a megbocsátás nagy erő

ekaḥ kṣamāvatāṁ doṣo dvitīyo nopalabhyate |
yadenaṁ kṣamayā yuktamaśaktaṁ manyate janaḥ ||47||

so'sya doṣo na mantavyaḥ kṣamā hi paramaṁ balam |
kṣamā guṇo hyaśaktānāṁ śaktānāṁ bhūṣaṇaṁ tathā ||

A megbocsátó embereknek csupán egyetlen hibájuk van (második nélkül):
a (közönséges) emberek gyöngének vélik megbocsátót.
Ez azonban nem említhető hibaként, mert a megbocsátás nagy erő.
A megbocsátás a gyöngék erénye, az erősek ékessége.

(Mbh. 5.33.47. Vidura-níti)

A kṣamā türelmet és megbocsátást is jelent. A szöveg folytatásának kontextusában szól inkább a megbocsátásról.
A háborút megelőzendő Dhrtarástra király kocsihajtóját és bizalmas szolgáját, Szandzsaját küldte követségbe Judhisthir és testvérei gyülekezetébe. Álmatlanul forgolódott ágyában a válaszra várakozva. Hogy az éjszaka óráit elűzze, Vidurát hívatta, hogy szavaiból, bölcs tanácsaiból vigaszt merítsen – a Vidura-níti a Mahábhárata Dhrtarástra király és Vidura éjszakai beszélgetését magába foglaló nyolc fejezete. A király legyen türelmes és megbocsátó – ez a gondolat újra meg újra fölmerül benne.

megbocsátásra várva

ajñānād yadi vā jñānāt
kṛtvā karma vigarhitam |
tasmād vimuktim anvicchan
dvitīyaṁ na samācaret ||

Ha tudatlanul vagy tudatosan
gyalázatos tettet tesz,
s ezért megbocsátásra vágyik,
az másodjára ne viselkedjék úgy.

A vi-garh gyök jelentése nagyon becsmérel, a vigarhita ebből műveltetésben képzett befejezett melléknévi igenév – ezt fordítottam gyalázatosként.

a legfőbb

santoṣaḥ paramo lābhaḥ
satsaṅgaḥ paramā gatiḥ |
vicāraḥ paramaṁ jñānaṁ
kṣame paramaṁ sukham ||

Az elégedettség a legfőbb nyereség,
a szent társulás a legfőbb módszer,
a megfontolás a legfőbb tudás,
és a megbocsájtásban (rejlik) a legfőbb öröm.

Az elégedettség annak a tudata, hogy az ember a helyén van a világban, s az ebből fakadó béke és derű.
A gati szó gyöke a gam – megy, jár ige, a gati a cselekvést megnevező fogalom: menés, járás, mozgás, haladás. Átvitt értelemben módszer, haladás, folyamat, valaminek az elérése, segítség, oltalom. A sat-saṅga (szent társulás) elsődleges értelemben egy szent ember közelségét jelenti, másodlagos értelemben a nemes minőségű társulást, amiben a résztvevők egymás iránti figyelme a szentség kulcsa.

megbocsájtás

kṣamā śastraṁ kare yasya
durjanaḥ kiṁ kariṣyati |
atṝṇe patito vanhiḥ
svayam evopaśamyati ||

Akinek a megbocsájtás a fegyvere,
mit tehet azzal a gonosz?
(Száraz) fű nélkül a lehullott tűz
magától kialszik.

A megbocsájtóval szemben nehéz valódi haragot érezni… mégis lehet, ha a haragvó haragudhat a megbocsájtóról magában kialakított (hamis) képre is. Ám a nem-megbocsájtó valóban csak olyan, mint a száraz fű a tűznek: táplálék.