Góvinda, Dámódar, Mádhava!

sukhāvasāne tv idam eva sāraṁ
duḥkhāvasāne tv idam eva geyam |
dehāvasāne tv idam eva jāpyaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||56||

A boldogság elmúlásakor ez a legfontosabb,
ezt dalold, ha véget ér a boldogtalanság,
és a halál pillanatában is csak ezt zengd:
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

(Bilvamangal: Góvinda-Dámódar-sztótram)

Krsna

govardhana-prastha-navāmbuvāhaḥ
kalinda-kanyā-nava-nīla-padmam |
vṛndāvanodāra-tamāla-śākhī
tāpa-trayasyābhibhavaṁ karotu ||95||

A Góvardhan felett elterülő friss esőfelleg,
Kalinda leányának vizén kifeslő kék lótuszbimbó,
Vrndávan magas tamála-fája
győzedelmeskedjék minden szenvedés felett!

A Góvardhan felett gyülekező sötét esőfelleg általában baljós kép, hiszen Indra vízözönnel akarta megleckéztetni az imádatát Krsna kérésére mellőző pásztorokat. Ám máskor a sötét fellegek áldásos esőt jelentenek ¬– és színükkel Krsnára emlékeztetnek. Kalinda leánya: a Jamuná folyó. A tamála-fa (Xanthochymus pictorius) sötét kérgű, ezért Krsna szimbóluma. A három, így vagy úgy sötét képpel hasonlított Krsna győzedelmeskedik a háromféle szenvedés (önmagunk-, mások-, és a végzet által okozott) felett, melyeknek e világban kivétel nélkül minden lény ki van téve… így a vers voltaképpen az anyagvilág felett aratott győzelemről szól.

(Gaudíja költeménye, forrás: Rúpa gószvámí: Padjávalí)

a bölcsek megbecsülése

śāstropaskṛta-śabda-sundara-giraḥ śiṣya-pradeyāgamā
vikhyātāḥ kavayo vasanti viṣaye yasya prabhor nirdhanāḥ |
taj-jāḍyaṁ vasudhādipasya kavayas tv arthaṁ vināpīśvarāḥ
kutsyāḥ syuḥ kuparīkṣakā hi maṇayo yair arghataḥ pātitāḥ ||15||

Amikor a tudással megformált szavakkal ékesen szóló, tanítványaikat tudománnyal felvértező,
neves bölcsek szegénysorban élnek, az annak a jele, hogy az ország ura
csupán ostobaságának királya. A bölcsek vagyon nélkül is tehetősek.
Ha a drágakövet leértékelik, az csak a hitvány becsüs szégyene.

A vers harmadik pádájában a királyt a föld ura (vasudhā-ādipa) kifejezés írja körül, az összetételben a földet a méhében kincseket rejtő (vasu-dhā) szó jelenti. Bár a kincsek – a bölcsek – körülötte élnek, ám nem becsüli őket kellőképp.

(Bhartrhari: Níti-satakam)

ne könyörögj akárkinek!

re re cātaka sāvadhānamanasā mitra kṣaṇaṁ śrūyatām
ambhodāḥ bahavo vasanti gagane sarve’pi naikādṛśāḥ |
kecidvṛṣṭibhirādrayanti dharaṇīṁ garjanti kecidvṛthā
yaṁ yaṁ paśyasi tasya tasya purato mā brūhi dīnaṁ vacaḥ ||51||

Csátaka-madár, kedves barátom, kérlek hallgass figyelmesen!
Számos felhő úszik az égen, s mind különböznek egymástól:
az egyik bőséges esővel áztatja a földet, míg a másik csak üresen dörög.
Ne könyörögj hát bárkinek, akit csak meglátsz!

(Bhartrhari: Níti-satakam)

zengd mindig!

vicitra-varṇābharaṇābhirāme
’bhidhehi vaktrāmbuja-rājaḥaṁse |
sadā madīye rasane’gra-raṅge
govinda dāmodara mādhaveti ||9||

A szépséges szavak ékességében gyönyörködő,
ajkaim lótusza közt játszadozó királyi hattyú,
ó, táncra perdülő nyelvem, zengd mindig:
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

(Bilvamangal: Góvinda-Dámódar-sztótram)

a tudás értéke

na cora-hāryaṁ na ca rāja-hāryaṁ
na bhrātṛ-bhājyaṁ na ca bhārakārī |
vyaye kṛte vardhata eva nityaṁ
vidyā-dhanaṁ sarva-dhana-pradhānam ||

Nem lopható el, nem hajtható be adóként,
nem osztható fel (örökségként) a testvérek közt, és nem okoz terhet sem.
Mindig egyre csak növekszik, ha másnak adod is –
a tudás kincse minden vagyon legfőbbje.

szanszkrt - szandhi 1

Kaptam egy kérdést: hallottam, hogy a bhakti szó gyöke a bhaj – imád, oszt jelentésű – igei gyök. Miként lesz belőle bhakti?

