a boldogság kulcsa

lobha-mūlāni pāpāni
rasa-mūlāni vyādhayaḥ |
iṣṭa-mūlāni śokāni
trīṇi tyaktvā sukhī bhava ||

A bűnök a kapzsiságban gyökereznek,
a betegségek az ízek (tobzódásában),
a bánat gyökere a vágy,
e hármat elhagyva boldog leszel!

egy az Isten

ākāśāt patitaṁ toyaṁ
yathā gacchati sāgaram |
sarva-deva-namaskāraḥ
keśavaṁ pratigacchati ||

Miként az égből hulló víz
az óceánba jut –
éppígy bármely istennek ajánlott hódolat is
elér Késavához.

a különféle vallási utakról

ekavarṇaṁ yathā dugdhaṁ
bhinna-varṇāsu dhenuṣu |
tathaiva dharma-vaicitryaṁ
tattvam ekaṁ paraṁ smṛtam ||

Ahogy egyszínű tejet adnak
a különféle színű tehenek,
éppúgy a különféle dharmák is
egyazon legfőbb valóságra emlékeztetnek.

Gítá-dzsájanti

pārāśarya-vacaḥ sarojam amalaṁ gītārtha-gandhotkaṭaṁ
nānākhyānaka-keśaraṁ hari-kathā-sambodhanābodhitam |
loke sajjana-ṣaṭpadair aharahaḥ pepīyamānaṁ mudā
bhūyād bhārata-paṅkajaṁ kali-mala-pradhvaṁsi naḥ śreyase ||6||

Parásara fiának szavából született a makulátlan (lótusz), melynek csodás illata a Gítá mondandója,
rostjai a megszámlálhatatlan történet, melyek a Hariról szóló történetektől virágzanak.
E világ szentjei méhecskeként nap mint nap kortyolják, s megmámorosodnak nektárjától,
áldjon meg hát bennünket a Mahábhárata lótusza, Kali szennyének eltörlője!

(Sankara: Srí Gítá-dhjánam)

öröm és bánat

sukha-madhye sthitaṁ duḥkhaṁ
duḥkha-madhye sthitaṁ sukham |
dvayam anyonya saṁyuktaṁ
procyate jalapaṅkavat ||

(Minden) öröm bensejében bánat lakik,
(minden) bánat bensejében (pedig ott az) öröm.
E kettő (szorosan) összekapcsolódik egymással –
mondják –, mint a víz és a sár.

a tűz, a hitel és az ellenség

agniśeṣam ṛṇaśeṣaṁ
śatruśeṣaṁ tathaiva ca |
punaḥ punaḥ pravardheta
tasmāt seṣaṁ na kārayet ||

A tűz maradéka, az adósság maradéka,
és az ellenség maradéka
újra meg újra megerősödnek majd,
ezért ne hagyj hátra belőlük (semmit).

minőség, nem mennyiség

varameko guṇī putro
na ca mūrkha-śatāny-api |
ekaś-candras-tamo hanti
na ca tārā-gaṇo'pi ca ||

Egyetlen erényes fiú
jobb száz ostobánál.
Egyetlen Hold oszlatja el a sötétséget,
s nem a csillagok sokasága.

„Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?”

khalaḥ sarṣapa-mātrāṇi paracchidrāṇi paśyati |
ātmano vilva-mātrāṇi paśyannapi na paśyati ||

A hitvány a mustármagnyi hiányosságot is meglátja másokban,
ám magában még a bilva-gyümölcsnyit sem veszi észre.

A jézusi mondat indiai változata. A bilva (bengáli birs) kemény héjú gyümölcse 5-10 cm nagyra nő meg.

a halál után csupán tetteink kísérnek el

ekaḥ prajāyate jantur eka eva pralīyate |
eko’nubhuṅkte sukṛtam eka eva ca duśkṛtam || 2.240.||

A teremtmény egymaga születik,
s bizony egymaga is hal meg.
Egymaga élvezi jótettei (gyümölcsét),
s bizony egymaga a rosszat is.

mṛtaṁ śarīram utsṛjya kāṣṭha-loṣṭa-samaṁ kṣitau |
vimukhā bāndhavā yānti dharmas tam anugacchati || 2.241.||

A halott testet a földön hagyva – akár egy fadarabot, vagy göröngyöt –
elfordított arccal távoznak a rokonok. (Egyedül) a dharma követi őt.

