érdekemberek társasága

adṛṣṭa-pūrvā bahavaḥ sahāyā
sarve pada-sthasya bhavanti vaśyāḥ |
arthād-vihīnasya pada-cyutasya
bhavanti kāle svajano'pi śatruḥ ||

Soha nem látott barátok sokasága keres fel,
míg tekintélyes vagy, s szolgák vesznek körül,
ám ha elveszted vagyonod s hivatalod,
még a családtagjaid is ellenségeiddé lesznek.

Hanumán dzsajanti

buddhir balaṁ yaśo dhairyaṁ nirbhayatvam arogitā |
ajāḍyaṁ vākpaṭutā ca hanumat-smaraṇād bhavet ||

Értelem, erő, hírnév, higgadtság, félelemnélküliség és egészség,
friss ész és a beszédben való ügyesség – mindez Hanumánra emlékezésből fakad.

A jaḍa jelentése hideg, lassú, tompa… az ajāḍya ennek ellentéte: friss, éles értelem. A felsorolt tulajdonságokon túl Hanumán elsősorban Ráma és Szítá iránti szívbéli elkötelezettségéről nevezetes – így a fentieken túl az Úr iránti szerető odadás is fakad a Hanumánra emlékezésből.
Boldog születésnapot Hanumán, és boldog Hanumán-dzsajantit az Úr minden hívének!

fohász Földanyához

samudra-vasane devi
parvata-stana-maṇḍite |
viṣṇu-patni namas tubhyaṁ
pāda-sparśaṁ kṣamasva me ||

Óceán-ruhájú úrnő,
hegy-keblekkel ékes,
Visnu hitvese, hódolat néked!
Bocsásd meg nekem, hogy lábammal érintelek!

ne kívánd a másét

mātṛvat paradāreṣu
paradravyeṣu loṣṭavat |
ātmavat sarvabhūteṣu
yaḥ paśyati saḥ paṇḍitaḥ ||

Más feleségére anyaként (tekint)
más dolgaira göröngyként,
magára (pedig úgy,) mint minden (más) teremtményre –
aki (így) lát, az a (valódi) bölcs.

adományozás

anna-dānaṁ paraṁ dānaṁ
vidyā-dāna mataḥ param |
annena kṣaṇikā tṛptiḥ
yāvaj-jīvaṁ ca vidyayā ||

Az étel-adomány a legnagyobb ajándék,
ám a tudás átadása ennél is nagyobb,
mert étellel nyert elégedettség átmeneti,
ám a tudással elnyert egy életen át elkísér.

Az éhezőnek hálót adj, ne halat – mondják, s ez fontos szempont is, ám így még nem teljes a kép. Mert az étel alapvető létszükséglet, s amíg az éhező csak erre a hiányra képes fókuszálni, nem tud megtanulni halászni sem. Valójában mindkettőre szükség van: „Adj halat az éhezőnek, és aznap megmented a haláltól. Tanítsd meg halászni: így örök életre jóllakott lesz, és sem ő, sem családja nem szenved majd hiányt.”

a férfiember öt ismérve

pātre tyāgī guṇe rāgī
saṁvibhāgī ca bandhuṣu |
śāstre boddhā raṇe yoddhā
puruṣaḥ pañcalakṣaṇaḥ ||

Ad a méltónak, ragaszkodik az erényhez,
osztozik mindenben a barátaival,
értelmes a tan (művelésében), harcos a csatában –
ez az öt (tulajdonság) jellemzi férfit.

A hindu tradícióban az adományozás a dharma egyik alappillére. A vagyon olyan, akár a folyóvíz – mondják – ha megáll, megposhad. Ám az adományozáshoz nem kell feltétlenül nagy vagyon. Indiában a nagyobb templomok mellett gyakran láthatunk kis pénzváltó-helyeket: ahol a látogatók aprópénzt válthatnak, hogy adhassanak valamit a templom előtt ülő koldusoknak. A szegényebbek ugyanitt vásárolhatnak egy zacskó mogyorót, s ha mást nem, egy-egy szem mogyorót tehetnek a koldusok tálkáiba.
Az adományozást a Bhagavad-gítá a kötőerők szerint jellemzi, az érdemes személynek, ellenszolgáltatás reményétől mentesen, kötelességtudatból adott adomány a kívánatos:

20. Ki tudja: adni mindig kell,
s jó helyen, jókor, jónak ad
– bár viszonzást nem is várhat –,
a szent összhang szerint adott.

