kit szolgáljunk?

dātā laghuḥ api sevyaḥ bhavati
na kṛipaṇaḥ mahān api samṛiddhyā |
kūpaḥ antaḥ-svadu-jalaḥ
prītyai lokasya na samudraḥ ||

Még a keveset adót szolgáld,
ne a fösvényt, legyen bármilyen sikeres.
A fenékig édesvízzel teli kút
kedves az embereknek, nem az óceán.

Legyen bármilyen csekély az adomány – az adakozó akkor is méltó. A laghu keveset jelent, de könnyűt, így gyorsat, vagy egyszerűt is. A szóhasználat így pontosít: keveset, ám könnyen adót szolgáld, ne a sikeres hatalmast. És persze a vers a másik oldalon is szolgál tanáccsal: a nagyságod nem abban rejlik, hogy mekkora a vagyonod, hanem hogy milyen könnyed adsz a rászorulónak – legyen az bármely csekélység is.

szegénység

bho dāridryaṁ namas tubhyaṁ siddho’haṁ tat-prasādātaḥ |
paśyāmy-ahaṁ jagat sarvaṁ na māṁ paśyati kaścana ||

Ó, szegénység, hódolat néked! Kegyed révén tökéletessé lettem!
Bár látom az egész világot, engem nem lát senki sem.

A jóga gyakorlása Patanydzsali szerint számos misztikus tökéletesség (sziddhi) eléréséhez vezet. Ilyenek a parányivá, vagy éppen hatalmassá válás művészete (így az atomi vagy a kozmikus folyamatok részese lehet a jógí), súlytalanná válni, távoli dolgokat megragadni, akaratátvitelt gyakorolni, vagy éppen teremtő képességet birtokolni.

A vers egy újabb „misztikus tökéletességre” világít rá, a láthatatlanná válás művészetére. A szegény ember mások tekintetének vakfoltjában él, mindenki keresztülnéz rajta – ám a vers szerzője mindezt mosolyogva, békés derűvel veszi tudomásul.

nevelés

svabhāvo nopadeśena
śakyate kartum anyathā |
sutaptam api pānīyaṁ
punar gacchati śītatām ||

Az ember saját természetét tanítással nem
lehet mássá tenni.
Még a felforralt víz is
újra hideggé válik.

Az ember alaptermészete meglehetősen stabil, néhány jótanács hatására nem változik. A jutalmazás, büntetés vagy fenyegetés átmenetileg rákényszeríthet más viselkedést az emberre, de a személyisége ettől nem lesz más, csupán másnak mutatja magát. Ám belső igény ébredése esetén lassú, szisztematikus munkával van esély a változásra.

isteni oltalom

na devā daṇḍam ādāya rakṣanti paśupālavat |
yaṁ tu rakṣitum icchanti buddhyā saṁvibhajanti tam ||

Az istenek nem bottal védenek meg, mint a pásztorok –
akit meg akarnak oltalmazni, annak értelmet adnak.

(Mbh. 5.35.33., Vidura-níti)