a boldogság záloga

ahiṁsā satya-vacanaṁ
sarvabhūteṣu cārjavam |
kṣamā caivāpramādaśca
yasyaite sa sukhī bhavet ||

Erőszakmentesség, igaz beszéd,
egyenesség mindenki felé,
türelem és óvatosság –
az (ezeket birtokló) boldog lesz.

Az ārjavam jelentése egyenesség, őszinteség, nyíltszívűség, míg az apramāda óvatosságot, és gondosságot is jelent.

(Mahāsubhāṣita-saṅgraha 4093.)

Góvinda, Dámódar, Mádhava!

sukhāvasāne tv idam eva sāraṁ
duḥkhāvasāne tv idam eva geyam |
dehāvasāne tv idam eva jāpyaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||56||

A boldogság elmúlásakor ez a legfontosabb,
ezt dalold, ha véget ér a boldogtalanság,
és a halál pillanatában is csak ezt zengd:
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

(Bilvamangal: Góvinda-Dámódar-sztótram)

a boldogság kulcsa

lobha-mūlāni pāpāni
rasa-mūlāni vyādhayaḥ |
iṣṭa-mūlāni śokāni
trīṇi tyaktvā sukhī bhava ||

A bűnök a kapzsiságban gyökereznek,
a betegségek az ízek (tobzódásában),
a bánat gyökere a vágy,
e hármat elhagyva boldog leszel!

az erény világa

vidyā dadāti vinayaṁ
vinayā dyāti pātratām |
pātratvād-dhanam āpnoti
dhanāt dharmaṁ tatas sukham ||

A tudás alázatot ad,
az alázat pedig tiszteletreméltóvá tesz.
A tiszteletből vagyon fakad,
a vagyonból erény, majd boldogság származik.

A vers egy ideális világ működését beszéli el. Amikor a tudás nem a felhalmozott ismeretek sokaságából fakadó önteltséget fokozza, hanem önismeretre vezet, s a saját korlátait látó embert szerénységre, alázatra tanítja. A világ pedig felismeri, és tiszteli ezt az alázatosságot. A pātram elsődleges jelentése csésze, ivóedény, átvitt értelemben az a személy, aki megajándékozásra méltó. A pātratā ebben az értelemben tiszteletreméltó: mert alázatos és tudós tanító, az emberek hálájuk jeleként adományaikkal gondoskodnak róla. Ez biztosítja az ilyen tanító jólétét és jól létét – ez a dhama útja a tanult ember számára, egy erényes világban.