A válasz előtt egy nyelvi jelenségről kell szót ejtsünk, a szanszkrtban a neve szandhi (sam-dhi – összeillesztés). Ne gondoljunk valami különleges szanszkrt rejtélyre, a jelenség ismerős más nyelvekben is: a szövegben egymás mellé kerülő szavak, szóelemek találkozásakor a találkozó hangzók megváltoznak. Például a 'barát' szó után illesztjük az elvont főnevet képző -ség képzőt, lesz belőle 'barátság', ám ha kimondjuk, a t és s hangok dupla cs-vé simulnak össze a kiejtésben, s a szó így hangzik: baráccság. A magyar nyelvben a szavak leírásakor arra emlékeztetünk, miként képződtek, ám a szanszkrtban az írás célja az elhangzottak minél pontosabb rögzítése, ezért ott úgy írjuk le, ahogy hallottuk is: példa egy hasonló hangzóváltozásra: a te (tvad) erőd (śakti) = tvacchakti.

Ez történik a bhakti szó esetében is. A -ti képző a cselekvés megnevezését képzi az igéből, például dṛṣ – néz, lát, => dṛṣṭi – nézés, látás, śru – hall => śruti – hallás, smṛ – emlékezik => smṛti – emlékezés. Természetesen a szavaknak lehetnek további jelentései is, a dṛṣṭi (látás) jelent továbbá szemet, tekintetet, de ismeretet, bölcsességet is, a śruti (hallás) jelent fület, hangot, védai kinyilatkoztatást, a smṛti pedig hagyományt. A bhakti esetében a bhaj + ti szóelemek egymás mellé kerülésekor a j és a t nehezen volna egymás mellett kiejthető, összesimul a két hang, az imént szandhival leírt jelenség következik be. A j hang zöngés, a t zöngétlen... a két hang találkozásakor a j zöngétlenné válik. Hasonló zöngétlenedés következik be, ha azt mondjuk: fogkő, vagy lúdtalp (bocsánat a profán példákért). Nem bicsaklik meg a nyelvünk, hanem a g vagy a d hangot zöngétlenül ejtjük... és k lesz belőle, azt halljuk: fokkő, lúttalp.

Mellékelek egy táblázatot a szanszkrt nyelv mássalhangzóiról... az elrendezés Páninitől való. A táblázat sorai a hang képzésének helyét mutatják sorban, toroktól az ajkakig. Apró különlegesség, hogy a második sor, a szájüreg hátsó részén képzett hangok zöngétlenedéskor nem c, hanem k hanggá válnak. 

Így lesz a bhaj – oszt, osztoz, imád, kegyel, szeret (és még sok más) igéből => bhakti – osztás, osztozás, imádás, kegyelés, szeretés. Néhány további példa: bhid – tör => bhitti – törés, muc – megszabadul => mukti – megszabadulás, yuj – egyesít, csatol => yukti – egyesülés (kombináció).

Rádhiká

namas te śriyai rādhikāyai parāyai
namas te namas te mukunda-priyāyai |
sadānanda-rūpe prasīda tvam antaḥ-
prakāśe sphurantī mukundena sārdham ||1||

Hódolat néked Srí Rádhiká, a Legfőbb!
Hódolat, hódolat néked Mukunda kedvese!
Formát öltött örök gyönyör! Kérlek téged,
Mukunda társaságában ragyogd be szívem rejtekét!

(Nimbárka ácsárja: Srí Rádhástaka-sztótram)

ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold

śrī kṛṣṇa govinda hare murāre
he nātha nārāyaṇa vāsudeva |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||70||

Srí Krsna! Góvinda! Hari! Mura végzete!
Ó, uram, Nárájan, Vászudév!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold:
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vaktuṁ samartho’pi na vakti kaścid
aho janānāṁ vyasanābhimukhyam |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||71||

Mondhatnák, mégsem zengi senki sem,
az emberek inkább a nyomorúság felé fordulnak!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold:
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

(Bilvamangal: Góvinda-Dámódar-sztótram)

a jógík meditációja

dhyeyaḥ sadā yogibhir aprameyaḥ
cintā-haraś cintita-pārijātaḥ |
kastūrikā-kalpita-nīla-varṇo
govinda dāmodara mādhaveti ||49||