(Manu-szanhitá)

forma és/vagy tartalom?

vāṅ-mādhuryāt sarva-loka-priyatvaṁ
vāk-pāruṣyāt sarvalokopakāri |
kiṁ vā loke kokilenopanītaṁ
ko vā loke rāsabhenāparādhaḥ ||

(Az egyiket) szavai édessége miatt mindenki kedveli,
(míg a másik) nyers beszéde miatt mindenki ellensége.
Ám vajon mit adott a világnak a kakukkmadár?
s ugyan mi a bűne szamárnak?

a legfőbb

santoṣaḥ paramo lābhaḥ
satsaṅgaḥ paramā gatiḥ |
vicāraḥ paramaṁ jñānaṁ
kṣame paramaṁ sukham ||

Az elégedettség a legfőbb nyereség,
a szent társulás a legfőbb módszer,
a megfontolás a legfőbb tudás,
és a megbocsájtásban (rejlik) a legfőbb öröm.

Az elégedettség annak a tudata, hogy az ember a helyén van a világban, s az ebből fakadó béke és derű.
A gati szó gyöke a gam – megy, jár ige, a gati a cselekvést megnevező fogalom: menés, járás, mozgás, haladás. Átvitt értelemben módszer, haladás, folyamat, valaminek az elérése, segítség, oltalom. A sat-saṅga (szent társulás) elsődleges értelemben egy szent ember közelségét jelenti, másodlagos értelemben a nemes minőségű társulást, amiben a résztvevők egymás iránti figyelme a szentség kulcsa.

a négy életrend

prathame nārjitā vidyā
dvitīye nārjitaṁ dhanam |
tṛtīye nārjitaṁ puṇyaṁ
caturthe kiṁ kariṣyati ||

Az elsőben nem szerzett tudást,
a másodikban nem jutott vagyonhoz,
a harmadikban nem gyűjtött erényt –
ugyan mit tesz majd a negyedikben?

A vers szépen mutat rá az életszakaszok céljára. Ifjúként önmagunk felépítése a cél: a tudás gyűjtése. Aztán házasemberként a család felépítése: vagyongyűjtés – mondja a vers. A szűkebb család biztonságának megalapozása után helyes, ha az ember figyelme a nagyobb közössége felé fordul, s így, önzetlen jótettek végzésével gyűjt erényeket.

rímfaragó birkák, okoskodó papagájok

avayaḥ kevala-kavayaḥ
kīrā syuḥ kevalaṁ dhīrāḥ |
vīrāḥ paṇḍita-kavayas tān
avamantā tu kevalaṁ gavayaḥ ||

Kosok, kik csupán verselnek,
az okoskodók is csak papagájok.
Ám a tudós költők hősök – s az őket
megvetők csupáncsak ökrök.

A kavi költőt vagy filozófust jelent, ám a kevala-kavi az egyszeri rímfaragó, aki ugyan egymás mellé teszi a rímeket, de versei nem képviselnek valódi értéket. A kevala sajátost, egyedit, kizárólagost, teljest jelent – ám e szóösszetételben a kizárólagosság nem kiteljesedést, hanem beszűkülést jelent: a kevala-kavi (többesszámban kavayaḥ) rímfaragással foglalkozó szűklátókörű szakbarbár. S az ilyen úgynevezett „kavi” csak avi – azaz birka, kos.
A dhīra józan, higgadt bölcs… ám a csak okoskodók olyanok, akár a papagájok: az írások szentenciáit ismételgetik, valós bölcsesség nélkül.

kincseink

videśeṣu dhanaṁ vidyā
vyasaneṣu dhanaṁ matiḥ |
paraloke dhanaṁ dharmaḥ
śīlaṁ tu nikhilaṁ dhanam ||

Idegenben kincset ér a tudás,
nehéz időkben kincset ér az értelem,
a másvilágon kincset ér a dharma,
ám a jó természet mindenhol kincset érő.

