Kautilja javasolja, de a visszajelzésekre való odafigyelés a jó vezető fontos ismérve.

S miként gyakorolja a megegyezést? Erről szól ez a poszt.