A jógík mindörökké őrajta meditálnak, bár teljességgel kifürkészhetetlen.
Megfoszt minden aggodalomtól, hiszen ő a vágyak kívánságteljesítő fája.
Testének színe sötétkék, akár a mósusz –
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

saṁsāre-kūpe patito’tyagādhe
mohāndha-pūrṇe viṣayābhitapte |
karāvalambaṁ mama dehi viṣṇo
govinda dāmodara mādhaveti ||50||

A létforgatag mélységesen mély kútjába zuhantam,
hol az illúzió vaksötétje honol, és az érzéki élvezetek perzselnek.
Nyújtsd segítő kezed felém, óh Visnu!
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

(Bilvamangal: Góvinda-Dámódar-sztótram)

az adott szó

sadbhiḥ tu līlayā proktaṁ
śilā-likhitam akṣaram |
asadbhiḥ śapathenāpi uktam
jale likhitam akṣaram ||

Ha játékból mondja is, az igaz ember
szavait akár ha kőbe vésték volna,
míg az álnoknak még az átka is
csupán írás a vízen.

az igaz barát

pāpān nivārayati yojayate hitāya
guhyaṁ nigūhati guṇān prakaṭīkaroti |
āpad-gataṁ ca na jahāti dadāti kāle
san-mitra-lakṣaṇam idaṁ pravadanti santaḥ ||73||

Távol tart a bűntől és az üdvösre ösztönöz,
megőrzi a titkod ám erényeid fennen hirdeti,
nem hagy el a bajban, s ad, ha kell,
Ezek mutatják az igaz barátot – így tartják a bölcsek.

(Bhartrhari: Níti-satakam)

a pandit tulajdonságai

ātma-jñānam samārambhas
titikṣā dharma-nityatā |
yam arthān nāpakarṣanti
sa vai paṇḍita ucyate ||

Önismeret (és a lelki tudás), kezdeményezőkészség,
türelem, állhatatosság a dharma (követésében),
(és) akit céljától sohasem tántorítanak el,
azt az (embert) tartják tudós bölcsnek.

(Mbh. 5.33.16., Vidura-níti)

A paṇḍ gyök jelentése gyűjt, felhalmoz – a paṇḍita az, aki összegyűjtötte tudását. Mik jellemzik az ilyen embert?
Vidura szerint az ilyen tudós bölcs első tulajdonsága az ātma-jñāna. Az ātman szó jelentheti a lelket (egyéni lélek és Legfőbb lélek értelemben is), de visszaható névmásként is használják, így az ātma-jñāna egyszerre jelenthet önismeretet, hogy a körülöttünk lévő létezőket nem csupán anyagi formájuk, hanem lelki identitásuk szerint szemléljük, illetve jelenti a Legfelsőbbről szóló tudást is.

a hitvány ember

anāhūtaḥ praviśati
apṛṣṭo bahu bhāṣate |
aviśvaste viśvasiti
mūḍha-cetā narādhamaḥ ||

Belép, bár nem hívták,
sokat beszél, bár nem kérdezték,
megbízhatatlan emberekbe veti hitét
ilyen az ostoba, a hitvány.

üres kézzel

agnihotraṁ gṛhaṁ kṣetraṁ garbhiṇīṁ vṛddhabālakau |
riktahastena nopeyād rājānaṁ devatāṁ gurum ||

Az áldozati tüzet, a házat, a mezőt, a várandós asszonyt, az öregembert,a gyermeket,
a királyt, az istenséget és a mesterét soha ne keresse fel az ember üres kézzel.

kvalitások

na abhiṣeko na samskāraḥ siṁhasya kriyate vane |
vikramārjitasattvasya svayameva mṛgendratā ||

Nem a koronázás, s nem is a rítus teszi az oroszlánt az erdő királyává,
hanem hősiessége révén megszerzett erényei.

a három kincs

prīṇāti yaḥ sucaritaiḥ pitaraṁ sa putro
yad bhartur eva hitam icchati tat kalatram |
tan mitram āpadi sukhe ca sama-kriyaṁ yad
etat trayaṁ jagati puṇya-kṛto labhante ||68||

Fiú, aki szép tetteivel megörvendezteti apját,
feleség, aki csak jót akar férjének,
barát, aki ugyanúgy viselkedik balsorsban és örömben –
e hármat nyeri el a jámbor a világban.

(Bhartrhari: Níti-satakam)

az erényesekről

nārikela-phalākārāḥ sajjanāssanti bhūtale |
anye badarikākārā bahireva manoharāḥ ||

E világban a jóemberek olyanok, akár a kókuszdió,
míg mások a jujuba terméséhez hasonlatosok: csupán kívülről szépek.