ellenség és barát

ālasyam hi manuṣyāṇām
śarīra-stho mahānripuḥ |
nāstyudyama-samo bandhuḥ
kṛtvā yam nāvasīdati ||

A lustaság az ember
(saját) testében lakozó nagy ellensége.
(Ám) nincs az állhatatossághoz fogható barát,
(a jól végzett munkát) megtéve nem dől romba (az életed).

a tudás

vidyā rūpam kurūpāṇām
nirdhanānām dhanam tathā |
nirbalānām balam vidyā
sādhanīyā prayatnataḥ ||

A tudás a csúnyák szépsége,
a szegények kincse,
A tudás a gyöngék ereje,
ami állhatatos erőfeszítéssel nyerhető el.

A rūpa formát, alakot, de szépséget is jelent – a ku- előtagként hitványt, rosszat, így a kurūpa jelentése: csúnya. Ám a tudás megszépíti a csúnyát, biztonságot ad a vagyontalannak, és erőt a gyöngének. A nir-bala egészen pontosan erő nélkülit, azaz erőtlent jelent, ám a vers negyedik sora miatt inkább gyöngének fordítottam – hiszen az állhatatos erőfeszítés (a prayatna kitartást és törekvést is jelent, így kapta az erőfeszítés a jelzőjét) nem az erőtlenek sajátja: a megszerzett tudás éppen az erő – bár nem a fizikai erő – jele.

a szeretet jelei

mukhaṁ prasannaṁ vimalā ca dṛṣṭiḥ
kathānurāgo madhurā ca vāṇī |
sneho'dhikaḥ sambhrama-darśanaṁ ca
sadānuraktasya janasya lakṣma ||

Elégedett arc, tiszta tekintet,
figyelmesen hallgat és kedves szavakat szól,
rengeteg gyöngédség, és a buzgalom, hogy lássátok egymást –
ezek jelzik, ha valaki (téged) mindig szereti.

(Hitópadés 1.115.)

árulkodó jelek

ācāraḥ kulam ākhyāti
deśam ākhyāti bhāṣanam |
sambhramaḥ sneham ākhyāti
vapur ākhyāti bhojanam ||

Szokásaid a családodról árulkodnak,
beszéded a vidékről (ahol felnőttél),
buzgalmad a szeretetedről beszél,
míg a tested az étrendedről.

(Csánakja: Níti-darpana)

A sambrahma szó gyöke a bhram – barangol, forog ige. A sam-bhrama körforgást, buzgólkodást jelent – ami körül a figyelmünk állandóan forog – s ha ezt önkéntes elhatározásból tesszük, valóban megmutatja, mit szeretünk igazán. A sambrahma átvitt értelemben tiszteletet is jelent.

milyen vállalkozásba kezdjünk

yad yat paravaśaṁ karma tat tad yatnena varjayet |
yad yadātmavaśaṁ tu syāt tat tat seveta yatnataḥ || 4.159. ||

Óvatosan kerülje mindazokat a vállalkozásokat, melyek (sikere) mástól függ,
ám állhatatosan végezze mindazokat, melyek rajta múlnak.

sarvaṁ paravaśaṁ duḥkhaṁ sarvamātmavaśaṁ sukham |
etad vidyāt samāsena lakśaṇaṁ sukhaduḥkhayoḥ || 4.160. ||

Bonyolult és nehézséget jelent mindaz, ami mástól függ, míg egyszerű az, ami rajtad múlik –
ez a rövid meghatározása a bonyolultnak és egyszerűnek.

A sznátaka az a bráhmana, aki tanulóideje végeztével rituális fürdőt (sznánam) vesz, majd hazatér otthonába, hogy immáron felnőttként a tanultak szerint éljen. A Manu-szanhitá negyedik fejezete nékik ad tanácsokat. Milyen munkát végezzen, s milyent nem?

ne fukarkodj a dicsérettel!

satyaṁ brūyāt priyaṁ brūyān na brūyāt satyam apriyam |
priyaṁ ca nānṛtaṁ brūyād eṣa dharmaḥ sanātanaḥ || 4.138. ||

Igazat szóljon és kedvesen szóljon. Ám ne szóljon igazat, ha az bántó volna,
és ne szóljon hamisan, ha az netán kellemes volna is – ez az örök dharma.

bhadraṁ bhadram iti brūyād bhadram ity eva vā vadet |
śuṣka-vairaṁ vivādaṁ ca na kuryāt kena cit saha || 4.139. ||

A jóra mondja, hogy jó, s csak annyit mondjon: jó.
Senkivel ne keveredjen meddő viszályba, vitába.


