a házas életmód dicsérete

Szerzetes barátaitoknak véletlenül se mutassátok meg a Padma-purána alábbi versét :)

na bhāryayā samaṁ mitraṁ
na ca dharmo dayā-samaḥ |
na svātaṁtrya-samaṁ saukhyaṁ
gārhasthyān nāśramo varaḥ ||

Nincs olyan jó barát, mint a feleség,
nincs az együttérzéshez fogható dharma,
nincs az önállósághoz mérhető öröm,
és nincs jobb ásram a családosnál.

A svātantrya (a sva-tantra önmagától függő) önállót, függetlent, ebben az értelemben szabad akaratút jelent. A szeretet ugyanakkor az, hogy az ember bár minden tekintetben megáll a saját lábán, mégis máshoz „köti” magát.

az erény világa

vidyā dadāti vinayaṁ
vinayā dyāti pātratām |
pātratvād-dhanam āpnoti
dhanāt dharmaṁ tatas sukham ||

A tudás alázatot ad,
az alázat pedig tiszteletreméltóvá tesz.
A tiszteletből vagyon fakad,
a vagyonból erény, majd boldogság származik.

A vers egy ideális világ működését beszéli el. Amikor a tudás nem a felhalmozott ismeretek sokaságából fakadó önteltséget fokozza, hanem önismeretre vezet, s a saját korlátait látó embert szerénységre, alázatra tanítja. A világ pedig felismeri, és tiszteli ezt az alázatosságot. A pātram elsődleges jelentése csésze, ivóedény, átvitt értelemben az a személy, aki megajándékozásra méltó. A pātratā ebben az értelemben tiszteletreméltó: mert alázatos és tudós tanító, az emberek hálájuk jeleként adományaikkal gondoskodnak róla. Ez biztosítja az ilyen tanító jólétét és jól létét – ez a dhama útja a tanult ember számára, egy erényes világban.

az állhatatosság dicsérete

calanti giriyaḥ kāmaṁ
yugānta-pavanāhatāḥ |
kṛcchre ’pi na calantyeva
dhīraṇām niścalaṁ manaḥ ||

A világkorszak végi mindent elsöprő szélben megrendülnek a hegyek –
ám az állhatatos, nyugodt emberek rendületlen elméje még nehéz helyzetben sem inog meg.

A dhīra jelent józant, bátort, állhatatost, nyugodtat… a szó a dhī – értelem szóból származik.

lásd még: Atharva-véda 19.9, béke-fohász

hogyan bánjunk az emberekkel

Bhartrhari az emberekkel bánás művészetére tanít:

dākṣiṇyaṁ svajane dayā parajane śāṭhyaṁ jane durjane
prītiḥ sādhujane nayaḥ khalajane vidvajjane ārjavam |
śauryaṁ śatrujane kṣamā gurujane nārījane dhūrtatā
ye caivaṁ puruṣāḥ kalāsu kuśalās teṣveva lokasthitiḥ ||

Kedvesség az övéivel, könyörületesség az idegenekkel, fondorlatosság a gonoszokkal szemben,
szeretet a jóemberek iránt, igazságosság a hitványaknak, egyenesség a nagytudásúak felé,
bátorság az ellenséggel szemben, türelem a feljebbvalók iránt, csáberő a szépasszonyoknak –
azokon (a nagyszerű) embereken nyugszik a mindenség, akik rátermettek mindezek művészetében.

megbocsájtás

kṣamā śastraṁ kare yasya
durjanaḥ kiṁ kariṣyati |
atṝṇe patito vanhiḥ
svayam evopaśamyati ||

Akinek a megbocsájtás a fegyvere,
mit tehet azzal a gonosz?
(Száraz) fű nélkül a lehullott tűz
magától kialszik.

A megbocsájtóval szemben nehéz valódi haragot érezni… mégis lehet, ha a haragvó haragudhat a megbocsájtóról magában kialakított (hamis) képre is. Ám a nem-megbocsájtó valóban csak olyan, mint a száraz fű a tűznek: táplálék.

az idő telik… de hogyan?

kāvya-śāstra-vinodena
kālo gacchati dhīmatām |
vyasanena ca mūrkhāṇāṁ
nidrayā kalahena vā| ||

A költészetben és a tanban (való elmélyedés) örömeivel
telik a bölcsek ideje,
rossz szokásokkal az ostobáké,
lustálkodással és viszálykodással.

Jasódá gyanakszik

jagdho’tha datto navanīta-piṇḍo
gṛhe yaśodā vicikitsayantī |
uvāca satyaṁ vada he murāre
govinda dāmodara mādhaveti ||17||

Valaki megette a vajgombócokat!
Jasódá gyanakodva így faggatózik:
mondd meg nekem az igazat, Murári!
Góvinda, Dámódara, Mádhava!

(Bilvamangal: Góvinda-Dámódar-sztótram)

sóvárgás

viṣasya viṣayāṇāñca
dūram atyantam antaram |
upabhuktaṁ viṣaṁ hanti
viṣayāḥ smaraṇād api ||

A méreg (viṣa) és az érzéktárgyak (viṣaya)
közt mérhetetlen a különbség:
a méreg megöl, mikor megeszed,
ám az érzéktárgyak csupán az odagondolással is (elpusztítanak).

olvasás megértés nélkül

yathā kharaś candana-bhāravāhī
bhārasya vettā na tu candanasya |
evaṁ hi śāstrāṇi bahūnyadhītya
artheṣu mūḍhāḥ kharavad vahanti ||

Mint a szantálfa terhét cipelő szamár
(csupán) a terhet ismeri, s nem a szantálfát,
olyanok a temérdek írást tanulmányozó,
ám azok jelentését (fel nem ismerő) ostobák: szamárként hurcolják (a felhalmozott ismereteket).


A szubhásita más változatban:

yathā kharaś candana-bhāravāhī
bhārasya vettā na tu candanasya |
tathaiva lokā bahu-śāstra-yuktāḥ
dharmeṇa hīnāḥ paśubhiḥ samānāḥ ||

Mint a szantálfa terhét cipelő szamár
(csupán) a terhet ismeri, s nem a szantálfát,
olyanok azok az emberek, akik bár sok írást birtokolnak,
dharma (követése) híján olyanok, akár az állatok.

születésnapi áldás

„Légy az, kiből árad a nyugalom.
Légy az, kire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet.
S menj oda, hol fázik a szeretet.”
(Gárdonyi Géza)