A kókuszdió kívülről jelentéktelen kinézetű termés, ám a benne rejlő folyadék, és a gyümölcs húsa tápláló és ízletes. A jujuba ezzel szemben olyan, mint nálunk a cseresznye… szép piros, ám gyakran férges.

az erényesek a közönséges ember számára felfoghatatlanok

vajrādapi kaṭhorāṇi mṛdūni kusumādapi |
lokottarāṇām cetāṁsi ko nu vijñātum arhati ||

Keményebb a gyémántnál, ám lágyabb, mint a virágsziromnál –
a különleges emberek szívét vajon ki képes megérteni?

(Bhavabhūti: Uttara-rāma-carita)

erény

pradānaṁ pracchannaṁ gṛham upagate sambhrama-vidhiḥ
priyaṁ kṛtvā maunaṁ sadasi kathanaṁ cāpy upakṛteḥ |
anutseko lakṣmyām anabhibhava-gandhāḥ para-kathāḥ
satāṁ kenoddiṣṭaṁ viṣamam asidhārā-vratam idam ||64||

Adományozni, ám titokban, a házba érkező vendégről késlekedés nélkül gondoskodni,
szívességet tenni némán, míg kapott szívességről megemlékezni a gyülekezetben.
Szerénység a jólétben, és még egy leheletnyit sem fölényesen beszélni másokról.
Vajon ki taníthatta az nemeseknek e teljesíthetetlen kardél-fogadalmat?

Leheletnyit sem fölényesen: az abhi-bhū gyök fölékerekedést jelent („fölötte van”), így győzedelmeskedést vagy fölényeskedést, sértést. Teljesíthetetlen kardél-fogadalom: viṣamam asidhārā-vratam, fogadalom, amit nehéz megtartani, olyan, mint kard élén egyensúlyozni. Kötéltánc-fogadalom, mondhatnánk magyarul.
Vajon ki taníthatta a nemeseknek ezt a viselkedést, teszi fel a költői kérdést Bhartrhari – senki, a nemesek spontán viselkednek így, éppen ettől nemesek. Nincs szükségük önigazolásra, ezért cseppet sem fölényeskednek, egyszerűek szerények.

(Bhartrhari: Níti-satakam)

a nagylelkűek családja

ayaṁ nijaḥ paro veti gaṇanā laghucetasām |
udāracaritānāṁ tu vasudhaiva kuṭuṁbakam ||

„Az enyém ez, vagy másé” – csak a szűklátókörűek vélekednek így,
ám a nagylelkűeknek az egész Föld a családja.

A szanszkrt nyelvben sok szó létezik a Föld megnevezésére… a vasu-dhā a méhében kincseket rejtő, gazdagságot hozó Földre utal.

Hanumán-dzsajanti

atulita-bala-dhāmaṁ hema-śailābha-dehaṁ
danuja-vana-kṛśānuṁ jñāninām agragaṇyam |
sakala-guṇa-nidhānaṁ vānarāṇām adhīśaṁ
raghupati-priya-bhaktaṁ vātajātaṁ namāmi ||

Páratlan erő tárháza, teste arany-hegyként tündököl,
Danu szülötteinek erdejét felperzselő tűz, a bölcsek legkiválóbbja.
Minden jótulajdonság tárházának, a vánarák urának,
Raghupati kedves hívének, a Szél fiának hódolok.

Boldog születésnapot, Hanumán!

kit szolgáljunk?

dātā laghuḥ api sevyaḥ bhavati
na kṛipaṇaḥ mahān api samṛiddhyā |
kūpaḥ antaḥ-svadu-jalaḥ
prītyai lokasya na samudraḥ ||

Még a keveset adót szolgáld,
ne a fösvényt, legyen bármilyen sikeres.
A fenékig édesvízzel teli kút
kedves az embereknek, nem az óceán.

Legyen bármilyen csekély az adomány – az adakozó akkor is méltó. A laghu keveset jelent, de könnyűt, így gyorsat, vagy egyszerűt is. A szóhasználat így pontosít: keveset, ám könnyen adót szolgáld, ne a sikeres hatalmast. És persze a vers a másik oldalon is szolgál tanáccsal: a nagyságod nem abban rejlik, hogy mekkora a vagyonod, hanem hogy milyen könnyed adsz a rászorulónak – legyen az bármely csekélység is.

szegénység

bho dāridryaṁ namas tubhyaṁ siddho’haṁ tat-prasādātaḥ |
paśyāmy-ahaṁ jagat sarvaṁ na māṁ paśyati kaścana ||

Ó, szegénység, hódolat néked! Kegyed révén tökéletessé lettem!
Bár látom az egész világot, engem nem lát senki sem.