Médhátithi, a Manu-szanhitá mértékadó kommentátora úgy értelmezi a verset, hogy még akkor is bólogasson az ember, ha nem ért egyet, illetve ne vitázzon pusztán a vita, érveinek hatásossága, éleselméjűsége csillogtatása kedvéért, s különösen ne kezdeményezzen vitát a királyi udvarban.

A vers békességre hív: a jóra mondja: jó – ne fukarkodjék a dicsérettel. Ne szóljon hamisan, még ha az kellemes volna is – szólt az előző tanács, ennek a fényében e strófa arra figyelmeztet, ne mondjon mást, csak dicsérő szavakat. Ez persze nem abszolút előírás: szülőként, tanítóként jó megtalálni a mértéket: a dicséret legyen ösztönző, mégse váljék elbizakodottá a növendék. S ebben a helyzetben fel kell hívni a figyelmet a hibákra is – együtt jár feladattal –, ám ne földbe döngölőn megsemmisítő, hanem szeretetteli, okos és figyelmes legyen. A hamis egot pusztító, ám a lelket éltető.

kutasd a sikert!

nātmānamav amanyeta purvābhir asamṛddhibhiḥ |
ā mṛtyoḥ śriyam anvicchen naināṁ manyeta durlabhām || 4.137. ||

Korábbi sikertelenségei miatt ne vesse meg önmagát,
mindhalálig kutassa a sikert, s ne gondolja elérhetetlennek.

Fontos, hogy szembenézzünk kudarcainkkal. Mérlegeljük, tanuljunk belőle, értsük meg, mit tettünk helyesen, mit tennénk ma is éppen úgy, és hol követtünk el hibákat, hasonló helyzetben mit kellene másképpen tenni. A kudarcok miatt másokat okolni egyszerűen csak a felelősség áthárítása... meg kell tanulnunk hátrébb lépni, és a külső szemlélő józan szemével látni és értékelni saját helyzetünket. S miként hiba a másik hibáztatása, a felelősség áthárítása, éppúgy hiba önmagunk becsmérlése is, a józan értékelés helyett.
Kutassa a sikert: azaz kutassa Srít. Az utalás talányos, jelenthet vagyont, gazdagságot, jószerencsét, ám utalhat Nárájan feleségére, Laksmíra is.
Döntéseinkben általában választhatjuk a kedvesebbet (preyas), ami rövidtávon előnyös, és a jobbat (śreyas), ami pedig hosszú távon kedvező. Srí kutatása finom felhívás ez utóbbira.

barátság

āture vyasane prāpte
durbhikṣe śatru-saṅkaṭe |
rāja-dvāre śmaśāne ca
yas tiṣṭhati sa bāndhavaḥ ||

Betegségben, amikor elér a baj,
éhínségben, ellenségek közt,
a királyi udvarban és a sír szélén
aki (melletted) áll, az a barátod.

(Csánakja: Artha-sásztra)

Barátod az, aki – jöhet bármilyen nehézség – melletted áll. A bāndhava jelent rokont és barátot is – akihez szoros kötelék (a szó a bandh – köt gyökből származik) fűz.

śatru-saṅkaṭe – a śatru jelentése ellenség, míg a saṅkata: melléknévként: keskeny, áthatolhatatlan, valamivel teli, főnévként: szűk átjáró, veszély.
rāja-dvāra – királyi udvar. Aki a hatalommal szemben is melletted áll, arra bízvást számíthatsz minden helyzetben.
śmaśāna – a szó temetőt jelent. Gondolhatunk arra is, hogy az oldalunkon áll, mikor mi temetjük hozzátartozóinkat, és azt is, amikor bennünket temetnek.

