ne könyörögj akárkinek!

re re cātaka sāvadhānamanasā mitra kṣaṇaṁ śrūyatām
ambhodāḥ bahavo vasanti gagane sarve’pi naikādṛśāḥ |
kecidvṛṣṭibhirādrayanti dharaṇīṁ garjanti kecidvṛthā
yaṁ yaṁ paśyasi tasya tasya purato mā brūhi dīnaṁ vacaḥ ||51||

Csátaka-madár, kedves barátom, kérlek hallgass figyelmesen!
Számos felhő úszik az égen, s mind különböznek egymástól:
az egyik bőséges esővel áztatja a földet, míg a másik csak üresen dörög.
Ne könyörögj hát bárkinek, akit csak meglátsz!

(Bhartrhari: Níti-satakam)

zengd mindig!

vicitra-varṇābharaṇābhirāme
’bhidhehi vaktrāmbuja-rājaḥaṁse |
sadā madīye rasane’gra-raṅge
govinda dāmodara mādhaveti ||9||

A szépséges szavak ékességében gyönyörködő,
ajkaim lótusza közt játszadozó királyi hattyú,
ó, táncra perdülő nyelvem, zengd mindig:
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

(Bilvamangal: Góvinda-Dámódar-sztótram)

a tudás értéke

na cora-hāryaṁ na ca rāja-hāryaṁ
na bhrātṛ-bhājyaṁ na ca bhārakārī |
vyaye kṛte vardhata eva nityaṁ
vidyā-dhanaṁ sarva-dhana-pradhānam ||

Nem lopható el, nem hajtható be adóként,
nem osztható fel (örökségként) a testvérek közt, és nem okoz terhet sem.
Mindig egyre csak növekszik, ha másnak adod is –
a tudás kincse minden vagyon legfőbbje.