a jógík meditációja

dhyeyaḥ sadā yogibhir aprameyaḥ
cintā-haraś cintita-pārijātaḥ |
kastūrikā-kalpita-nīla-varṇo
govinda dāmodara mādhaveti ||49||

A jógík mindörökké őrajta meditálnak, bár teljességgel kifürkészhetetlen.
Megfoszt minden aggodalomtól, hiszen ő a vágyak kívánságteljesítő fája.
Testének színe sötétkék, akár a mósusz –
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

saṁsāre-kūpe patito’tyagādhe
mohāndha-pūrṇe viṣayābhitapte |
karāvalambaṁ mama dehi viṣṇo
govinda dāmodara mādhaveti ||50||

A létforgatag mélységesen mély kútjába zuhantam,
hol az illúzió vaksötétje honol, és az érzéki élvezetek perzselnek.
Nyújtsd segítő kezed felém, óh Visnu!
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

(Bilvamangal: Góvinda-Dámódar-sztótram)

az adott szó

sadbhiḥ tu līlayā proktaṁ
śilā-likhitam akṣaram |
asadbhiḥ śapathenāpi uktam
jale likhitam akṣaram ||

Ha játékból mondja is, az igaz ember
szavait akár ha kőbe vésték volna,
míg az álnoknak még az átka is
csupán írás a vízen.

az igaz barát

pāpān nivārayati yojayate hitāya
guhyaṁ nigūhati guṇān prakaṭīkaroti |
āpad-gataṁ ca na jahāti dadāti kāle
san-mitra-lakṣaṇam idaṁ pravadanti santaḥ ||73||

Távol tart a bűntől és az üdvösre ösztönöz,
megőrzi a titkod ám erényeid fennen hirdeti,
nem hagy el a bajban, s ad, ha kell,
Ezek mutatják az igaz barátot – így tartják a bölcsek.

(Bhartrhari: Níti-satakam)

a pandit tulajdonságai

ātma-jñānam samārambhas
titikṣā dharma-nityatā |
yam arthān nāpakarṣanti
sa vai paṇḍita ucyate ||

Önismeret (és a lelki tudás), kezdeményezőkészség,
türelem, állhatatosság a dharma (követésében),
(és) akit céljától sohasem tántorítanak el,
azt az (embert) tartják tudós bölcsnek.

(Mbh. 5.33.16., Vidura-níti)

A paṇḍ gyök jelentése gyűjt, felhalmoz – a paṇḍita az, aki összegyűjtötte tudását. Mik jellemzik az ilyen embert?
Vidura szerint az ilyen tudós bölcs első tulajdonsága az ātma-jñāna. Az ātman szó jelentheti a lelket (egyéni lélek és Legfőbb lélek értelemben is), de visszaható névmásként is használják, így az ātma-jñāna egyszerre jelenthet önismeretet, hogy a körülöttünk lévő létezőket nem csupán anyagi formájuk, hanem lelki identitásuk szerint szemléljük, illetve jelenti a Legfelsőbbről szóló tudást is.

a hitvány ember

anāhūtaḥ praviśati
apṛṣṭo bahu bhāṣate |
aviśvaste viśvasiti
mūḍha-cetā narādhamaḥ ||

Belép, bár nem hívták,
sokat beszél, bár nem kérdezték,
megbízhatatlan emberekbe veti hitét
ilyen az ostoba, a hitvány.

üres kézzel

agnihotraṁ gṛhaṁ kṣetraṁ garbhiṇīṁ vṛddhabālakau |
riktahastena nopeyād rājānaṁ devatāṁ gurum ||

Az áldozati tüzet, a házat, a mezőt, a várandós asszonyt, az öregembert,a gyermeket,
a királyt, az istenséget és a mesterét soha ne keresse fel az ember üres kézzel.

kvalitások

na abhiṣeko na samskāraḥ siṁhasya kriyate vane |
vikramārjitasattvasya svayameva mṛgendratā ||

Nem a koronázás, s nem is a rítus teszi az oroszlánt az erdő királyává,
hanem hősiessége révén megszerzett erényei.

a három kincs

prīṇāti yaḥ sucaritaiḥ pitaraṁ sa putro
yad bhartur eva hitam icchati tat kalatram |
tan mitram āpadi sukhe ca sama-kriyaṁ yad
etat trayaṁ jagati puṇya-kṛto labhante ||68||

Fiú, aki szép tetteivel megörvendezteti apját,
feleség, aki csak jót akar férjének,
barát, aki ugyanúgy viselkedik balsorsban és örömben –
e hármat nyeri el a jámbor a világban.

(Bhartrhari: Níti-satakam)

az erényesekről

nārikela-phalākārāḥ sajjanāssanti bhūtale |
anye badarikākārā bahireva manoharāḥ ||

E világban a jóemberek olyanok, akár a kókuszdió,
míg mások a jujuba terméséhez hasonlatosok: csupán kívülről szépek.

A kókuszdió kívülről jelentéktelen kinézetű termés, ám a benne rejlő folyadék, és a gyümölcs húsa tápláló és ízletes. A jujuba ezzel szemben olyan, mint nálunk a cseresznye… szép piros, ám gyakran férges.

az erényesek a közönséges ember számára felfoghatatlanok

vajrādapi kaṭhorāṇi mṛdūni kusumādapi |
lokottarāṇām cetāṁsi ko nu vijñātum arhati ||

Keményebb a gyémántnál, ám lágyabb, mint a virágsziromnál –
a különleges emberek szívét vajon ki képes megérteni?

(Bhavabhūti: Uttara-rāma-carita)