21. Ki viszonzás reményében,
saját hasznát keresve ad
– vagy épp kelletlenül-resten –,
a szenvedély szerint adott.

22. Ki tiszteletlenül-nyeglén,
rossz helyen, rossz időben ad
– vagy méltatlant jutalmaz csak –,
a sötétség szerint adott.

(Lakatos István megverselésében a Gítá 17. fejezetéből)

A pātra szó ivóedényt jelent, átvitt értelemben azonban az adományozásra méltó személyt, aki az edényébe kapja az adományt.
A rászorulónak adni jó… ám nincs értelme adni annak, akinek már van, vagy aki rosszul használja az adományt.

A bandhu olyasvalakit jelent, akivel kapcsolatban vagyunk (a szó gyöke a bandh – köt ige), lehet barát, vagy rokon.

A konfliktusok – azt gondolom, a versben a raṇa (harc) szót értelmét nyugodt szívvel tágíthatjuk így – megoldásában bátor harcosként áll helyt.

Megjegyzés: a szöveg nyelvtani szerkezete szó szerint: „a méltó személy iránt (pātre) adományozó (tyāgī)…”

múlandóság és a kedvesség

nalinī-dala-gata-jalavat-taralaṁ kiṁ
yauvanaṁ dhanaṁ cāyuḥ |
kathaya punaḥ ke śaśinaḥ
kiraṇa-samāḥ saj-janā eva ||

Mi múlandó, akár a lótuszlevélen lepergő vízcsepp?
Az ifjúság, a vagyon és az élet.
És mondd, kik olyanok, akár a holdsugár?
Csak a jó emberek.

Megjegyzés: a Hold a kedvesség, nyájasság szimbóluma, egyben a nektár forrása.

(Sankara: Kérdések és válaszok ékköveinek füzére)

még ők is üdvösségre jutnak, kétségtelen…

sukhaṁ śayānā nilaye nije’pi
nāmāni viṣṇoḥ pravadanti martyāḥ |
te niścitaṁ tanmayatāṁ vrajanti
govinda dāmodara mādhaveti ||38||

A saját házaikban kényelmesen heverésző
halandók, kik Visnu e neveit mondogatják,
még ők is üdvösségre jutnak, kétségtelen:
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

(Bilvamangal: Góvinda-Dámódar-sztótram)

mikor ellensége a szülő gyermekének?

mātā śatruḥ pitā vairī
yena bālo na pāṭhita |
na śobhate sabhā-madhye
haṁsa-madhye bako yathā ||

Az anya ellenség, és az apa is ellenség,
ha nem tanítja gyermekét,
mert nem tündököl majd a gyülekezetben,
ahogy a hattyúk közt sem tündököl a gém.

A gém az álszentség, míg a hattyú a makulátlan tisztaság, és a kristálytiszta ítélőképesség megtestesítője. A gém úgy áll a vízben, mint egy vezeklő szent, ám csak azt lesi, hogy mikor úszik arra egy termetesebb hal, akire lecsaphat. A hattyú pedig – a költők szerint – a vízzel kevert tejből is képes kiszűrni a tejet.

hajnalban a bráhmanák…

vihāya nidrām aruṇodaye ca
vidhāya kṛtyāni ca vipramukhyāḥ |
vedāvasāne prapaṭhanti nityaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||22||

Hajnalban, álmaikat maguk mögött hagyva
s kötelességeiknek eleget téve a bráhmanák gyöngyei
a védamantrák zengése után mindig ezt recitálják:
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

(Bilvamangal: Góvinda-Dámódar-sztótram)