szegénység

bho dāridryaṁ namas tubhyaṁ siddho’haṁ tat-prasādātaḥ |
paśyāmy-ahaṁ jagat sarvaṁ na māṁ paśyati kaścana ||

Ó, szegénység, hódolat néked! Kegyed révén tökéletessé lettem!
Bár látom az egész világot, engem nem lát senki sem.

A jóga gyakorlása Patanydzsali szerint számos misztikus tökéletesség (sziddhi) eléréséhez vezet. Ilyenek a parányivá, vagy éppen hatalmassá válás művészete (így az atomi vagy a kozmikus folyamatok részese lehet a jógí), súlytalanná válni, távoli dolgokat megragadni, akaratátvitelt gyakorolni, vagy éppen teremtő képességet birtokolni.

A vers egy újabb „misztikus tökéletességre” világít rá, a láthatatlanná válás művészetére. A szegény ember mások tekintetének vakfoltjában él, mindenki keresztülnéz rajta – ám a vers szerzője mindezt mosolyogva, békés derűvel veszi tudomásul.

nevelés

svabhāvo nopadeśena
śakyate kartum anyathā |
sutaptam api pānīyaṁ
punar gacchati śītatām ||

Az ember saját természetét tanítással nem
lehet mássá tenni.
Még a felforralt víz is
újra hideggé válik.

Az ember alaptermészete meglehetősen stabil, néhány jótanács hatására nem változik. A jutalmazás, büntetés vagy fenyegetés átmenetileg rákényszeríthet más viselkedést az emberre, de a személyisége ettől nem lesz más, csupán másnak mutatja magát. Ám belső igény ébredése esetén lassú, szisztematikus munkával van esély a változásra.

isteni oltalom

na devā daṇḍam ādāya rakṣanti paśupālavat |
yaṁ tu rakṣitum icchanti buddhyā saṁvibhajanti tam ||

Az istenek nem bottal védenek meg, mint a pásztorok –
akit meg akarnak oltalmazni, annak értelmet adnak.

(Mbh. 5.35.33., Vidura-níti)

az erény dicsérete

sadayaṁ hṛdayaṁ yasya bhāṣitaṁ satya-bhūṣitam |
kāyaḥ parahite yasya kalis tasya karoti kim ||

Kinek szíve együttérzéssel teli, szavait az igazság ékesíti,
és mások jólétéért fáradozik, ugyan mit tehet azzal Kali?

Kali a jelen világkorszak, a civakodás korszakának megtestesítője (nem összetévesztendő az istenanyával, Káli Má-val.)

és téged hol becsülnek?

svagṛhe pūjyate mūrkhaḥ svagrāme pūjyate prabhuḥ |
svadeśe pūjyate rājā vidvān sarvatra pūjyate ||

Az ostobát csupán saját otthonában, a földbirtokost saját falujában,
a királyt saját országában becsülik, míg a tudóst mindenhol tisztelik.

mámoros méhecske a lótuszvirág kelyhében

mṛdula-malaya-vātācanta-vīci-pracāre
sarasi nava-parāgaiḥ piñjaro’yaṁ klamena |
prati-kamala-madhūnāṁ pāna-matto dvirephaḥ
svapiti kamala-kośe niścalāṅgaḥ pradośe ||

A lágy déli szellő vizet szürcsöl a tó hullámfodrairól,
s lám, egy méhecske elbágyadt a nektár-tehertől!
Megrészegült a lótuszok mézének kortyolásától,
s most moccanatlan alszik a lótusz kelyhében, bár jő az alkony.

(Rámánanda Ráj: Srí Dzsagannáth-vallabha)

tartalmas szavak

bālādapi gṛhītavyam yuktamuktam manīṣibiḥ |
raveraviṣaye kim na pradīpasya prakāśaṇam ||

A bölcsek még egy gyermek helyes szavait is megfogadják.
Ha nem süt a Nap, vajon nem lámpással világítunk?

mértékletesség

ati-tṝṣṇā na kartavyā
tṝṣṇāṁ naiva parityajeta |
śanaiḥ śanaiś ca bhoktavyaṁ
svayaṁ vittam upārjitam ||

A túlzott vágy kerülendő,
de a vággyal ne hagyjatok fel teljesen.
Élvezze az ember apránként,
ahogy vagyonát is maga szerzi.

erőfeszítés és áldás

yathā hyekena cakreṇa
na rathasya gatir bhavet |
evaṁ puruṣakāreṇa
vinā daivaṁ na sidhyati ||

Ahogy egy kerékkel
nem halad a szekér,
úgy az ember erőfeszítése
sem teljesedik be isteni jóváhagyás nélkül.

A daiva (sors) szó a deva (Isten) szóból képzett melléknév: isteni. A versben isteni jóváhagyásként fordítottam.

a boldogság kulcsa

lobha-mūlāni pāpāni
rasa-mūlāni vyādhayaḥ |
iṣṭa-mūlāni śokāni
trīṇi tyaktvā sukhī bhava ||

A bűnök a kapzsiságban gyökereznek,
a betegségek az ízek (tobzódásában),
a bánat gyökere a vágy,
e hármat elhagyva boldog leszel!