Ráadás kérdés:
Honnan való az idézet? (plusz pont, ha keresőprogram használata nélkül van meg):
„Ha három évig feléje se nézel,
a rokonsággal akkor ugyan végzel.”

az idő

kālaḥ pachati bhūtāni
kālaḥ saṁharate prajāḥ |
kālaḥ supteṣu jāgarti
kālo hi duratikramaḥ ||

Az idő felemészti a lényeket,
az idő megöl minden megszületettet.
Az idő ébren van (míg mindenki alszik),
az idő megkerülhetetlen.

(Mahábhárata, 11.2.22.)

Vidura tanítja így Dhrtarástra királyt.

akitől mindenki tart ;)

kamale brahmā śete
haraḥ śete himālaye |
kṣīrābdau ca hariḥ śete
manye matkuṇa-śankāyāḥ ||

Brahmá lótuszvirágon pihen,
Hara (Siva) a Himalájában,
Hari pedig a Tejóceánon –
gondolom, mert tartanak a bogaraktól.

a siker kulcsa

vijetavyā laṇkā caraṇa-taraṇīyo jalanidhi
vipakṣaḥ paulastyo raṇabhuvi sahāyāś ca kapayaḥ |
tathāpyeko rāmaḥ sakalam-avadhīd-rākṣasa-kulaṁ
kriyā-siddhiḥ satve bhavati mahatām nopakaraṇe ||

Hogy győzhessen Lankán, gyalog kelt át a tengeren,
ellenfele Pulasztja unokája (Rávana) volt, a csatamezőn pedig majmok segítették.
Ennek ellenére Ráma egymaga ölte meg a ráksaszák egész nemzetségét!
Munkád sikerének kulcsa a kiválóságodban rejlik, nem a támogatókban.

Hogy kiszabadíthassa Szítát Rávana fogságából, Ráma és serege átkeltek a tengeren Lanká szigetére. A Rámát segítő állatok kövekből építettek hidat, Minden kődarabra – legyen az hatalmas szikla vagy kisebb kavics – Ráma nevét írták. Az így megjelölt kövek nem süllyedtek el a vízben, így Ráma serege száraz lábbal kelhettek át Lankára.
Brahmá gondolatából született bölcsek egyike Pulasztja, a démoni nemzetségek ősatyja.

alázat

namanti phalino vṛkṣā
namanti guṇino janāḥ |
śuṣka-kāṣṭhāś ca mūrkhāś ca
na namanti kadācana ||

Meghajolnak a gyümölcsöktől roskadozó fák,
meghajolnak a jó emberek.
(Csak) a száraz ágak, és az ostobák
nem hajolnak meg sohasem.

adományozás

mūrkho na hi dadāti artha
naro daridraya-śaṅkayā |
prājñaḥ tu vitarati artha
naro daridraya-śaṅkayā ||

Az ostoba nem adományoz –
attól tart, hogy elszegényedik.
A bölcs viszont adományoz–
attól tart, hogy elszegényedik.

szinte mindenki szenved

ye ca mūḍhatamāḥ loke
ye ca buddhe paraṁ patāḥ |
te eva sukham edhante
madhyamaḥ kliśyate janaḥ ||

Akik ebben a világban a legostobábbak,
és akiknek fennen szárnyal értelme,
csupán az ő örömük gyarapodik.
Mindenki más szenved.

(Mahábhárata 12.25.28.)

érdekemberek társasága

adṛṣṭa-pūrvā bahavaḥ sahāyā
sarve pada-sthasya bhavanti vaśyāḥ |
arthād-vihīnasya pada-cyutasya
bhavanti kāle svajano'pi śatruḥ ||

Soha nem látott barátok sokasága keres fel,
míg tekintélyes vagy, s szolgák vesznek körül,
ám ha elveszted vagyonod s hivatalod,
még a családtagjaid is ellenségeiddé lesznek.

Hanumán dzsajanti

buddhir balaṁ yaśo dhairyaṁ nirbhayatvam arogitā |
ajāḍyaṁ vākpaṭutā ca hanumat-smaraṇād bhavet ||

Értelem, erő, hírnév, higgadtság, félelemnélküliség és egészség,
friss ész és a beszédben való ügyesség – mindez Hanumánra emlékezésből fakad.