A jóga gyakorlása Patanydzsali szerint számos misztikus tökéletesség (sziddhi) eléréséhez vezet. Ilyenek a parányivá, vagy éppen hatalmassá válás művészete (így az atomi vagy a kozmikus folyamatok részese lehet a jógí), súlytalanná válni, távoli dolgokat megragadni, akaratátvitelt gyakorolni, vagy éppen teremtő képességet birtokolni.

A vers egy újabb „misztikus tökéletességre” világít rá, a láthatatlanná válás művészetére. A szegény ember mások tekintetének vakfoltjában él, mindenki keresztülnéz rajta – ám a vers szerzője mindezt mosolyogva, békés derűvel veszi tudomásul.

nevelés

svabhāvo nopadeśena
śakyate kartum anyathā |
sutaptam api pānīyaṁ
punar gacchati śītatām ||

Az ember saját természetét tanítással nem
lehet mássá tenni.
Még a felforralt víz is
újra hideggé válik.

Az ember alaptermészete meglehetősen stabil, néhány jótanács hatására nem változik. A jutalmazás, büntetés vagy fenyegetés átmenetileg rákényszeríthet más viselkedést az emberre, de a személyisége ettől nem lesz más, csupán másnak mutatja magát. Ám belső igény ébredése esetén lassú, szisztematikus munkával van esély a változásra.

isteni oltalom

na devā daṇḍam ādāya rakṣanti paśupālavat |
yaṁ tu rakṣitum icchanti buddhyā saṁvibhajanti tam ||

Az istenek nem bottal védenek meg, mint a pásztorok –
akit meg akarnak oltalmazni, annak értelmet adnak.

(Mbh. 5.35.33., Vidura-níti)

az erény dicsérete

sadayaṁ hṛdayaṁ yasya bhāṣitaṁ satya-bhūṣitam |
kāyaḥ parahite yasya kalis tasya karoti kim ||

Kinek szíve együttérzéssel teli, szavait az igazság ékesíti,
és mások jólétéért fáradozik, ugyan mit tehet azzal Kali?

Kali a jelen világkorszak, a civakodás korszakának megtestesítője (nem összetévesztendő az istenanyával, Káli Má-val.)

és téged hol becsülnek?

svagṛhe pūjyate mūrkhaḥ svagrāme pūjyate prabhuḥ |
svadeśe pūjyate rājā vidvān sarvatra pūjyate ||

Az ostobát csupán saját otthonában, a földbirtokost saját falujában,
a királyt saját országában becsülik, míg a tudóst mindenhol tisztelik.

mámoros méhecske a lótuszvirág kelyhében

mṛdula-malaya-vātācanta-vīci-pracāre
sarasi nava-parāgaiḥ piñjaro’yaṁ klamena |
prati-kamala-madhūnāṁ pāna-matto dvirephaḥ
svapiti kamala-kośe niścalāṅgaḥ pradośe ||

A lágy déli szellő vizet szürcsöl a tó hullámfodrairól,
s lám, egy méhecske elbágyadt a nektár-tehertől!
Megrészegült a lótuszok mézének kortyolásától,
s most moccanatlan alszik a lótusz kelyhében, bár jő az alkony.

(Rámánanda Ráj: Srí Dzsagannáth-vallabha)

tartalmas szavak

bālādapi gṛhītavyam yuktamuktam manīṣibiḥ |
raveraviṣaye kim na pradīpasya prakāśaṇam ||

A bölcsek még egy gyermek helyes szavait is megfogadják.
Ha nem süt a Nap, vajon nem lámpással világítunk?

mértékletesség

ati-tṝṣṇā na kartavyā
tṝṣṇāṁ naiva parityajeta |
śanaiḥ śanaiś ca bhoktavyaṁ
svayaṁ vittam upārjitam ||

A túlzott vágy kerülendő,
de a vággyal ne hagyjatok fel teljesen.
Élvezze az ember apránként,
ahogy vagyonát is maga szerzi.

erőfeszítés és áldás

yathā hyekena cakreṇa
na rathasya gatir bhavet |
evaṁ puruṣakāreṇa
vinā daivaṁ na sidhyati ||

Ahogy egy kerékkel
nem halad a szekér,
úgy az ember erőfeszítése
sem teljesedik be isteni jóváhagyás nélkül.

A daiva (sors) szó a deva (Isten) szóból képzett melléknév: isteni. A versben isteni jóváhagyásként fordítottam.