sóvárgás

viṣasya viṣayāṇāñca
dūram atyantam antaram |
upabhuktaṁ viṣaṁ hanti
viṣayāḥ smaraṇād api ||

A méreg (viṣa) és az érzéktárgyak (viṣaya)
közt mérhetetlen a különbség:
a méreg megöl, mikor megeszed,
ám az érzéktárgyak csupán az odagondolással is (elpusztítanak).

olvasás megértés nélkül

yathā kharaś candana-bhāravāhī
bhārasya vettā na tu candanasya |
evaṁ hi śāstrāṇi bahūnyadhītya
artheṣu mūḍhāḥ kharavad vahanti ||

Mint a szantálfa terhét cipelő szamár
(csupán) a terhet ismeri, s nem a szantálfát,
olyanok a temérdek írást tanulmányozó,
ám azok jelentését (fel nem ismerő) ostobák: szamárként hurcolják (a felhalmozott ismereteket).


A szubhásita más változatban:

yathā kharaś candana-bhāravāhī
bhārasya vettā na tu candanasya |
tathaiva lokā bahu-śāstra-yuktāḥ
dharmeṇa hīnāḥ paśubhiḥ samānāḥ ||

Mint a szantálfa terhét cipelő szamár
(csupán) a terhet ismeri, s nem a szantálfát,
olyanok azok az emberek, akik bár sok írást birtokolnak,
dharma (követése) híján olyanok, akár az állatok.

születésnapi áldás

„Légy az, kiből árad a nyugalom.
Légy az, kire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet.
S menj oda, hol fázik a szeretet.”
(Gárdonyi Géza)

kire hallgat a világ?

kasya vaśe prāṇi-gaṇaḥ
satya-priya-bhāṣiṇo vinītasya |
kva sthātavyaṁ
nyāyye pathi dṛṣṭādṛṣṭa-lābhāḍhye ||

Kire hallgat mindenki?
Aki alázatos, igaz és kedvesen beszél.
Hol állapodjon meg az ember?
A helyes ösvényen, mely bővelkedik a látható és nemlátható eredményekben.

Megjegyzések: Az első kérdés eredeti formájában: kinek a befolyása (vaśe) alatt állnak az élőlények? Ám vaśa szónak nincs negatív felhangja, nem manipulatív ráhatásról van szó, pusztán a függő viszony létéről. Olykor talán rosszkedvünk mást mondat velünk, mert úgy látszik, inkább az erőszakos, hazug rábeszélők irányítják élőlénytársainkat. Ám végül az igazság, és egyedül az igazság győzedelmeskedik, nem hamisság (Mundaka-upanisad 3.1.6. satyam eva jayate, nānṛtam)

(Sankara: Kérdések és válaszok ékköveinek füzére)

„Kálija mérgének tüze megint égeti a Jamuná vizét!”

eredetileg úgy terveztem, ezzel a verssel köszöntöm születésnapján Krsnát.

 

barhāpīḍaṁ naṭa-vara-vapuḥ karṇayoḥ karṇikāraṁ

bibhrad vāsaḥ kanaka-kapiśaṁ vaijayantīṁ ca mālām |

randhrān veṇor adhara-sudhayāpūrayan gopa-vṛndair

vṛndāraṇyaṁ sva-pada-ramaṇaṁ prāviśad gīta-kīrtiḥ ||

 

Pávatollas fejdísszel ékesen, kék karnikára-virágot tűzve füle mögé, aranyszínben pompázó ruhában, vaidzsajantí virágfüzérrel a nyakában (Krsna) mint a legkiválóbb táncos lépett Vrndávan erdejébe, lábnyomaival szentelve meg azt. Fuvolájának nyílásait ajkainak nektárja töltötte csordultig, a pásztorfiúk pedig a dicsőségét zengték.

(Bhág. 10.21.5.)

 

ám tegnap mégis úgy adódott, hogy egy másik vers kívánkozott elő... nem tehetek róla, a gópík madarat küldtek:

 

mathurā-pathika murārer

upageyaṁ dvāri vallavī-vacanam |

punar api yamunā-salile

kāliya-garalānalo jvalati ||

 

Ó, Mathurába utazó! Murári ajtajához lépve egy pásztorlányka így kiáltott:

„Kálija mérgének tüze megint égeti a Jamuná vizét!”

 

Boldog Dzsanmástamít!

oltalmaz, mint egy anya... a tudás

māteva rakśati piteva hitaṁ niyuṅkte
kānteva cāpi ramayatyapanīya khedaṁ |
lakśmīṁ tanoti vitanoti ca dikśu kīrtiṁ
kiṁ kiṁ na sādhayati kalpalateva vidyā ||

Oltalmaz, mint egy anya, jóra ösztönöz, mint egy apa,
megörvendeztet, és elűzi a gyötrelmet, mint kedves feleség,
gazdaggá tesz, hírneved minden irányban elterjeszti,
vajon mit nem visz tökélyre – akár egy kívánságteljesítő lián – a tudás?

érdemes és érdemtelen megkülönböztetése

pātrāpātra-viveko'sti
dhenu-pannagayor iva |
tṛṇāt saṁjāyate kṣīraṁ
kṣīrāt saṁjāyate viṣam ||

Az érdemes és az érdemtelen megkülönböztetése
akár a tehéné és a kígyóé:
(a tehén) fűből tejet csinál,
(míg a kígyó) tejből mérget.

Az érdemes (pātra) szó szerint ivóedényt jelent (a pā – iszik igei gyökből és a -tra eszközképzőből képzett szó), továbbá áldozati edényt, átvitt értelemben pedig befogadót, illetve érdemes embert (akinek az edényébe helyes adományt tenni).

előre gondolkodás

na kūpa-khananaṁ yuktaṁ
pradīpte vahninā gṛhe |
cintanīyā hi vipadām
ādāveva pratikriyā ||

Ne az égő házunk lángjainál ássuk a kutat,
az ember gondoljon már jó időben a bajok elhárítására.

az anyagi lét perzselő tüzének enyhítője

Tikkasztó forróságban jólesik egy kis hűs. Vajon mi enyhíti leginkább az anyagi lét perzselő tüzét?

candanaṁ śītalaṁ loke
candanād api candramā |
candra-candanayor madhye
śītalā sādhu-saṅgatā ||

A szantálpép (kellemesen) hűsít ebben a világban,
a szantálpépnél hűsítőbb a Hold.
Ám a szantálpépnél és a Holdnál is
hűsítőbb a szentek társasága.

rossz tanácsadó

ekaṁ viṣarasaṁ hanti
śastreṇaikaśca vadhyate |
sarāṣṭraṁ saprajaṁ hanti
rājanaṁ mantra-viplavaḥ ||

A mérgezett ital egy embert öl meg,
ahogy a fegyver is egy ember halálát okozza,
ám az egész királyságot, annak népét,
s magát a királyt is elpusztítja a rossz tanácsadó.

Rossz tanácsadó: A szövegben mantra-viplavaḥ. A mantra szó elsősorban védahimnuszt, szent fohászt jelent, ám a kormányzást, a király belső köréhez tartozó tanácsadókat is. A viplava jelentése káosz, kibékíthetetlen ellentét, illetve bűn, züllöttség. Jelenthet tehát viszályt, káoszt a király tanácsosai között, de züllött, gonosz tanácsadót is.