A jaḍa jelentése hideg, lassú, tompa… az ajāḍya ennek ellentéte: friss, éles értelem. A felsorolt tulajdonságokon túl Hanumán elsősorban Ráma és Szítá iránti szívbéli elkötelezettségéről nevezetes – így a fentieken túl az Úr iránti szerető odadás is fakad a Hanumánra emlékezésből.
Boldog születésnapot Hanumán, és boldog Hanumán-dzsajantit az Úr minden hívének!

fohász Földanyához

samudra-vasane devi
parvata-stana-maṇḍite |
viṣṇu-patni namas tubhyaṁ
pāda-sparśaṁ kṣamasva me ||

Óceán-ruhájú úrnő,
hegy-keblekkel ékes,
Visnu hitvese, hódolat néked!
Bocsásd meg nekem, hogy lábammal érintelek!

ne kívánd a másét

mātṛvat paradāreṣu
paradravyeṣu loṣṭavat |
ātmavat sarvabhūteṣu
yaḥ paśyati saḥ paṇḍitaḥ ||

Más feleségére anyaként (tekint)
más dolgaira göröngyként,
magára (pedig úgy,) mint minden (más) teremtményre –
aki (így) lát, az a (valódi) bölcs.

adományozás

anna-dānaṁ paraṁ dānaṁ
vidyā-dāna mataḥ param |
annena kṣaṇikā tṛptiḥ
yāvaj-jīvaṁ ca vidyayā ||

Az étel-adomány a legnagyobb ajándék,
ám a tudás átadása ennél is nagyobb,
mert étellel nyert elégedettség átmeneti,
ám a tudással elnyert egy életen át elkísér.

Az éhezőnek hálót adj, ne halat – mondják, s ez fontos szempont is, ám így még nem teljes a kép. Mert az étel alapvető létszükséglet, s amíg az éhező csak erre a hiányra képes fókuszálni, nem tud megtanulni halászni sem. Valójában mindkettőre szükség van: „Adj halat az éhezőnek, és aznap megmented a haláltól. Tanítsd meg halászni: így örök életre jóllakott lesz, és sem ő, sem családja nem szenved majd hiányt.”

a férfiember öt ismérve

pātre tyāgī guṇe rāgī
saṁvibhāgī ca bandhuṣu |
śāstre boddhā raṇe yoddhā
puruṣaḥ pañcalakṣaṇaḥ ||

Ad a méltónak, ragaszkodik az erényhez,
osztozik mindenben a barátaival,
értelmes a tan (művelésében), harcos a csatában –
ez az öt (tulajdonság) jellemzi férfit.

A hindu tradícióban az adományozás a dharma egyik alappillére. A vagyon olyan, akár a folyóvíz – mondják – ha megáll, megposhad. Ám az adományozáshoz nem kell feltétlenül nagy vagyon. Indiában a nagyobb templomok mellett gyakran láthatunk kis pénzváltó-helyeket: ahol a látogatók aprópénzt válthatnak, hogy adhassanak valamit a templom előtt ülő koldusoknak. A szegényebbek ugyanitt vásárolhatnak egy zacskó mogyorót, s ha mást nem, egy-egy szem mogyorót tehetnek a koldusok tálkáiba.
Az adományozást a Bhagavad-gítá a kötőerők szerint jellemzi, az érdemes személynek, ellenszolgáltatás reményétől mentesen, kötelességtudatból adott adomány a kívánatos:

20. Ki tudja: adni mindig kell,
s jó helyen, jókor, jónak ad
– bár viszonzást nem is várhat –,
a szent összhang szerint adott.

21. Ki viszonzás reményében,
saját hasznát keresve ad
– vagy épp kelletlenül-resten –,
a szenvedély szerint adott.

22. Ki tiszteletlenül-nyeglén,
rossz helyen, rossz időben ad
– vagy méltatlant jutalmaz csak –,
a sötétség szerint adott.

(Lakatos István megverselésében a Gítá 17. fejezetéből)

A pātra szó ivóedényt jelent, átvitt értelemben azonban az adományozásra méltó személyt, aki az edényébe kapja az adományt.
A rászorulónak adni jó… ám nincs értelme adni annak, akinek már van, vagy aki rosszul használja az adományt.

