együttérzés

sajjanasya hṛdayaṁ navanītaṁ
yad vadanti kavayas tad alīkam |
anya-deha-vilasat-paritāpāt
sajjano dravati no navanītam ||

A jó emberek szíve akár a vaj –
mondják a költők, ám ez így nem helyes:
mások szenvedésének izzásától
a jók szíve megolvad, ám a vaj nem.

A szanszkrt vers finom szójáték: a paritāpa egyszerre jelent perzselő hőséget, kánikulát, és kínt, szenvedést is. A mást érő hőtől nem olvad meg a vaj… mások szenvedése meglágyítja az igaz emberek szívét.

amikor a hitványak egymást magasztalják

vānarāṇāṁ vivāheṣu
gardabhāḥ tatra gāyakāḥ |
parasparaṁ praśaṁsanti
aho rūpam aho dhvaniḥ ||

A majmok menyegzőjén,
hol a szamarak az énekesek,
egymást dicsérgetik:
micsoda szépség! micsoda hang!

az aggodalmaskodásról

citā ciṁtā samāproktā
bindu-mātraṁ viśeṣatā |
sajīvaṁ dahate ciṁtā
nirjīvaṁ dahate citā ||

A máglya (citā) és az aggodalom (ciṁtā) között
csupán egy apró pont a különbség,
a holtat a halotti máglya égeti,
ám az élőt az aggodalom perzseli.

Az aggodalom és a halotti máglya közt szinte semmi különbség sincs: erre emlékeztet a citā ( चिता ) és a ciṁtā ( चिंता ) írásképe is, az eltérés csupán egy apró pontocska a szavak tetején húzódó vonal felett. Az aggodalmaskodás, a szorongás és önvád csak a sírba dönt. S mi az aggodalmaskodás ellentéte? A bizalom.

az imádandó anya és apa

sarva-tīrtha-mayī mātā
sarva-deva-maya pitā |
mātaraṁ pitaraṁ tasmāt
sarva-yatnena pūjayet ||

Az anya minden zarándokhely megtestesítője,
az apa pedig az összes isten megtestesülése.
Ezért anyját és apját
imádja az ember teljes állhatatossággal.