ellenség és barát

ālasyam hi manuṣyāṇām
śarīra-stho mahānripuḥ |
nāstyudyama-samo bandhuḥ
kṛtvā yam nāvasīdati ||

A lustaság az ember
(saját) testében lakozó nagy ellensége.
(Ám) nincs az állhatatossághoz fogható barát,
(a jól végzett munkát) megtéve nem dől romba (az életed).

a tudás

vidyā rūpam kurūpāṇām
nirdhanānām dhanam tathā |
nirbalānām balam vidyā
sādhanīyā prayatnataḥ ||

A tudás a csúnyák szépsége,
a szegények kincse,
A tudás a gyöngék ereje,
ami állhatatos erőfeszítéssel nyerhető el.

A rūpa formát, alakot, de szépséget is jelent – a ku- előtagként hitványt, rosszat, így a kurūpa jelentése: csúnya. Ám a tudás megszépíti a csúnyát, biztonságot ad a vagyontalannak, és erőt a gyöngének. A nir-bala egészen pontosan erő nélkülit, azaz erőtlent jelent, ám a vers negyedik sora miatt inkább gyöngének fordítottam – hiszen az állhatatos erőfeszítés (a prayatna kitartást és törekvést is jelent, így kapta az erőfeszítés a jelzőjét) nem az erőtlenek sajátja: a megszerzett tudás éppen az erő – bár nem a fizikai erő – jele.

a szeretet jelei

mukhaṁ prasannaṁ vimalā ca dṛṣṭiḥ
kathānurāgo madhurā ca vāṇī |
sneho'dhikaḥ sambhrama-darśanaṁ ca
sadānuraktasya janasya lakṣma ||

Elégedett arc, tiszta tekintet,
figyelmesen hallgat és kedves szavakat szól,
rengeteg gyöngédség, és a buzgalom, hogy lássátok egymást –
ezek jelzik, ha valaki (téged) mindig szereti.

(Hitópadés 1.115.)

árulkodó jelek

ācāraḥ kulam ākhyāti
deśam ākhyāti bhāṣanam |
sambhramaḥ sneham ākhyāti
vapur ākhyāti bhojanam ||

Szokásaid a családodról árulkodnak,
beszéded a vidékről (ahol felnőttél),
buzgalmad a szeretetedről beszél,
míg a tested az étrendedről.

(Csánakja: Níti-darpana)

A sambrahma szó gyöke a bhram – barangol, forog ige. A sam-bhrama körforgást, buzgólkodást jelent – ami körül a figyelmünk állandóan forog – s ha ezt önkéntes elhatározásból tesszük, valóban megmutatja, mit szeretünk igazán. A sambrahma átvitt értelemben tiszteletet is jelent.