a négy életrend

prathame nārjitā vidyā
dvitīye nārjitaṁ dhanam |
tṛtīye nārjitaṁ puṇyaṁ
caturthe kiṁ kariṣyati ||

Az elsőben nem szerzett tudást,
a másodikban nem jutott vagyonhoz,
a harmadikban nem gyűjtött erényt –
ugyan mit tesz majd a negyedikben?

A vers szépen mutat rá az életszakaszok céljára. Ifjúként önmagunk felépítése a cél: a tudás gyűjtése. Aztán házasemberként a család felépítése: vagyongyűjtés – mondja a vers. A szűkebb család biztonságának megalapozása után helyes, ha az ember figyelme a nagyobb közössége felé fordul, s így, önzetlen jótettek végzésével gyűjt erényeket.

rímfaragó birkák, okoskodó papagájok

avayaḥ kevala-kavayaḥ
kīrā syuḥ kevalaṁ dhīrāḥ |
vīrāḥ paṇḍita-kavayas tān
avamantā tu kevalaṁ gavayaḥ ||

Kosok, kik csupán verselnek,
az okoskodók is csak papagájok.
Ám a tudós költők hősök – s az őket
megvetők csupáncsak ökrök.

A kavi költőt vagy filozófust jelent, ám a kevala-kavi az egyszeri rímfaragó, aki ugyan egymás mellé teszi a rímeket, de versei nem képviselnek valódi értéket. A kevala sajátost, egyedit, kizárólagost, teljest jelent – ám e szóösszetételben a kizárólagosság nem kiteljesedést, hanem beszűkülést jelent: a kevala-kavi (többesszámban kavayaḥ) rímfaragással foglalkozó szűklátókörű szakbarbár. S az ilyen úgynevezett „kavi” csak avi – azaz birka, kos.
A dhīra józan, higgadt bölcs… ám a csak okoskodók olyanok, akár a papagájok: az írások szentenciáit ismételgetik, valós bölcsesség nélkül.

kincseink

videśeṣu dhanaṁ vidyā
vyasaneṣu dhanaṁ matiḥ |
paraloke dhanaṁ dharmaḥ
śīlaṁ tu nikhilaṁ dhanam ||

Idegenben kincset ér a tudás,
nehéz időkben kincset ér az értelem,
a másvilágon kincset ér a dharma,
ám a jó természet mindenhol kincset érő.