A bandhu olyasvalakit jelent, akivel kapcsolatban vagyunk (a szó gyöke a bandh – köt ige), lehet barát, vagy rokon.

A konfliktusok – azt gondolom, a versben a raṇa (harc) szót értelmét nyugodt szívvel tágíthatjuk így – megoldásában bátor harcosként áll helyt.

Megjegyzés: a szöveg nyelvtani szerkezete szó szerint: „a méltó személy iránt (pātre) adományozó (tyāgī)…”

múlandóság és a kedvesség

nalinī-dala-gata-jalavat-taralaṁ kiṁ
yauvanaṁ dhanaṁ cāyuḥ |
kathaya punaḥ ke śaśinaḥ
kiraṇa-samāḥ saj-janā eva ||

Mi múlandó, akár a lótuszlevélen lepergő vízcsepp?
Az ifjúság, a vagyon és az élet.
És mondd, kik olyanok, akár a holdsugár?
Csak a jó emberek.

Megjegyzés: a Hold a kedvesség, nyájasság szimbóluma, egyben a nektár forrása.

(Sankara: Kérdések és válaszok ékköveinek füzére)

még ők is üdvösségre jutnak, kétségtelen…

sukhaṁ śayānā nilaye nije’pi
nāmāni viṣṇoḥ pravadanti martyāḥ |
te niścitaṁ tanmayatāṁ vrajanti
govinda dāmodara mādhaveti ||38||

A saját házaikban kényelmesen heverésző
halandók, kik Visnu e neveit mondogatják,
még ők is üdvösségre jutnak, kétségtelen:
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

(Bilvamangal: Góvinda-Dámódar-sztótram)

mikor ellensége a szülő gyermekének?

mātā śatruḥ pitā vairī
yena bālo na pāṭhita |
na śobhate sabhā-madhye
haṁsa-madhye bako yathā ||

Az anya ellenség, és az apa is ellenség,
ha nem tanítja gyermekét,
mert nem tündököl majd a gyülekezetben,
ahogy a hattyúk közt sem tündököl a gém.

A gém az álszentség, míg a hattyú a makulátlan tisztaság, és a kristálytiszta ítélőképesség megtestesítője. A gém úgy áll a vízben, mint egy vezeklő szent, ám csak azt lesi, hogy mikor úszik arra egy termetesebb hal, akire lecsaphat. A hattyú pedig – a költők szerint – a vízzel kevert tejből is képes kiszűrni a tejet.

hajnalban a bráhmanák…

vihāya nidrām aruṇodaye ca
vidhāya kṛtyāni ca vipramukhyāḥ |
vedāvasāne prapaṭhanti nityaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||22||

Hajnalban, álmaikat maguk mögött hagyva
s kötelességeiknek eleget téve a bráhmanák gyöngyei
a védamantrák zengése után mindig ezt recitálják:
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

(Bilvamangal: Góvinda-Dámódar-sztótram)

a vér nem válik vízzé

yaḥ svabhāvo hi yasyāsti
sa nityaṁ duratikramaḥ |
śvā yadi kriyate rājā
sa kiṁ nāśnātyupānaham ||

Az ember saját természete
mindig megváltozhatatlan marad.
Ha a kutyát megteszik királynak,
vajon nem rágja meg a cipőt többé?

(Hitopadeśa 3.60.)

napkezdés

Bár a vers napkezdésről szól, de évkezdéskor is alkalmazható.

karāgre vasate lakṣmīḥ
karamadhye sarasvatī |
karamūle tu govindaḥ
prabhāte karadarśanam ||

Az ujjhegyen Laksmí lakozik,
a tenyéren Szaraszvatí,
csuklón pedig Góvinda –
pirkadatkor így nézz a kezedre.

Az élethez szükséges egy ujjhegynyi szerencse – Laksmí a szerencse istennője – ám a siker a bölcsességen, a tudáson múlik, melyeknek Szaraszvatí az irányítója. Tetteink alapja pedig Góvinda imádata legyen –a kara-mūla szó szerint a cselekvő kéz gyökerét jelenti, azaz a csuklót jelenti.